Legsötétebb nap: ezentúl csak ideológiai meggyőződésből lehet hazát árulni, pénzért már nem

Kíváncsian várjuk, hányan maradnak ügynökök így a terepen, hogy le kell költözniük az emberek közé a hóhatár feletti villából.

Aki fát ültet, az még számol a holnappal.
Tíz évvel ezelőtt vadonatúj fényképezőmmel együtt, mintegy a gép lencséjén keresztül fedeztem fel az elhagyatott, használaton kívüli alsó temetőt. E sírkertet, csakúgy, mint a most használatos temető északi oldalát, meghódította a növényzet, helyenként áthatolhatatlan dzsungelt alkotva a hantok között.
Orgona, vadszőlő, bodza, akác, egynyári seprence növekszik itt mindenféle őshonos és idegen lágy- és fásszárú mellett. A látvány szomorú és megkapó. „Halálra élet nő: helyük közös”, olvasom Térey János A. B. F. R. A. ciklusának címadó versében. Akárha a burjánzó növények is a feltámadás üzenetét hordoznák a megújulás végtelen körforgásában, feslő szirmaikban és viráguk illatában a húsvét jele rejlik.