Rálépett Bukarest a külhoni magyar értelmiség és munkásosztály torkára – Erdélyi '56
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Gianni Annoni írása a Mandiner hetilapban.
Csupán egy tárgynak tűnik, de valójában minden alkalommal, amikor használatba vesszük, szent hellyé válik, érzelmekkel telítődik meg és életre kel. Ez az asztal, amely mindannyiunktól megköveteli a szabályok betartását onnantól kezdve, hogy leültünk mellé.
Már gyerekkorban, a neveltetés során elsajátítjuk, hogyan kell viselkedni otthon vagy étteremben az asztalnál. Rengeteg emlék elevenedik meg bennem a társasági élet pillanatairól: az evőeszközök használata és elhelyezése; a tekintetek, apró jelek és biccentések, melyek mind kódolt üzenettel bírtak; a szalvéta elhelyezése étkezés közben, használata ivás előtt és után, vagy éppen hogy hová tegyük az asztaltól felállva – ezek mind fontos tudnivalók. Például hogy soha ne tegyük a textilszalvétát a tányérra, mivel nagy fokú illetlenségnek számít.