1991-ben, amikor először jött Magyarországra, a Népstadionban, a fiatalokkal való találkozáskor én voltam mellette a pápamobilban. Akkor még csak olyan hetvenegy éves lehetett, de elég beteges és fáradt volt, részben a tíz évvel korábbi merénylet következményeként. Nem véletlenül mondta akkor nekem franciául, ahogy ült benn a pápamobilban: öregember vagyok. Amikor azonban beértünk a stadionba és meglátta a fiatalokat, olyan volt, mintha kicserélték volna: lelkesen és örömmel vett részt mindenben, és lehetett látni, hogy teljesen földobta az ott jelenlévő hatalmas tömeg ifjú.
Akkor is találkoztunk később, amikor 1996-ban Pannonhalmán és Győrben is megfordult. Éppen egy műtét előtt állt, fájdalmai is voltak, ráadásul az idő is rettenetesen rossz volt: olyan szél fújt kinn, az ipari parkban, hogy mindig attól féltem, hogy felcsapja a szőnyeget – ez aztán szerencsére nem történt meg. A pápa ezt a viharos szelet is humorosan fogta fel: azt mondta, hogy olyan, mint a Szentlélek szele. Délután a győri székesegyházban találkozott az egyházmegyénk különböző csoportjainak, közösségeinek képviselőivel. Édesanyám akkor még élt, s ott ült a templomban az egyik padon. Ahogy mentünk befele a templomba, és mondtam a Szentatyának, hogy édesanyám is itt van, nekem úgy tűnt, mint hogyha nem is vette volna őt észre. Ám amikor visszafelé jött, megállt édesanyám előtt, s adott neki egy rózsafüzért. Mostanra a legnagyobb liturgiának teret adó ipari park teljesen beépült, de az oltár helyén egy kereszt jelzi, hogy a Szentatya ott misézett 1996-ban.”