Aprólékos munka kellett az elinduláshoz: „Önmagában az, hogy megtaláljam a megfelelő szakembert, aki szarvasgombát termő csemetéket varázsol, másfél évembe telt.” Hosszú kutatómunka előzte meg a helyszín kiválasztását: a rendkívül érzékeny szarvasgomba esetében árnyék- és vízmennyiség, a talaj összetevői és ezer apróság együttese kell a sikerhez. A véletlen vagy éppen a sors ekkor Gergő segítségére sietett: rábakecöli nagypapájának a szántóföldje végül „tűpontosan alkalmasnak” bizonyult a titokzatos szarvasgomba termesztéséhez.
Nincs permetezés, nincs műtrágyázás – gyakorlatilag lemodelleztek egy erdőt”
„Szerelemprojektként indítottam el az úttörőnek számító vállalkozást. Tudtuk, hogy sokáig fog tartani. És a hatodik évre a szarvasgomba termőre fordult” – ismerjük meg a maratoni történet zanzásított változatát. Apró adalék: hosszú évek kellenek, mire egyáltalán kiderül, hogyan reagál a gomba a helyszínre – ebből ráérezhetünk, miért vállal hatalmas rizikót, aki szarvasgombával foglalkozik.
Csakhamar megtudjuk: mítosz, hogy a szarvasgomba megfizethetetlen. „A szarvasgomba egy fűszer, ennek megfelelően kell adagolni. Ha így tekintünk rá, és nem a kilónkénti árát nézzük, akkor kiderül, hogy alapesetben nem luxustermékről beszélünk” – mondja a séf. Hogy mennyi az annyi? Száz-kétszázezer forint a nyári szarvasgomba kilója, a legnagyobb mennyiségben ezt termeszti az Éden, ám a határ a csillagos ég: az isztriai szarvasgomba kilója tavaly tízezer euró volt. A birtokon kísérleti parcellát hoztak létre ez utóbbinak, a szarvasgombák királyának a termesztésére is. „Ha termőre fordul, az már a »mentőt hívok magamhoz« kategória” – jegyzi meg Gergő nevetve, amivel arra utal, hogy egyedülálló módon három faj is terem náluk, az isztriai szarvasgomba pedig egyfajta megkoronázása lenne a munkának: lázas kísérletek folynak szerte a világon a termesztésre vonatkozóan.
A szarvasgomba termesztése összetett folyamat, valójában tudomány: a szelet, az évi csapadékmennyiséget és millió egyéb dolgot figyelembe véve a helyi viszonyokra szabott ültetési terv készül. Tudni kell, hogy megvannak azok a gazdanövényfajok, amelyek egyáltalán elfogadják a szarvasgombát, és szimbiózisba lépnek vele: ilyen a mogyoró, a tölgy, a hárs. Az oltás laboratóriumi körülmények között zajlik: a csemeték minőségéért Csorbainé Gógán Andrea szarvasgomba-termesztési szakértő-kutató felel, aki stabil szakmai hátteret ad az ültetvénynek. „Amikor például a mogyoró termése kicsírázik, meghasad, akkor ráoltjuk az érett gombaspórát. Ezt követően két évig gondozzuk a növényt, utána ültetjük el – magyarázza Érsek Gergely, kezében egy mogyoróval. – Az uralkodó szélirányt lezártuk mogyoróbokrokkal” – halljuk, ami azt hiszem, mindent elárul a termesztés szakmai mélységeiről.