Az újság kimondta: a filozófusper politikai elszámoltatás

„Szerető azt kifogásolja, hogy a filozófusok »profi kis kultúrharcos brigádként«(mintha egyedül ők vennék észre!) kifogásolják a jobboldal antiszemitizmusát. Szerinte Radnóti Sándorban „törzsi gyűlölet tombol”, amikor arról beszélt, hogy »nem tud egy levegőt szívni Orbán Viktorral« (hol beszélt erről Radnóti, és milyen összefüggésben?). Ráadásul ezt a filozófus-esztéta nem állította szembe azzal, hogy „egy másik kormány rendőrsége belelőtt az ellene tüntetőkbe”(mivel is lőttek, és milyen tüntetésen?). Gábor György úgy nevezi fundamentalistának a Fidesz politikáját, hogy egyszersmind a történelmi egyházakat is »revolverezi« a pedofil- és ügynökügyekkel (hol is az összefüggés?). Mindezek tetejében Heller Ágnes diktatórikus figurának nevezi Orbán Viktort (más nem?). Ezek volnának tehát a bizonyítékai annak, hogy az úgymond mindenbe beleszóló, a szobatudósi létből indokolatlanul ki-kitörő liberális filozófusok lenézik a magyar társadalmat, és elviselhetetlen gőggel képviselik az intellektualitást.(...)

Nehéz nem fölismerni mindezek mögött egyfelől a harmincas-negyvenes évek unalomig szajkózott, antiszemita sztereotípiáját, amely szerint a zsidók intellektualitása megöli az emberségüket és erkölcsösségüket. Másfelől az ötvenes évek értelmiségellenessége sincs itt különösen véka alá rejtve, amennyiben a szerző az intellektualitás képviseletét azonossá tette a konkrét anyagi-politikai (osztály)hatalom képviseletével. A különbség 11-éig csupán annyi volt, hogy addig sem a lap, sem maga Szerető nem vonta a kép fölé azt a sajátos, osztályharcos szálakból szőtt hálót, amelyben a Rákosi-kor értelmisége a »fizikai munka kontra szellemi munka« dimenzióban minősült kevésbé értékesnek. Tizenegyedikén azonban, a blokkolóóra képének felvillantásával (»kiderült, hogy a filozófusok nem jártak be a munkahelyükre«) végül sikerült azt a rendszert is felállítaniuk, amelyben az értelmiségiek munkavégzésére vonatkozóan is a kohászok benntartózkodási rendjének paraméterei a mérvadóak. És sikerült az összes eddigi, totalitárius diktatúra jellemző szennyét ismét felkavarni.”