Karácsonyi ének

„Az ablakhoz rohant, kinyitotta, és kidugta fejét. Se köd, se pára; tiszta, fényes, vidám, bizsergető hideg; hideg, mely muzsikájával táncra perdíti a vért; aranyos napfény; tiszta égbolt; édes, üde levegő; víg harangszó. Ó, csudaszép, csudaszép!

- Milyen nap van ma? - kiáltott le Scrooge egy ünneplőruhás fiúnak, aki talán azért ólálkodott arrafelé, hogy őt nézze.

- Micsoda? - kérdezte elbámulva a fiú.

- Milyen nap van ma, szép öcsém? - szólt Scrooge.

- Ma - felelte a fiú -, hát karácsony napja.

- Karácsony napja! - gondolta magában Scrooge. - Nem mulasztottam el. A szellemek mindent elvégeztek egyetlen éjszakán. Megtehetnek azok mindent, amit akarnak. Persze, hogy megtehetnek. Hahó, szép öcsém!

- Hahó! - kiáltott vissza a fiú.

- Ismered-e azt a baromfi kereskedést, innét a második utca sarkán? - kérdezte Scrooge.

- Meghiszem azt - felelte a fickó.

- Okos gyerek vagy! - mondta Scrooge. - Ritka okos gyerek. Nem tudod, eladták-e azt a díszpulykát, amelyik kinn lógott a bolt előtt? Nem a kicsit gondolom: a nagyot.

- Azt, amelyik olyan nagy, mint én? - kérdezte a fiú.

- Nagyszerű gyerek! - mondta Scrooge. - Élvezet beszélni vele. Azt, azt, csibém!

- Még ott lóg - felelte a fiú.

- Igazán? - szólt Scrooge. - Hát menj és vedd meg!

- Tartsa bolonddá a...

- Nem, nem - mondta Scrooge -, komolyan beszélek. Menj és vedd meg, mondd nekik, hogy hozzák ide, majd én utasítást adok, hogy hová vigyék. Gyere vissza a legénnyel, és kapsz egy shillinget. Ha öt percnél hamarább itt vagy vele, fél koronát adok.

A fiú úgy eltűnt, mintha puskából lőtték volna ki. De erős keze legyen annak, aki fél ilyen gyorsan is el tudja sütni a fegyverét.

- Bob Cratchitékhoz küldöm - suttogta kezét dörzsölgetve, nagyot kacagva Scrooge. - Sose fogja megtudni, hogy ki küldte. Kétszer akkora, mint Pici Tim. Az egész angol anekdotakincsben nincs olyan jó tréfa, mint az, hogy én ezt Bobhoz küldöm!

Nem valami szilárd kézzel írta fel a címet, de valahogy mégiscsak felírta, aztán lement, hogy kinyissa a kaput, és megvárja a baromfi kereskedő legényét. Amint ott állt, jöttére várva, szemébe ötlött a kopogtató.

- Szeretni fogom, ameddig csak élek! - kiáltotta Scrooge, megkoppantva kezével. - Alig néztem rá mindmostanáig. Milyen becsületes kifejezése van az arcának! Csudálatos egy kopogtató! - No, itt a pulyka. Hahó! Hopp! Adj Isten! Vidám karácsonyt!”