Chesterton, aki civil és házasember volt, szerette a sört és a burgundi bort. Nem a hagyományos értelemben volt áhítatos jellem: arra tanítja a katolikus híveket, hogy „nem kell minden öt percben elmorzsolnod a rózsafüzért ahhoz, hogy szent lehess”. Chesterton szentsége ehelyett inkább a humorában, a szeretetében és az alázatában rejlik – hansúlyozta John Udris a Catholic Herald angol katolikus hetilapnak, – ezen túlmenően pedig, ahogyan a hit védelmére kelt, az minden katolikus számára példaértékű.
Peter Doyle, Northampton püspöke bízta meg John Udrist a feladattal tavaly szeptemberben, miután kiderült, hogy Ferenc pápa Argentínában tagja volt a Chesterton Társaságnak, sőt jóváhagyott egy imádságot a boldoggá avatásáért.
Udris atya, aki a Birmingham közelében lévő St. Mary szeminárium spirituálisa, korábban Beaconsfieldben volt plébános, ahol Chesterton élt. Udris abban bízik: nagyjából egy év szükséges hozzá, hogy át tudja nyújtani kutatása eredményeit a püspöknek, aki azért is őt bízta meg, mert tisztában volt vele, mennyire szereti Chestertont, és mekkora energiát fog majd fektetni a feladatba.
A legsúlyosabb ellenérv Chestertonnal szemben a vélt antiszemitizmusa. Tett néhány valóban meghökkentő kijelentést, ami érthetővé teszi ezeket a vádakat – de mindenképpen további kutatást igényel a kérdés.
A Chesterton ügyében beérkező e-mailek többsége arról tesz tanúságot, hogy sokan az ő hatására katolizáltak.