Erdő: Ellen kell állni a provokációnak

 

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke nagy feladatnak nevezte, hogy röviden, a mai kommunikáció lehetőségeinek megfelelően adják át hitüket, tudva ugyanakkor, vannak olyan kommunikációs utak, amelyeken a katolikus hit teljes tartalma nem adható át. Kiemelte, alapvetően nem egy, hanem ezer nyelven beszél a mai egyház, és ebben ott van az internet összes lehetősége is. Úgy látja, a társadalomban talán rosszabb a légkör, mint tíz éve, talán igaz az, hogy egyfajta reményvesztés, letargia terjedt el széles körben. Megjegyezte ugyanakkor, hogy ez nem magyar jelenség, egy általános folyamatnak vagyunk a részesei, részben a szenvedő alanyai. Az egyház karitatív tevékenységéről szólva Erdő Péter azt mondta, ez talán nem jelenik meg eléggé a médiában. Példaként említette, hogy a haiti földrengés után több mint egymillió dollárt adtak össze a magyarországi katolikusok, és az adomány célba is ért. Itthon is haladást értek el e téren, például szinte mindenütt vannak önkéntesekből álló csoportok, amelyek tudják, hogy hol élnek rászoruló idősek, családok, betegek.

 

A bíboros utalt arra, hogy az utóbbi két és fél évben jelentősen megváltozott a jogszabályi környezet Magyarországon. Ez idő alatt becslése szerint 20-25 százalékkal nőtt a katolikus fenntartású oktatási intézmények száma. Budapesten és a Dunántúlon nagyon kevés iskolát ajánlottak fel egyházi fenntartóknak, az ország északi és keleti részén sokkal többet. Hozzáfűzte: ha a kötelezően választható hit- és erkölcstan oktatása jövő ősszel beindul, akkor a beiratkozás tavasszal esedékessé válhat, de még nincsenek meg azok a jogszabályok, amelyek kijelölik, hogyan fog mindez történni, és„jó lenne ezt világosabban látni most már”. Erdő Péter, akit XVI. Benedek pápa az idén a püspöki szinódus állandó tanácsának tagjává nevezett ki, kitért arra, hogy a jogszabályi környezet változása miatt megkezdődött az Apostoli Szentszék és Magyarország közötti, 1997-ben kötött megállapodás újratárgyalásának, illetve módosításának előkészítése. A tárgyalás folyik, a két fél kijelölte a maga delegációját, két találkozót már megtartottak. Azt még nem lehet előre látni, mikor zárulhat le ez a folyamat, megfogalmazása szerint ez nagymértékben függ attól, „mikor lesz szilárd helyzet ezeken a területeken a civil törvényhozás vonalán”. Ennek hatásait kell ugyanis az egyházi intézményeknek figyelembe venniük.

 

A bíboros a cigánypasztorációról elmondta: fontosnak tartják, hogy mind a szemináriumokban, mind a papság továbbképzésében erősítsék a romológia megjelenését. Nagyon fontosnak nevezte azt is, hogy „az egész társadalomban nagyon tudatosan és emelkedetten ellenálljunk mindenfajta etnikai, vallási, nemzetiségi gyűlöletnek és provokációnak, ez vonatkozik az ország területére és a Kárpát-medence egészére”. „Ebben újra és újra, hol ünnepélyesen, hol az emberi hétköznapi érintkezés szintjén meg kell szólalnunk. Világossá kell tennünk, hogy az értékrendünk szerint mi az emberhez méltó magatartás az ilyen helyzetekben, másrészt nagyon fontos az, hogy ezzel is a társadalom életében a békét és a normalitást segítsük, ez a megmaradásunk esélye”- hangsúlyozta, rámutatva arra, itt nem csupán egyik vagy másik kisebbségről van szó, hanem az egész népről, „a lelki egészségünkről és a megmaradásunkról adott esetben”.

 

Mindszenty József bíboros boldoggá avatási folyamatáról elmondta: nagyon sok dokumentumot gyűjtöttek össze, és „úgy tűnik, hogy a személyes életszentsége szempontjából egyre tisztább, egyre szilárdabb a kép”. Emlékeztetett: az elmúlt néhány évben avatták boldoggá Meszlényi Zoltánt, Mindszenty egykori segédpüspökét, Salkaházi Sára szociális nővért, Bogdánffy Szilárd nagyváradi és Scheffler János szatmári püspököt. Úgy látja, ezek is erősítik a múlthoz való helyes viszonyunkat és keresztény küldetésünket, és azt mutatják, nemcsak példaképeink vannak, hanem közbenjáróink is. A bíboros az eredmények között említette, hogy elevenek a helyi közösségek, azokat kezdi áthatni az új evangelizáció tudata, és intézményeik működése lassan stabilizálódik. Hozzátette: az utóbbi tíz évben azt tapasztalta Magyarországon és Európában, hogy a hívő keresztények, a püspökök és az egyházi vezetők mintha egyre jobban megértenék egymást, ami „talán még az ökumenikus területre is igaz”. A II. vatikáni zsinat „nagy öröksége a mi számunkra, hogy a keresztények egységén való munkának és a keresztények egységéért való imádságnak nincsen alternatívája” - mondta Erdő Péter.