Háromféle ember foglalkozik megszállottan a jövővel. A technooptimisták, akik szerint úgyis kitalálunk valamit. A kultúrpesszimisták, akik szerint nincs remény a civilizáció megmentésére. Végül a korai alkalmazkodók, akik mindennap tesznek valamit, hogy felkészüljenek a történelem új korszakára. Ők csinálják jól – állítja James Kunstler.
James Kunstler rögeszméje a hanyatlás. Évtizedek óta írja vészjósló műveit a gazdaság ipari talapzatának szerinte elkerülhetetlen összeomlásáról – s könyvei egyre népszerűbbek. Első kötetét (The Geography of Nowhere) a nagyvárosokat körülölelő, örökké növekvő agglomerációk problémáinak szentelte. Ezt követő művében (The Long Emergency) a kőolajra épülő életformák válságát dolgozta fel, amit az energiatermelés költségeinek emelkedésére, pénzügyi megtérülésének közelgő eltűnésére alapozott. Legújabb műve mégis reményteli. A Living in the Long Emergency (élet a hosszú vészhelyzet alatt) olyan emberek történetét dolgozza fel, akik időben alkalmazkodni kezdtek a Homo sapiens új korszakához.
Szerzőnk úgy látja, „sem a hatalom és a kereskedelem csarnokaiban, sem a fogyasztók körében nem aggódik különösebben senki” az energiakészletek, a növekedés végessége miatt. Így viszont „alvajárunk a jövőbe”. Mivel az ipari civilizáció kényelembe ringatta az embereket, a most kibontakozó válságban a társadalom „a túléléshez szükséges alapvető készségek és tudás nélkül maradt”. Meggyőződése, hogy az energiaválságra adott válaszok, például a palagáz, csupán időszakos megoldást jelentenek, a szundigomb megnyomásához hasonlatosak. Kunstler provokatív gondolata, hogy a 21. század olyan mértékben erodálja majd a komplex rendszereket a csatornahálózattól a mesterséges intelligencia számára nélkülözhetetlen adatközpontokig, hogy azok fejlesztésébe már ma sincs értelme jelentős összegeket beruházni.
Kína mérnöki állam, az USA jogászi társadalom, előbbi tudatosan, hosszú távra tervezi képességeit és kapacitásait, utóbbi egyre inkább elveszik a szabályozások körüli viták, jogi csatározások útvesztőiben – állítja Dan Wang gazdaságitechnológiai elemző.
A sikerhez nem kell kiemelkedően okosnak lenni, az akaraterőtől, a szorgalomtól, a kitartástól és a kudarcokon való felülemelkedni tudástól függ minden – vallja a magyar sakkozás máig egyetlen világbajnoka, aki Lázadó királynő címmel írta meg saját igaz történetét. Interjúnk.
Van mire büszkének lenni a magyaroknak, a székelyek megérdemelnék az autonómiát, Ukrajna felvétele az EU-ba pedig igazi arculcsapás lenne. Dunai Jánossal a Brain Bar fesztiválon beszélgettünk.
A lap szerint ha Moszkva győz a háborúban, Európa többi része következik, az első áldozat Észtország lesz.
Más változás is lesz az alkalmazásban.
A Fidesz a garancia, és mi garantáljuk azt, hogy Magyarország biztonságos ország marad.
Már az se számít, honnan, csak minél több fegyver legyen minél gyorsabban.
A publicista arról is beszélt, miért ért egyet Szijjártó Péterrel a tervezett békecsúcs kapcsán.
