Az amerikai lapok kiemelt helyen foglalkoznak Ferenc megválasztásával

A The Washington Post arról írt, hogy Ferenc pápa egyszerre testesíti meg a változást és a folyamatosságot. Megválasztása ugyanis a római katolicizmus határozott elmozdulását jelzi Latin-Amerika és a fejlődő világ irányába, de az új egyházfő doktrinális értelemben, például a nők szerepét vagy a szexualitás kérdéseit illetően konzervatív. Ferenc kiválasztása ugyanakkor, egy névtelenül nyilatkozó amerikai püspök szerint, nem jelenti egyértelműen a konzervatívok győzelmét, mert a pápa liturgikus kérdésekben szemben áll azokkal, akik vissza szeretnének térni második vatikáni zsinat előtti gyakorlathoz.

A lap meglepetésnek nevezte Jose Mario Bergoglio pápává választását, ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy az előző, 2005-ös konklávén az eddigi Buenos Aires-i érsek a második legtöbb szavazatot kapta Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek mögött. Támogatottsága azóta is intakt maradt és egyházi forrás szerint Bergoglio már az első pápaválasztási fordulóban 30 szavazatot kapott a 115 tagú bíborosi testületben. Igaz a későbbi voksolások során, részben a kora miatt – az új pápa 76 éves –, az esélyesebbnek tartott jelöltek egy ideig hátrébb tudták szorítani.

A centristának tekintett The Washington Post és a liberális The New York Times egyaránt kitért arra, hogy Bergoglio, aki főpapként egyértelműen elhatárolta magát a marxista színezetű „felszabadítás egyházától”, az Argentínában 1976 és 1983 uralmon lévő katonai juntával szemben nem emelte fel határozottan a szavát. A The New York Times arról is írt, hogy a latin-amerikai pápa megválasztása stratégiai lendületet adhat az Egyesült Államok katolikus egyházának, amely az elmúlt évtizedekben teret vesztett volna spanyol ajkú bevándorlók nélkül, akik – mint azt a legutóbbi elnökválasztás is bebizonyította – meghatározó erővé léptek elő az amerikai politikai életben is.

„A doktorok uralkodása lejárt, ez most a (lelki)pásztorok királysága, elmozdulás a teológus típusú pápától” – mondta a lapnak nyilatkozva Alberto Melloni, aki több könyvet is írt a második vatikáni zsinatról. A lap Vatikán-szakértőket idéz, akik szerint a konklávé egyik fő irányzata olyan pápát akart választani, aki „kitakarítja” a Vatikánt, a másik olyan bennfentest, aki megvédi a Kúria érdekeit. A „háztakarítás” hívei olaszt támogattak, elsősorban Angelo Scolát, aki megfelelő tapasztalattal és erővel rendelkezett ahhoz, hogy „megnyirbálja a bürokrácia privilégiumait” és hogy rendet teremtsen annak maradi eljárásmódjaiban. A tradicionalisták a lap szerint a brazil Odilo Pedro Scherert bíborost favorizálták, akinek pápává választása ugyanolyan szimbolikus változást jelentett volna, mint Ferencé, ám ő ugyanakkor közel áll a Vatikán napi működését ellenőrző római hierarchiához is.

„Az, hogy Ferenc hogyan illeszkedik ebbe a spektrumba, nem világos” – írta elemzésében a The New York Times. A lap szerint vannak olyanok, akik szerint az új pápa az alacsony szinten folytatott evangelizációra helyezi majd a hangsúlyt, a Kúria közvetlen fenyegetése nélkül, mások szerint viszont változásokat követelhet a szexuális és a hivatali botrányok nyomán. Ferenc pápa ugyanakkor nem ismeri a Kúria útvesztőit és 2005-ben még megkönnyebbüléssel nyilatkozott arról, hogy nem kell a vatikáni intrikákkal foglalkoznia. A konzervatív The Wall Street Journal szerkesztőségi cikkében úgy vélekedett, hogy a kívülállóként érkezett új pápa jó pozícióban van ahhoz, hogy felrázza a Kúriát (a vatikáni kormányzatot), amely „túlságosan is gyakran cserbenhagyta az egyházat és a legutóbbi pápákat”.

„Az egyháznak olyan hierarchiára van szüksége, amely megfegyelmezi az esküjüket megszegő papokat és amely többet törődik az evangélium hirdetésével, mint azzal, hogy valaki fülébe tudjanak sugdosni” – írta a lap. A The Wall Street Journal szerint az Argentínát az elmúlt évtizedben kormányzó Kirchner-klán nem tartozik Bergoglio rajongói közé, aki a 2002-es gazdasági válság idején felemelte szavát az „aranyszájú”, ígérgető politikusok ellen. „II. János Pál, aki zavarba ejtette a kommunizmust Lengyelországban, talán rokonlelket látott Bergoglio püspökben, amikor bíborossá tette meg” - hangzott a lap állásfoglalása.

A szintén konzervatív The Washington Times külön írásban kritizálta az új pápa megválasztásáról élőben tudósító CNN tárgyi tévedéseit. Egyebek között arra hívta fel a figyelmet, hogy Ferenc csak a modern történelemben az első nem európai pápa, mert maga Szent Péter is a Galileai-tenger mellől származott, s az egyház korai vezetői közül többen is afrikai vagy ázsiai születésű (a római birodalom területéről való). A protestáns többségű (51 százalék) Egyesült Államokban a katolikus egyház (24 százalék), amelynek csaknem 80 millió bejegyzett hívője van, a legnagyobb keresztény felekezet. Brazília, Mexikó és a Fülöp-szigetek után az Egyesült Államok a negyedik legnagyobb katolikus lakossággal rendelkező ország. A washingtoni politikai elitből többek között az ország alelnöke, külügyminisztere és a képviselőház elnöke is római katolikus.