Zétényi Zsolt úgy véli, a „politikai félelem” volt mindennek az oka: „Attól féltek, hogy ez elszámoltatás nem áll meg: ez a félelem ment át szakmai érvekbe, és bizony kíméleten becsmérlésbe”. És utal egy szerinte ellene végrehajtott egykori merényletkísérletre, amely alapján úgy akarták megölni, mint Cyranót. Hogy kik? Mindjárt. A kádárista címer mögött eddigre már átsejlett az első Bank Center-felirat.
Zétényi szerint azzal, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette az igazságszolgáltatási törvényt, „megsértette az erkölcsi világrendet”,„elárulta a hazát”.
Igazán kíváncsiak lehetnénk, mi lehet erre az egykori alkotmánybírósági elnök, Sólyom László válasza, ő azonban visszautasította a szereplést a filmben. Helyette Zlinszky János professzor képviseli a taláros testületet, aki magát családilag a diktatúra áldozatai közé sorolja, de jogászként úgy konkludál, hogy „ebben a formájában ez a törvény nem volt elfogadható”. Mert hát a jogelvek, ugye.
De Bogár Lászlónak erre más válasza van, és a háromórás dokumentumfilm egyharmadánál átveszi a szellemi irányítást.
Gyémántok az örökkévalóságnak
„A magyarság birodalma ellen az egyesült európai sereg (Német-Római Császárság és szövetségesei) támadás indított 907. július elején. A támadás céljaként IV. Lajos király a következőt jelölte meg: »rendeljük…a magyarok kiirtassanak«” – jelenik meg a semmiből a narráló felirat, és én nem emlékszem, hogy láttam volna dokumentumfilmben ehhez fogható váratlan húzást.
„A kiindulás a pozsonyi csata, ott a magyarság még képes az igazságtételre, az egy igazságtétel volt” – idézi föl a rezsiháborúnál is keményebb ezer évvel ezelőtti időket Bogár, amelyekből mindent levezet. Axiómája, hogy a Nyugat„deszakralitásával” szemben választott népként a magyarság képviselte a„szakrális létigazságot”.
Géza és István egyezséget kötött a Nyugattal, de a Nyugat folyamatosan megszegte ezeket. A Szent Korona országa azonban állta az ütéseket, amelyeket a deszakrális Nyugat részéről kívülről, illetve a belső segítői részéről a magyarságra mérettettek.
(De nem ettől ferdült el a Szent Korona keresztje.)
„Azóta a védelmi képességünk gyengült, viszont a Nyugat deszakralitása erősödött. Északon a Fuggerek, délen a Mediciek, a globális szuperkapitalizmus akkor képviselői” álltak szemben a magyarsággal, majd „a már szétbomló Fugger-birodalom utolsó szakaszában, a Fugger-birodalmon belül tűnnek fel a Rothschildok”. Ehh.
A Habsburgok mindössze silány kitartottjai voltak ennek a világerőnek, de a törökök is: „Amit ma az Oszmán Birodalomnak látunk, az a Spanyolországból kiűzött szefárd kereskedők és bankárcsaládok által birtokolt birodalom, ugyanaz a pusztító világerő, amely háromezer éve a kereskedelmet, a pénzügyeket és a médiát a kezében tartja”.
„És ez a hatalom döntött úgy 1849 és 1919 között, hogy igenis a Habsburg Birodalom is útban van már, mert igenis a Habsburg Birodalom megtartó erő volt.” 1919-ben jött is az első kommunista hatalomátvételi kísérlet Magyarországon, a kommün, a trailer a későbbi egész estés filmhez, amely 1945-ben érkezett meg a Kárpát-medencébe.
„Az amely, amely magát bolsevizmusnak nevezte, társadalomszervezési értelemben nem volt más, mint egy brutálisan gyors, és ennek következtében iszonyatosan pusztító kapitalizmusépítési kísérlet.” A kapitalizmus legnagyobb ellenfele márpedig mindenhol a szakrális paraszti társadalom, mint az köztudott.
