A globális imára első alkalommal került sor az egyház történetében. Amikor a pápa a Szent Péter bazilikában imádkozni kezdett, a Csendes-óceáni szigeteken reggel öt óra, Izlandon pedig délután három óra volt. A Hit Évében, Úrnapján rendezett szentségimádás során a pápa és a hívek az egyházért és missziójáért, valamint a szenvedőkért imádkoztak.
Az egyházfő a szenvedők között sorolta fel a mai kor rabszolgáit, az ember- és kábítószer-kereskedelem, valamint a háborúk áldozatait, a társadalomból kirekesztetteket, a bevándorlókat, az időseket, az anyagi bizonytalanságban élőket, a munkanélkülieket, a hajléktalanokat, a börtönben levőket és az erőszakot elszenvedő nőket, gyermekeket is.
A pápai imára zsúfolásig megtelt a Szent Péter bazilika. Az egyházfő százezer hívő előtt mondta el a vasárnap déli Úrangyala-imádságot (Angelus) is, amelyben a Szíriában túszul ejtett emberek szabadon engedésére hívott fel. Utalt arra, hogy a két éve tartó háború halált, pusztítást, jelentős anyagi és környezeti kárt okoz.