Az érdekellentétek miatt akár magyar-magyar konfliktussá is fajulhatott volna a bonyolult erdélyi helyzet 1848-ban – állítja Hermann Róbert történész, a Hadtörténet Intézet és Múzeum főtanácsosa és tudományos helyettese. Végül a szabadságharc mindkét nemzetrészben megerősítette a magyarságtudatot, és kialakította a máig élő magyarországi székely-képet.
Milyen helyzetben találta Erdélyt az 1848-as magyar forradalom?
Ahhoz, hogy megértsük a rendkívül összetett erdélyi helyzetet, egészen a török kiűzéséig vissza kell kanyarodnunk. A háború sikere után a Habsburg-kormányzat az Erdélyi Fejedelemséget elfoglalt területként kezelte és meghagyta különállását Magyarországtól, nem állította helyre a középkori magyar állam egységét. Ebből nagyon komoly súrlódások adódtak a két országrész között is, hiszen Kraszna, Zaránd vármegyéket és Kővár vidékét, vagyis a Partiumot Magyarország mindvégig visszakövetelte, aminek tényleges visszacsatolására nem került sor 1848-ig. Erdély mindenkori fejedelme a király maradt, saját kancelláriája van Bécsben, a király nevében a hatalmat a Gubernium gyakorolja. Más az országgyűlés összetétele is. A magyarországitól eltérően csak egykamarás erdélyi gyűléseket az uralkodó jobban kézben tudta tartani. Ugyanis a megyék küldöttein kívül a király hívhatott meg főrendeket az ülésekre, így, bár visszafogottan alkalmazták ezt a lehetőséget, mégis jelentősen tudták tompítani a reformmozgalom hatását.
Reformokra pedig Erdélyben is megérett az idő.
Erdély 1848-ra társadalmi értelemben véve már puskaporos hordó. Egyrészt az eddigre 60 %-os többséget alkotó románok nem rendelkeznek politikai jogokkal, hiszen nem tartoznak bele a három középkori eredetű politikai nemzetbe, a szászok, magyarok, székelyek alkotta országgyűlésbe. Ráadásul a román társadalmat egy nagyon szűk, részben már ekkor a dáko-román kontinuitás és Nagy-Románia bűvöletében élő, főleg vallási értelmiségen kívül gyakorlatilag csak a parasztság alkotja. Így a nemzetiségi ellentét egyben gazdasági és társadalmi is, hiszen a földbirtokosok többsége magyar, vagy a szász városok patríciusa. Mivel Erdélyben nem történt meg az úrbérrendezés Mária Terézia idején, így ez a kérdés még feszítőbb, mint Magyarországon. Amire jól rámutatott az 1784-es Horea-féle parasztfelkelés is, ami egyben nemzetiségi irtóháború is volt a szórvány-magyar vidékeken. Ezt felismerve lépett a reformmozgalom útjára sok erdélyi főúr is, pl. Wesselényi Miklós és Bethlen János. De ennek a gyenge erdélyi reformmozgalomnak alig volt hozadéka. A helyzetet tovább bonyolította a határőrvidék helyzete, a székelyek számára a határőrezredekbe történő besorolás egyértelműen lesüllyedést jelentett, míg a románoknak felemelkedést. A székelység egyik legfőbb politikai követelése volt ennek megszüntetése. Még tovább árnyalta a képet a szász városok kiváltságos helyzete, amely nagymértékben sértette középkori eredetű kiváltságaival a magyarság gazdasági érdekét, miközben ők maguk is földesurai voltak színromán falvaknak. Ebben a robbanásveszélyes helyzetben alig 15 ezer fős katonaság állomásozott Erdélyben 1848-ban, ezek jó része is a 2-2 magyar és román sorozású határőrezredben.
Mennyiben változott a helyzet a magyar forradalommal?
A forradalom híre alig egy hét alatt eléri Erdélyt és szinte azonnal minden érintett félt cselekvésre ösztönöz. A magyarok nyomására az erdélyi országgyűlés május végén kimondja az uniót Magyarországgal, amit júniusban szentesítenek is. Ugyanakkor a román parasztok megtagadják a robotot, amivel szemben a magyar nemesség egy része keményen fellép. A románok balázsfalvi gyűléseiken politikai jogokat követelnek, ráadásul az uniót nem fogadják el a szász városok sem, féltve gazdasági kiváltságaikat, az áprilisi osztrák alkotmányra hivatkozva pedig tért hódít köztük is a német egység gondolata. De nem fogadja el a helyzetet a székelység sem, mert a magyar országgyűlés egyértelműen a határőrezredek fenntartása mellett foglalt állást, érzékelve, hogy a székely ezredek lehetnek egyedül letéteményesei Erdély magyar megtartásának. Mindez előrevetíti egy esetleges magyar-magyar konfliktus esélyét is. Közben a nemzetőrségek már egyértelműen nemzetiségi alapon szerveződnek, a román határőrezredek parancsnoka, Urban alezredes pedig újoncoz a román falvakban. Gyakorlatilag megkezdődik a fegyverkezés.
Mi vet végül lángot erre a lőporos hordóra?