„1951-ben Rákosi-Róth Mátyás és moszkovita elvtársai nyíltan a magyar parasztág megsemmisítésére törekedtek.” A Rákosi-Róth névhasználat enyhén szólva is problematikus voltáról hadd ajánljam
a Bujdosó könyvet elemző tanulmányomat.
A globális SZDSZ, a lokális SZDSZ és a SPECTRE
Kezd összeállni? Hogy miért a törvény vitatásának napján repült el Antall Mubarakhoz? És miért csak egy honatya nyújtotta be a törvényjavaslatot a kormány helyett? És hogy júliusban miért apad a Balaton? Hogy kik ölték meg Julius Caesart, a fickót, aki a műlábában csempészte a heroint?
Persze közben mások is megszólalnak, és a harmadik órába érve már épp kezd laposodni a, hmm, dokumentumfilm – elvégre a
Paleoasztronauták is az -; amikor újra megszólal Bogár László, aki minden szabadkőműves zavarkeltőnél jobban végzi a dolgát, hogy exponálja
„a globális SZDSZ, és ebbe Soros Györgyöt és Mark Palmer akkori nagykövetet is bele kell érteni”, és
„aztán a formálisan megszerveződő lokális SZDSZ” szerepét. Attól félt
„a világot, és benne Magyarországot irányító erő, hogy a folyamat ellenőrizhetetlenné válik”, ha elindul a történelmi igazságtétel; nemzetközi botrány lesz, meg minden, talán még Vangelis is felfigyel, hogy
A Hét őt használja
szignáljának.
„Egy ilyen erővel szemben képes lehet-e arra a magyar társadalom, hogy visszahelyezze magát arra a talapzatra, ahonnan brutális erővel letépték évszázadok alatt?” – teszi fel a költői kérdést Bogár László, félbeszakítva az ufóváró erdei sátorozást. „A mai magyar társadalom kritikus történelmi elágazási ponthoz közeledik. Vagy képes lesz helyreállítani szakrális igazságának talapzatát, vagy gyorsuló hanyatlási pályán írja ki magát a történelemből” – summázza a jeremiádot.
„De van most végre egy kétharmados többségünk, amely az erkölcsi szempontokat komolyan veszi” – teszi ezt már hozzá a tiszteletreméltó Zlinszky János, noha csöppnyi aggályokat vet föl, hogy ott, ahol Pozsgay Imre lehet az egyik alkotmányozó atya, talán mégsem lehet végleg antikváriumba adni az 1988-asPolitikai szótárt.
A záró monológ azért csak Bogáré:
„A pozsonyi csata létének tudása és pláne értelmezése kívül van a politikai korrektségen. És ennek az az alapvető oka, hogy a pozsonyi csata a létigazságok összeütközésének világát tükrözte vissza. A ma és az elmúlt háromezer év során a világot uraló erővel szemben az igazságot tenni, az igazságot kimondani mindig konfliktus. És az elmúlt ötszáz évben különösen szenvedő alanyai voltunk ennek a kihívásnak. A nemzetnek a történelmi igazságtételt csak az hozhatja el, ha szembesül ezekkel a legdrámaibb összefüggésekkel. Ennek a filmnek is a szakrális küldetése ez, hogy ezen a helyzeten változtassunk.”
És miközben a végefőcím pörög a Gyászba borult Isten csillagvárával, azon gondolkodom: ha erre kaptak tízmilliót, nekem is ideje lenne beadni a pályázatom régóta tervezett valutaalapos horroromra, amelyben egy pultnál vagy asztalnál Bogár beszélgetni kezd valakivel, az a valaki egy kopottas zakójú, teljesen rendes piacellenes fickónak tűnik, majd egy ponton az idegen azt mondja: „Nyugodjon meg, majd megoldja a piac” - vigyorog, és a szemfogában vakítóan szikrázni kezd egy gyémánt.
