Az ENSZ és a Vatikán

 „Az ENSZ ugyanis már akkor eléggé furcsa hely volt, amikor a szovjet pártfőtitkár, Hruscsov cipővel kezdte verni a pulpitust az ötvenes évek végén. De akkoriban azért még el lehetett mondani, hogy a liberálisok eme okos kis agyszüleményének egészen komoly érdemei voltak abban, hogy a diplomácia egy békés szigeteként funkcionáljon a piros gomb megnyomásától másodpercnyire lévő USA és a Szovjetunió közti hidegháború legfeszültebb napjai során. A hatvanas évek második felétől azonban megkezdődött a jaltai kacsingatás és metakommunikálás átfordítása valós penetrációba. A KGB ugyanis a Brezsnyev érában az ENSZ new yorki központját használta arra, hogy az oda küldött szovjet diplomatákon keresztül kiterjedt ipari és politikai kémhálózatot működtessen az Egyesült Államokban. Az olyan hangzatos, szintén ENSZ égisz alatt működő szervezetekről, mint a Világbéke Tanács ma már mindenki tudja, hogy valójában a KGB fedőszervei voltak. Nemes egyszerűséggel. A FEDORA nevű, szintén ENSZ-en keresztül egészen a Fehér Házig érő kapcsolatokkal rendelkező beépített ügynök sikeréről több könyvet is kiadtak Amerikában. A különböző béke és egyéb liberális alapítványokon keresztül pedig a Szovjetunió képes volt arra, hogy súlyos dollármilliókkal támogasson különböző vietnámi háború ellenes, feminista, és radikális politikai szervezeteket, melyek közül pár még a terrorizmustól sem riadt vissza a hetvenes években.