Kis-Trianon formálódik a Felvidéken: így szabnák át Szlovákia járásait

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapból

Szlovákia, illetve a nagy elválás előtti asszonynevén Csehszlovákia jó pár államigazgatási reformot át- és túlélt már, nem beszélve a római katolikus egyházmegyék botrányos, 1977-es és 2008-as reformjáról, amely egyértelműen a tömbmagyar vidék „függőleges” feldarabolását célozta. Őry Péter politikus, a Pro Civis Polgári Társulás elnöke, a közigazgatási reformok szakértője lapunk kérdésére úgy fogalmaz:

A nemzetközi vállalásokat, a kisebbség arányainak megbontását tiltó, általa is aláírt keretegyezményeket jellemzően figyelmen kívül hagyta Szlovákia.

Ilyen volt az 1996 és 2000 között végrehajtott államigazgatási reform, a járások és kerületek meghatározása. A színszlovák területeken ugyanis láthatóan volt lehetőség kis járások létrehozására, de az 1960-ban megszüntetett magyar járásokból egy sem alakult újra.

A szlovákok lakta selmecbányai járás például 16 600 fővel is elüzemelhet, Galánta vidékén viszont kétszer ennyi magyar nem kaphatott saját járást.

jellemzően költségvetési okokra hivatkozva, nyilván nem függetlenül attól, hogy a szétosztott magyarokat az asszimiláció könnyebben emészti fel: a Szenci, Galántai, Vágsellyei és más járásokhoz terelt települések jártak így. A kerületek a járások határai mentén jöttek létre, hasonló logika alapján – elég ránézni a térképre.

Most pedig egy új, a belügytől kiszivárgott közigazgatási reform borzolja a kedélyeket. A Denník N napilap magyar nyelvű szerkesztőségéhez, a Napunkhoz eljutott róla a részletes anyag – a Csallóközi Falvak és Városok Társulásához viszont nem –, s a lap semleges-pozitív hangvételben mutatja be.

A dokumentum szerint folytatódna a korábbi logika összevonásokkal és átsorolásokkal. Megszűnne például a Komáromi járás, és a mostaninál nagyobb Érsek­újvári járás jönne létre,

a szintén magyar többségű Somorját pedig hozzácsapnák a Pozsonyi járáshoz. A kerületeket is átrajzolnák, így a korábbinál is kisebb esély lenne elnyerni egy megyefőnöki széket Nagyszombatban. Az is kiderült, hogy a terven a nyilvánosság és az érintettek kizárásával már 2021 óta dolgozik a belügy. A fő indok az, hogy a 2000-ig zajló reformokat nem fejezték be tisztességesen, illetve jogos kritikák is sorakoznak a Vladimír Mečiar-féle rendezéssel szemben.

Tokár Géza politológus megengedő a szándékok tekintetében: „Ez egy tipikus technokrata – és amúgy legitimációt nélkülöző – lépés, amelyben pár bürokratát megbíztak azzal, hogy készítsen el egy ideális rendszert a szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlősítésének a szellemében. Nincs semmilyen régiós, történelmi, fejlesztési vagy akármilyen kontextus, ez csak egy sima »a legkisebb pénzügyi befektetéssel így ketyegne el a rendszer« jellegű dolgozat. Talán nem kimondottan a magyarellenesség volt a céljuk, csak sok más dolog mellett a kisebbségek érdekeit sem vették figyelembe.”

Őry Péter kevésbé derűlátó, szerinte a koncepción már most látszik, hogy

Hangsúlyozza: nem lehet véletlen a hagyományosan magyar többségű Dunaszerdahelyi járás sorvasztása, a Felső-Csallóköz Pozsonyi kerülethez és Galánta vidékének a Nagyszombati kerülethez sorolása. A reform nyomán érezhetően csökkenne a magyar képviselők száma. Ha az átalakítás település­egyesítésekkel is jár, a további következmény több tíz, de inkább száz polgármesteri szék elvesztése lehet. „Finoman leépítik a magyar nyelv használatát, a magyar nyelvű oktatást. Ahogy az érdekérvényesítésünk gyengül, menne a levesbe az összes kulturális intézmény, a színházak és a múzeumok – sorolja. – Az elképzelés ráadásul nem tükrözi a természetes régiók valós állapotát.”

A politikus a leginkább azt nehezményezi, hogy a szlovákok lakta részeken figyelembe vették a történelmi-kulturális hagyományokat, például a Szepesség újraegyesítésénél, sőt még indokként is hivatkoznak rá, a magyarlakta részeknél ez a háttérbe szorult, akárcsak a földrajzi adottságok szempontja. „A Vág völgye, az Erdőhát és a Duna mente teljesen más tájegység, ahogy a rönkház sem vályogház” – jegyzi meg, hozzátéve: az 1990-es években a Szlovák Tudományos Akadémia huszonkét régiót határozott meg ezen elvek alapján, csak elő kellene venni a koncepciót.

Hogy a mečiari járási és megyerendszer magyarellenes volt, az egyértelmű, olyannyira, hogy ezt még 2016-ban Martin Klus, a Szabadság és Szolidaritás párt magyarbarátsággal nehezen vádolható külügyi államtitkára is elismerte. A helyzet orvoslása helyett most a gazdasági mozgástér alapján szerveznék újra a dolgokat azzal a számukra örvendetes mellékhatással, hogy közben tovább gyengülnek a magyarok.

– érzékelteti Őry Péter. Ebben nem volt kivétel Igor Matovič kormánya sem, elég csak a kettős állampolgársággal kapcsolatos hozzáállására gondolni.

Abban mindkét megszólalónk egyetért: mivel a szétesett szlovák kormánynak hónapjai vannak hátra, a koncepció egyelőre elakad a tervezet szintjén. Garancia persze nincs rá, hogy így is marad, Tokár Géza szerint ha a következő kormány a magáénak érzi, végigviheti. Még veszélyesebb Őry Péter szerint, hogy fű alatt, mindenkit megkerülve valósítanák meg, ami olyan erők mozgására figyelmeztet, amelyek folyamatosan munkálkodnak a magyarság visszaszorításán. Erre egy válasz lehet a politikus szerint: megfogalmazni a felvidéki magyarok saját igényeit, vagyis egy önigazgatási koncepciót regionális szinten.

Nyitókép: Révkomárom látképe a Dunával és a belé torkolló Vággal
Fotó: Shutterstock