Kis magyar holtomiglan-holtodiglan

Laboda Kornél, Németh Ákos, kortárs drámaíró, Júlia és a hadnagya című tragédiájából készült vizsgarendezése a férfi-nő kapcsolatot boncolgatja: a szerelemről, vagyis annak haláláról, a szerelmet és a gyűlöletet elválasztó vékony vonalról szól, és arról, hogy milyen gyakran bántjuk azt, aki a legközelebb áll hozzánk, akit a világon a legjobban szeretünk. Németh Ákos tragédiája a férfi, és a női attribútumot a maga mélységében akarja megragadni, a férfi és a nő végső princípiumaira kíváncsi. Az eredmény végtelenül lesújtó, hiszen arra a következtetésre jut, hogy „minden nő kurva”. Németh Ákos darabjában a nő csupán egy oktalan állat, aki arra rendeltetett, hogy a férfit szolgálja, és maradéktalanul alávesse magát neki. A férfiak pedig mind kegyetlen vadállatok, akik a nőt, ezt a szép, és buta állatot a magukévá akarják tenni, szét akarják tépni, föl akarják zabálni.

A Júlia és a hadnagya egy összművészeti rettenet, ami mindabból van összevarva, ami már alapjában véve borzalmas, pl.: börleszk, pantomim, tütüs balett, cirkuszi bohóctréfák, bábszínház, zenés-táncios televíziós szórakoztatóműsorok, szappanopera, tehetségkutató show, Richard Claydermann. Azonban ezeknek a szánalmas műfajoknak a korrelációjából kibontakozik valami egészen zseniális, aminek minden percét élvezem. Esztétikai kategóriák mentén haladva, a Júlia és a hadnagya a trash filmek terminusának mintája, egy igazi trash darab. És trashnak is milyen zseniális! A trash-t a színházban nem Laboda Kornél találta föl, de a fiatal rendező nagy érdeme, hogy ő másokkal ellentétben jól csinálja, és mesterien tud bánni vele.

A zseniális trash összhatás azonban nem születne meg a színmű tavaly végzett osztályának színvonalas és gátlástalanul ordenáré alakítása nélkül. Tenki Réka Júliája pont olyan, mint amilyennek egy Júliának lennie kell: szép, szőke, ártatlan, egyszerre erős és törékeny, szerelmes, megalázkodik, szolgál, sír, szenved, teherbe esik, elhalálozik. Az ő ellenpontjaként, Petrik Andrea zseniálisan alakítja a rossz kurvát, de nagyon jól áll neki a felgma, a bánatos, és a bölcs kurva szerepe is. Petrik Andrea Rita szerepében úgy hozza az utcalányos kliséket, és sztereotípiákat, hogy közben le is számol velük. Csak úgy árad belőle a romlottság, és próbálja titokban tartani, hogy van lelke, de ez a kellő pillanatban kiderül, ahogy a csúnya fiúknak, úgy a cinikus kurváknak is van szíve. Orosz Ákosnak nagyjából 80 perce van arra, hogy szerető férjből, aki a tenyerén hordozza a feleségét, és lehozná neki a csillagokat is az égről, keserű, kiábrándult, és gyilkos indulatokkal teli, dühöngő őrültté váljon, aki brutális kegyetlenséggel gyilkolja meg a feleségét. Orosz Ákos nagyon ügyes fiú, nagyon ügyesen tud őrülni. Hihetetlen, hogy mennyire beleadja mindenét: szívvel-lélekkel játszik, ha nem lenne színész, biztos, hogy világbajnok hosszútávfutó lenne belőle, vagy valami hasonló.

A többi színész, Dankó István, Ivanics Tamás, Herczeg Tamás, Mohai Tamás is ügyesen lézengett a színpadon, de a színpadot egyértelműen, a dobogó harmadik fokán álló Tenki Réka, előtte eggyel, Petrik Andrea, és végül, a darabot a hátán vivő Orosz Ákos uralja, akinek az utolsó kétségbeesett drámai mondata, a sok őrültködés, ordenáré humor, kacaj, és trash ellenére, ott marad a levegőben. Ezek után nincs mit tenni, tapsolunk, és megyünk, keresünk egy kevésbé bizarr lokált, és örülünk, hogy milyen ritka jó darabot láttunk.