„Hogyan emlékszik vissza püspök úr II. János Pál megválasztására?
A központi szemináriumban voltam spirituális 1978-ban, amikor I. János Pál pápa meghalt. Nem akartuk elhinni, hiszen nagyon rövid ideig szolgált. Azon, hogy az ezt követő konklávén Karol Wojtylát választották meg, mindenki meg volt lepődve. Emlékszem rá, hogy a konklávét megelőzően az egyik francia újságban fel voltak sorolva az esélyes pápajelöltek, a nagyobb eséllyel bírók nagyobb képpel, a kisebbek pedig kisebbel, mind közül a legutolsóként Wojtyla, hiszen betűrendben ő volt az utolsó a kevésbé esélyesek között. Amikor meghallottuk, hogy ő lett a pápa, mindenki megörült, és nagyon csodálkoztunk, hogy a bíborosok olyan bátrak voltak, hogy az akkori körülmények között el mertek valakit hívni a kommunista rendszerből. Egy ismerősöm, aki a rádióban dolgozott, azt mondta, először féltek bemondani a hírt, várták, hogy milyenek a reakciók. Ám az orosz és lengyel kommunista hatóságok is kénytelenek voltak jó arcot vágni II. János Pál megválasztásához, örültek és gratuláltak – legalábbis kifelé. Wojtyla megválasztása kétségkívül egészen új fejezet volt az egyház történetében.