Pell bíboros szerint „egészséges közösségek nem összpontosítják teljes figyelmüket periferiális témákra, és emellett sajnos igen kicsi azon elvált és újraházasodott katolikusok száma, akik fontosnak tartják, hogy engedélyezzék számukra az áldozást”.
„Főleg azon európai egyházak harcolnak ezért a változásért, ahol kevés a templomba járó, illetve az elváltak egyre nagyobb számban döntenek úgy, hogy nem házasodnak újra” – írja az ausztrál bíboros. Majd így folytatja: „Ez a kérdés szimbolikus jelentéssel bír a katolikus hagyomány támogatói és támadói számára egyaránt: a kereszténység minden ellenzője azt várja, hogy az egyház végül beadja a derekát ebben a kérdésben.”
Pell bíboros elismerte, hogy az irgalmasság gyakorlása – aminek a fontosságát Ferenc pápa és Kasper bíboros is kiemelte – központi probléma, ha házasságról, szexualitásról, megbocsátásról és a szentáldozásról van szó. Ugyanakkor felhívta a figyelmet az irgalom és a hűség, valamint az igazság és a kegyelem közti létfontosságú kapcsolatokra: „Jézus, bár nem ítélte el a házasságtörő asszonyt, sőt megmentette a megkövezéstől, addigi életének változatlan folytatására sem biztatta – azt mondta neki: »Menj, de többé ne vétkezzél!«”.