Szeptemberben Jellacsics megtámadja Magyarországot, aminek hatására a románok és a szászok felmondják az együttműködést. Október 18-án Erdélyben is kihirdetik az ostromállapotot, a román határőrvidéken és a szórvány területeken nemzetiségi összecsapásokra kerül sor, ahol a románok elképzelhetetlen brutalitással kezdik gyilkolni a magyarságot. Mindezek hatására a székelység körében megerősödik a veszélyeztetettség, az „ostromlott erőd” érzete. A magyar országgyűléssel szembeni székely politikai konfliktus egy időre zárójelbe kerül. Gyakorlatilag a román brutalitás sodorta a székelységet a magyar táborba, holott lehetett volna olyan forgatókönyv, ahol az udvar okosabb politikával a másik táborban tarthatta volna őket. Október 16-18-án, Agyagfalván Berzenczey László kormánybiztos vezetésével meghirdetik a székelyek általános felkelését. A székely ellentámadás sokáig sikeres is lesz, a környékbeli szász, román településeket elfoglalják, vereséget mérnek Urbanra is, miközben nem túl dicső módon kifosztják Szászrégent. November 5-én azonban Marosvásárhelynél vereséget szenvednek, aminek hatására Csíkszékben összeomlik a székely ellenállás, Háromszék azonban folytatja a harcot. Gyakorlatilag ekkor már egy kisháború zajlik Erdélyben, amire jellemző, hogy viszonylag kis erők harcolnak egymással, így a vereségek és a győzelmek többsége sem döntő jelentőségű. A feleknek a tartós megszállásra gyakorlatilag nincs elég katonájuk. A harcokat közben végig súlyos etnikai atrocitások kísérik. Most derül ki, hogy volt haszna a katonai kiképzéseknek is, egyfajta székely specifikumként önmagát szervezi a székely haderő, aminek legemblematikusabb eleme Gábor Áron ágyúöntése és a fegyver- és lőszergyártás megszervezése. Így a székely ellenállás december végéig, január elejéig kitart érdemleges magyarországi segítség nélkül is.
Bem színrelépéséig.
Így van. Januárra fordul a kocka a magyarországi hadszíntereken is. Az erdélyi-magyar határon állomásozó magyar haderőt Bem vezetése alatt a magyar kormány meg tudja erősíteni, többek között a Délvidékről visszavezényelt székely csapatokkal, így a 8-10 ezer fős sereg támadásba lendülhet. Bem Észak-Erdélyen keresztül eléri az ostromlott székelységet, ahol 1849-ben már újoncozni is tud és folytatni a szintén utánpótlás gondokkal küzdő osztrákok elleni támadást. A reguláris hadsereg megerősödésével a román és magyar szabadcsapatok használhatósága és jelentősége tovább csökken. Bár a dél-erdélyi szász városok védelmére orosz haderő is érkezik a magyarok ellenében, nyárra Bem gyakorlatilag konszolidálja a magyar kormány helyzetét Erdélyben.
Hogy aztán elsöpörje az orosz beavatkozás.
Addig külföldön nem látott méretű orosz hadsereget vezényelt a cár a magyar szabadságharc leverésére. Bem gyakorlatilag feloldhatatlan katonai dilemmába került: egyszerre kellett volna a hadi- és emberanyagban utánpótlását jelentő Székelyföldet védenie és megakadályozni, hogy az erdélyi hegyek közül a támadó oroszok kijussanak a magyar Alföldre. Tulajdonképpen ennek a lehetetlen helyzetnek mégis eleget tesz, „francia négyest” járva hol, hol ott tűnik fel, ezzel lassítva a támadókat. Mindebben nagy szerepe volt annak, hogy sem az osztrákok, sem az oroszok nem ismerték fel Székelyföld jelentőségét és a Gál Sándor ezredes vezetése alatt álló terület július végéig nem kerül megszállás alá, folyamatos maradhatott a hadianyaggyártás. A megszállás után természetesen szétesik a székely ellenállás is, egyébként is jellemző volt erre a háborúra, hogy az időnként rendkívüli bátorságról tanúbizonyságot tevő székelyek egy-egy vereség után sokszor egyszerűen hazaszállingóztak.
Mekkora megtorlás érte a székelyeket 1849-ben?
Érdekes módon Erdélyben nem követte az eseményeket a magyarországihoz hasonló megtorlás. Bár itt is folyamatosak voltak a várfogsági, börtönbüntetési és besorozási büntetések, de összesen csak két halálos ítéletet hajtottak végre székely tiszteken. Az osztrák vezetés a kedélyek lecsillapítására törekedett, nem akarta a nemzetiségi vérengzésekben kivérzett magyarokat tovább büntetni. Ráadásul a székelyek legfőbb törekvése is teljesült paradox módon: a határőrezredi rendszert megbízhatatlansága miatt megszüntették, miközben az áprilisi törvények több eleme életben maradt.
1848-49 emléke meghatározó mai napig a székely öntudatban.
Így van. Ha ma körülnézünk Székelyföldön, mindenhol 1848 emlékhelyeivel találkozunk, nemzeti hősként fogadtak pár éve egy Bukarestből visszahozott székely ágyút, rendre 48-as huszárruhában pompáznak hagyományőrzőik az ünnepeken. A székely öntudat meghatározó eleme a sikeres 1848-as ellenállás. Jó ügyért fogtak fegyvert és kifejezetten sikeresek voltak az ellenséges túlerővel szemben is. Gyakorlatilag ekkor váltak újra politikai tudatukban is magyarokká, a korábbi ellentétek rendeződtek a magyarországi magyarsággal. Ugyanakkor 1848-ban alakult ki a ma is ismert kép a magyarság körében is a székelyekről. A hazáját hősként védő, nemes lelkű székely képe, aki a magyarság legkeletibb bástyájaként őrzi Székelyföldet.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Ferenc pápa békepárti, Joe Biden sorosista, Magyarország Brüsszel ellenzéke, Magyar Péternél meg amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Összefoglalónk!
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Nincs miért kárörvendeni az egyre mélyebb és szerteágazóbb német válságjelenségek kapcsán. Rajcsányi Gellért írása.
Zelenszkij elismerte, hogy továbbra is Donyeck megyében a legforróbb a helyzet.
A külügyminiszter-helyettes kijelentette, nem adják ki a volt szír elnököt.
