Az arisztokrácia bizonyos részét leszámítva a történelemben mindig az egyház volt az, aki támogatta a művészetet és aki gyűjtött. Ugyanakkor az országban fellelhető múzeumok közül – amelyek száma egy tavaly decemberi adat szerint hétszázharminc-valahány – elenyésző hányad, mindössze harminchét múzeum egyházi. Ezekben viszont a magyar kulturális emlékezet jelentős része koncentrálódik.
Hogyan lehetne az egyházi gyűjteményeket úgy bemutatni, hogy az ott fellelhető műtárgyak – szakmán belül és a köztudatban is – méltó helyükre kerüljenek?
Az érződik, hogy ezeknek az intézményeknek a kommunikációja nem nagyon működik. Ritkán lehet a sajtóban olyan hírrel találkozni, hogy egy egyházi múzeum új kiállítást nyitott meg. Általában van egy állandó gyűjtemény, mellette talán néhány kisebb kezdeményezés, de nincs az a fajta pezsgés, mint ami ma a nagyobb állami múzeumokban már tapasztalható.”