Az első bírói etikai kódexet az Egyesült Államokban fogadták el 1924-ben, a nemzetközi standardok három évtizede alakultak ki – ismertette a bírói egyesület elnöke.
A bírákkal szemben vannak olyan elvárások, amelyek jogszabályba nem foglalhatók, mégis szükség van a rögzítésükre, és elvárható egy bírótól, hogy ezeknek megfeleljen. Ha például egy bíró a mentelmi jogára hivatkozással bújik ki egy közlekedési szabálysértés jogkövetkezményei alól, az nem tekinthető jogszabályba ütközőnek, de etikátlan, miként ezt egy konkrét esetben a tanács meg is fogalmazta. Szintén etikai vizsgálat tárgya lehet, ha például valaki egy futballpálya nézőterén a keménymagban szurkol - akár kulturált formában – miközben körülötte trágár, esetleg rasszista megnyilvánulások is elhangzanak – sorolta a példákat Makai Lajos.
A bírói etikai tanács általános véleményt fogalmaz meg bizonyos magatartásokkal kapcsolatban, de ezeket nem köti konkrét személyhez. Ugyanakkor – mivel a konkrét esetek nem egyszer beazonosíthatók –, kritikák fogalmazódtak meg amiatt, hogy az érintettek az etikai eljárásban nem „védekezhetnek”. A tervek szerint a megújuló etikai kódex alapján lehet majd személyre szóló is az eljárás, amelyben az érintett is elmondhatja véleményét.