Konzervatív ellenállás és fordulat a szinóduson?

 

A szinóduson résztvevő főpásztorok tizenegy ilyen csoportban dolgoznak, három angol, két francia, három olasz és két spanyol nyelvűben. Ezek a munkacsoportok a szinódus második szakaszának munkabeszélgetéseinek lezárultával készítettek beszámolót javaslataikról. 

 

A szinódus főtitkára, Lorenzo Baldisseri azonban nem akarta őket nyilvánosságra hozni, azután, hogy hétfőn már nyilvánosságra került a szinódus addigi tevékenységéről készült Vita utáni jelentés, amely hatalmas felzúdulást váltott ki a résztvevőkből, mert mint kiderült, annak ellenére tartalmazott a meleg párok életmódjának „értékelésére” vonatkozó kitételeket, hogy (mint azt megírtuk) pusztán egy felszólaló érintette a témát az előző héten, és számos más területen is sokak számár elfogadhatatlanul fogalmazott. A jelentést Erdő Péter bíboros, főrelátor jegyezte, de a homoszexualitásra vonatkozó kitételeket Ferenc pápa által kinevezett helyettese, a liberális teológus, Bruno Forte olasz püspök jegyezte, aki arról ismert, hogy sokat foglalkozik a homoszexualitás kérdéskörével. 

 

A hírek szerint Baldisseri bejelentésére Erdő Péter és George Pell ausztrál bíboros, a nyolctagú pápai bíborosi tanács tagja is tiltakozott, rámutatva: ha a vita utáni jelentést nyilvánosságra hozták, akkor hozzák nyilvánosságra a munkacsoportok javaslatait is. Baldisseri először ellenállt a követelésnek, majd miután számos felszólaló csatlakozott Erdő és Pell felszólalásához, Federico Lombardi szentszéki szóvivő bejelentette: nyilvánosságra hozzák a munkacsoportok dokumentumait. Az ülésen nem volt jelen a progresszív nézeteiről ismert Walter Kasper német bíboros, Ferenc pápa pedig nem szólt hozzá a vitához.

 

A dokumentumokból kiderül, hogy a szinódusi atyák többségének komoly problémái vannak a vita utáni jelentésben foglaltakkal, Walter Kasper bíboros pedig nem mondott igazat, amikor a Zenitnek adott (általa tagadott) interjújában azt nyilatkozta, hogy a szinódusi atyák támogatják a német püspökök és az ő azon javaslatát, amely szerint áldozáshoz kell engedni az elvált és újraházasodott híveket. Inkább George Pellnek van igaza, aki azt nyilatkozta: az atyák háromnegyede fogalmazta meg aggályait a dokumentummal kapcsolatban. 

 

Ferenc pápa ezzel párhuzamosan kinevezte a szinódusi titkárságba, a zárójelentést összeállító testületbe a konzervatív nézeteiről ismert Wilfrid Napier dél-afrikai bíborost és Denis Hart melbourne-i érseket. Korábban a pápa azután nevezett ki hat hozzá közel álló, liberálisabb nézeteiről ismert főpapot a testületbe, hogy a munkacsoportok nagyrészt konzervatív relátorokat és moderátorokat választottak meg.

 

A püspöki szinódus rendkívüli ülését még 2013 októberében hívta össze mostanra a szentatya, hogy a püspöki testület megvitassa a családot érő kihívásokat. A számos megvitatandó témakör egyike, amely a legnagyobb érdeklődést váltja ki, az elváltak és újraházasodottak áldozásának kérdése, amelyet elsősorban a német püspökök szeretnének engedélyezni, élükön Walter Kasper bíborossal. Kasper Ferenc pápa egyik kedvenc teológusa, őt kérte fel a 2014 februári, a szinódust előkészítő bíborosi konzisztórium nyitóelőadásának megtartására is, azonban Kaspert akkor 85-15 arányban leszavazták a bíborosi kollégium tagjai. A mostani szinódust 2015 őszén követi egy rendes ülés. A püspöki szinódus intézményét VI. Pál pápa hozta létre a püspöki kollegialitás gyakorlására a II. Vatikáni Zsinat vége előtt, 1965-ben. A testület utoljára 2005-ben ülésezett XVI. Benedek vezetésével, akkor az Eucharisztia volt a téma. A püspöki szinódus döntést nem hozhat a pápa helyett, csak tanácsadói státusza van.