Kontinensünk megingó támasza

Valószínűleg nem tudta Nagy Károly három unokája, I. Lothár, Német Lajos és Kopasz Károly, hogy amikor a 843-ban Verdunben megkötött szerződésükkel nagyapjuk örökségét három részre osztották, Európa politikatörténetének is irányt szabtak. Kopasz Károly kapta meg a Nyugati Frank Királyságot, azokat a területeket, amelyekből rövidesen kialakult Franciaország, Német Lajos a Keleti Frank Királyság uralkodójaként a német területek politikai alapító atyja, a Lothárnak juttatott Középső Frank Királyság – más néven Lotaringia – a két előbbi vetélkedésének területévé vált az elkövetkező évszázadok során.

A Nyugati és a Keleti Frank Királyság vetélkedése fokozatosan alakította ki a kontinentális Európa nyugati részének két állami fejlődési ívét. A Nyugati Frank Királyságból megszülető Francia Királyság az erős állam, az abszolút és oszthatatlan szuverenitás, valamint az abszolutizmus hagyományát teremtette meg és képviselte. Vele szemben a Keleti Frank Királyság romjain létrejövő Szent Római – vagy Német-római – Birodalom a politikai széttagoltság, a relatív és osztott szuverenitás, az egymást átfedő állami keretek világát teremtette meg.

A nacionalizmus korába lépve Franciaország a politikai nemzet eszméjét ajánlotta a földrész többi nemzetének, ahol a nemzeti közösség alkateleme a demokratikus jogok rendszere nyelvi vagy etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül. Vele szemben a német történelem a kulturális nemzet koncepciójának megerősödését mutatja. Ott egységes állami keret hiányában nem a politikai közösség, hanem a kulturális tényezők, a nyelv, a közös múlt, a hagyományok jelentik a közös nevezőt.