Orbán Balázs esete jól mutatja: az értelmiségi elit végül tudományos alapon tudott dönteni
Nézze meg az ELTE rektorát, a legnagyobb és a legrégebbi egyetemünk most bizonyította, képes igazságot szolgáltatni.
Svéd kutatók szerint lehetséges, hogy az őrületet csak egy hajszál választja el a zsenialitástól, ugyanis a skizofréniában szenvedők agyának talamuszában ugyanúgy kevés a D2 dopaminreceptor, mint a kreatív emberekében.
A stockholmi Karolinska Intézet kutatói szerint a skizofréniában szenvedők és a kreatív emberek is a normálistól eltérően reagálnak az örömérzetet okozó vegyületre, a dopaminra. Mivel az alacsony D2-sűrűség a skizofréniában szenvedők agyára is jellemző, a kutatók szerint a felfedezés arra utal, hogy kapcsolat van az elmebetegség és a kreativitás között. „Az, hogy a talamuszban kevesebb D2 receptor található, valószínűleg azt jelenti, hogy alacsonyabb szintű jelszűrés megy végbe, így a talamuszból több információ áramlik” – fejti ki az intézet kutatója, Fredrik Ullén. Elképzelhető, hogy ez a megnövekedett információáramlás váltja ki a kreatív embereknél tapasztalható problémamegoldó képességet és a mentális betegségekben szenvedők különös asszociációit is.
Számos kreatív elme – író, költő, festő, zeneszerző, tudós – köztudottan küzdött valamilyen elmezavarral. Balzac, Donizetti, Goethe, Schumann, Beethoven, Virginia Woolf , Sylvia Plath és Roosevelt elnök mániákus depresszióban szenvedett; Dickens, Hemingway, Newton, Tennessee Williams, Kerouac, Picasso, Jackson Pollock, Kurt Vonnegut, Abraham Lincoln és Churchill depressziós volt, és Michelangelo, Tolsztoj, John Keats és Marlon Brando is mentális zavarokkal küzdött. Neurológusok és pszichológusok, pszichiáterek kutatási eredményeiből kiderül: nem feltétlenül igaz a feltételezés, hogy a legkreatívabb művészek, tudósok és politikusok a betegséggel küzdve, azzal szemben haladva értek el kiváló eredményeket - ellenkezőleg. Egyes elméletek szerint megesik, hogy a művészi kvalitások éppen a betegségből fejlődnek ki.