Mégiscsak állást foglal a mesterséges intelligencia a politikában?
Bár elvileg a mesterséges intelligencia mögött álló nagy nyelvi modellek pártatlanok, egy kutatásból kiderült, hogy vannak kétségek efelől.
Ez már a harmadik „aranyláz” a mesterséges intelligencia körül, a technológiát az 1960-as évek óta csaknem folyamatosan túlértékeljük, az MI valós képességeiről a cégek és a tudósok is kedvezőbb képet festenek a valóságosnál, hogy könnyebben jussanak szponzorációhoz – állítja új könyvében egy fiatal szoftvermérnök.
Emmanuel Maggiori szabadúszó szoftvermérnök, szakterülete a gépi tanulás. Számos területen fejleszt mesterséges intelligenciákat a műholdképek elemzésétől a személyre szabott utazási ajánlatokig. Smart Until It’s Dumb (okos, amikor épp nem hülye) című, provokatív kötetében azt mutatja be, miért követ el a mesterséges intelligencia máig nevetséges hibákat, s hogy miért fog kipukkadni az „MI-buborék”.
Szerzőnk hiánypótló történelmi áttekintéssel kezdi, az MI körül napjainkban tapasztalható őrület ugyanis nem az első a technológia történetében. Valójában a mesterséges intelligencia körül kialakult hájp harmadik hullámának közepén vagyunk: a hatvanas és a nyolcvanas években már lezajlott egy-egy, az aranylázhoz hasonlatos időszak – Herbert Simon közgazdász hatvan évvel ezelőtt egyenesen úgy fogalmazott, hogy „a gépek húsz éven belül képesek lesznek minden olyan munka elvégzésére, amit ma még az emberek végeznek”. Ezeket – a várakozásoktól végül messze elmaradó eredmények okán – mindkét esetben „iparági tél”, a források elapadása és általános kiábrándulás követte.