A globális nyilvánosság a mesterséges intelligencia (AI) lázában ég. A téma népszerűsége és ellentmondásossága egyes konkrét fejlemények – elsősorban a ChatGPT megjelenése – nyomán elérte azt a szintet, amikor az átlagember már nem pusztán kíváncsi rá, de saját véleményét is megformálja róla. Többnyire érzelmi alapon. Ez természetes – tudjuk, hogy a bombasztikus (vagy annak tűnő) technológiai újításokat (mint amilyen a maga idejében a vasút, a villanyáram, a léghajó vagy a televízió volt) legalábbis a sajtó létezése óta indulatos viták, olykor tömeghisztéria övezi. Az újítások egy része beváltja a reményeket, mások elbuknak, sőt nevetségessé válnak. Nem tudjuk, mit gondolunk majd erről a technológiáról öt, tizenöt vagy ötven esztendő múlva, amellett azonban nehéz érvelni, hogy nem lesz a jövő egyik fontos építőköve. Hogyan viszonyuljunk hozzá gondolkodó emberként és konzervatívként?
I. Ez mánia, legyünk szkeptikusak
A népszerű mániáktól érdemes mindig óvakodnunk. Charles Mackay skót haditudósító már 1841-es klasszikusában (Extraordinary Popular Delusions and the Madness of Crowds – kivételesen népszerű tévedések és a tömegek őrülete) megfogalmazta, hogy „az emberek mindig gyorsan és csordában őrülnek meg, ám csak lassan és egyesével térnek magukhoz”. A kultúrtörténetben egymást követik a mániák, az adott időben és helyen befolyásos csoportok vakhite által fújt gazdasági buborékok – amilyenek a 17. századi holland tulipánmánia vagy legutóbb a metaverzum voltak (utóbbiból néhány hónap alatt szerettek ki a nagybefektetők, sőt saját kitalálói is).