Amiben viszont a House of Debt az első, az az, hogy a háztartások adósságát nevezi meg a válság forrásaként, és adatokkal bizonyítva végig is követi, hogyan gyarapodott ez elviselhetetlenné.
„A szerzők szerint az ilyen hitelbummoknál szükségszerűen eljön a pont, amikor a bankok már olyanoknak is elkezdenek hitelezni, akik a hitel felvétele után szinte azonnal fizetésképtelenekké válnak. Az Egyesült Államok 2007-re jutott el idáig, Sufi és Mian adatsorain látszik is, hogy ebben az évben már elkezdenek bedőlni a hitelek.
Megindultak a kilakoltatások is a jelzáloggal terhelt házakból, az árverések miatt pedig zuhanni kezdtek az ingatlanárak. Mivel a legtöbb amerikai adós épp a házára vett fel jelzáloghitelt, az ingatlanárak esése miatt az önrészüket elvesztették, a jelzálog viszont megmaradt. Logikus, hogy úgy érezték, megcsappant a vagyonuk. Erre pedig csak úgy tudtak válaszolni, hogy visszafogták a költéseiket.
Így viszont az amerikai vállalkozások is megszívták, mert csökkent a termékeik iránti kereslet, ezért csökkentek a bevételeik is. Az ő részükről így az volt a logikus, hogy elküldték a dolgozóik egy részét. A kirúgott dolgozó viszont ezzel a fejére nőtt hitele mellé még munkanélkülivé is vált, természetes, hogy még jobban visszaesett a fogyasztása.
Ez így ment folyamatosan, egyre mélyebbre taszítva az amerikai gazdaságot. (…)
2000-ben azokat, akiknek internetes vállalkozásokban voltak részvényeik, 2008-ban pedig azokat, akik hitelre vettek házat, vagy hitelt vettek fel a házukra. Egyszerűbben:
az internetlufin inkább a gazdagok buktak, mert általában nekik vannak részvényeik, és hasonló pénzügyi eszközeik,
az ingatlanlufin pedig inkább a szegények, mert ők azok, akik hitelt vesznek fel a házukra, vagy hitelből vesznek házat (az ingatlan önmagában persze hitel nélkül sem túl jó befektetés, hiszen diverzifikálatlan, egy rossz polgármesteri döntés vagy egy szemét szomszéd tönkreteszi az egész portfóliónkat, ha az csak egy ingatlanból áll).
És ha egy gazdag ember vagyona megcsappan, általában nem fogja vissza érezhetően a fogyasztását, hiszen még mindig van egy háza, jó esetben állása is. Viszont ha egy kisebb jövedelmű ember lesz szegényebb, elkezd spórolni a fogyasztásán is. (…)
A House of Debt szerint a fenntarthatatlan adósság okozta a gazdasági válságot, a bankválság csak ennek egyik következménye volt: miután az adósság miatt elkezdtek bedőlni a hitelek, és leestek az ingatlanárak, a bankoknál is észrevették, hogy a hiteleikkel hatalmas gondok vannak. Ezt a nézetet támogatja az is, ha mostani válságot a 2000-es pénzügyi összeomlással hasonlítjuk össze, a kettő között ugyanis az is különbség, hogy 2007-ben eleve hitellel terhelt eszközök árai estek. Ha nem lett volna ennyi házon jelzálog, akkor egy, a válság elején tapasztalt ingatlanpiaci áresés nem alakult volna ilyen komoly fogyasztási válsággá, és bankokat sem döntött volna romba.”
Mindössze néhány hete maradt az ukrán pénzügyminisztériumnak, hogy megállapodjanak hitelezőikkel, akiket hónapok óta képtelenek kifizetni. Amennyiben karácsonyig nem sikerül áttörést elérni, akkor végleg csődbe kerülhet Ukrajna.
Az Európai Központi Bank elutasította a hitel biztosítását, és az EU-tagállamok sem vállalják a kockázatot, ami Von der Leyen és Zelenszkij terveit is keresztülhúzza.
Magyar Péter persze – szokásához híven – gyáván menekül, s megpróbál úgy tenni, mintha a kiszivárgott dokumentum nem is létezne.
Az első másfél hónapban mintegy 15 ezer hiteligénylést nyújtottak be a program keretében.
Németország gazdasági növekedés után mély strukturális válságba került, amelyet főként szerkezeti problémák és évtizedes gazdaságpolitikai-stratégiai hibák okoztak.
Önök szerint előfordult már olyan a magyar politika történetében, hogy egy párt letagadta a teljes gazdasági programját? (Nem néhány elemet – az egészet!)
Ukrajnával, Európával és Amerikával szemben is vannak elvárásai.
Nicușor Dan őszinteségi rohamot kapott a legnagyobb román nemzeti ünnepen.
