Felkészülés egy egyszerűbb életre

James Kunstler rögeszméje a hanyatlás. Évtizedek óta írja vészjósló műveit a gazdaság ipari talapzatának szerinte elkerülhetetlen összeomlásáról – s könyvei egyre népszerűbbek. Első kötetét (The Geography of Nowhere) a nagyvárosokat körülölelő, örökké növekvő agglomerációk problémáinak szentelte. Ezt követő művében (The Long Emergency) a kőolajra épülő életformák válságát dolgozta fel, amit az energiatermelés költségeinek emelkedésére, pénzügyi megtérülésének közelgő eltűnésére alapozott. Legújabb műve mégis reményteli. A Living in the Long Emergency (élet a hosszú vészhelyzet alatt) olyan emberek történetét dolgozza fel, akik időben alkalmazkodni kezdtek a Homo sapiens új korszakához.

Szerzőnk úgy látja, „sem a hatalom és a kereskedelem csarnokaiban, sem a fogyasztók körében nem aggódik különösebben senki” az energiakészletek, a növekedés végessége miatt. Így viszont „alvajárunk a jövőbe”. Mivel az ipari civilizáció kényelembe ringatta az embereket, a most kibontakozó válságban a társadalom „a túléléshez szükséges alapvető készségek és tudás nélkül maradt”. Meggyőződése, hogy az energiaválságra adott válaszok, például a palagáz, csupán időszakos megoldást jelentenek, a szundigomb megnyomásához hasonlatosak. Kunstler provokatív gondolata, hogy a 21. század olyan mértékben erodálja majd a komplex rendszereket a csatornahálózattól a mesterséges intelligencia számára nélkülözhetetlen adatközpontokig, hogy azok fejlesztésébe már ma sincs értelme jelentős összegeket beruházni.