Eljött az igazság órája: kiderül, milyen véleményt mondanak az amerikaiak Joe Biden és a Demokrata Párt kétévnyi kormányzásáról, illetve mennyi támogatást adnak a továbbra is Donald Trump által befolyásolt Republikánus Pártnak. Nemcsak az amerikai, hanem a világpolitika sorsa is múlik a döntésükön.
Maráczi Tamás és Szilvay Gergely írása a Mandiner hetilapban
A négyéves elnöki ciklus felénél tartott voksolásokon átalakul a kongresszus: megválasztják az új képviselőházat, illetve a szenátus egyharmadát. Az alsóházba két évre választják a tagállamokat népességarányosan reprezentáló 435 képviselőt, a felsőház 100 tagjának megbízatása hat évre szól, s ide a negyvenmilliós Kaliforniától a bő félmilliós Wyomingig minden állam két szenátort küld. A szenátus kétévente harmadában újul meg, ez hol az elnökválasztásra, hol a félidős választásra esik. Mindemellett tagállami szinten számos kormányzó- és törvényhozási választást tartanak.
a republikánusoknak 212 fős frakciójuk van, 3 hely üres.
A felsőházban 50-50-es mandátumegyenlőség alakult ki úgy, hogy a két független szenátor rendszerint a demokratákkal repül kötelékben, így Kamala Harris alelnök szavazatával van meg a Demokrata Párt többsége. Két éve tehát olyan helyzet alakult ki, hogy a demokraták adják az elnököt és a Capitolium mindkét házának többségét.
Kapcsolódó:
Jöhetnek a békepárti konzervatívok? – Rod Dreher a félidős választásokról
Csaltak-e a demokraták a 2020-as elnökválasztáson?
A halott szavazóktól Zuckerberg és Soros pénzéig – utazás az amerikai választások mélyére
Igazolatlan szavazóktól a kitöltött szavazólapokig – így növelik a csalás esélyét a demokraták
A félidős kongresszusi választás igazi tétje, hogy mekkora mozgástere marad az elnöknek a parlament kamaráinak átalakulása után.
Az általános tendencia az, hogy a szavazók félidőben büntetik az elnököt,
a kormánypárt képviselőházi többségének elvesztése tehát a fő szabály – ez történt Barack Obamával 2010-ben és Donald Trumppal 2018-ban. Ha Joe Biden elveszíti novemberben a képviselőházat – és akár a szenátust is –, legalább részben béna kacsa lesz belőle, és csak azok az ügyek maradnak neki, amelyekben rendeletileg lehet kormányozni.
Biden gyenge teljesítménye, a posztcovid gazdasági visszaesés és a Demokrata Párt radikális baloldalának dominanciája
miatt tavasszal úgy tűnt, hogy a republikánusok hatalmas győzelemre készülhetnek, előnyük azonban mérséklődött a legfelsőbb bíróság azon döntése után, amelyben az abortuszszabályozást visszautalta tagállami szintre.
A demokraták nyáron szerzett momentuma csak az utóbbi hetekben tört meg, a jobboldal az utolsó hetekben kezdett visszaerősödni.
Mindenki a közvélemény-kutatások tetszési indexeit nézi – de természetesen nem mindegy, hogy mely kerületek képviselői mennek nyugdíjba, hol nem indul ellenjelölt, és így tovább. A hivatalban lévő, illetve a kormányzók által támogatott jelölteknek nagyobb esélyük van a győzelemre.
A fő kérdés az, hogy a republikánusok csak a képviselőházi többséget tudják megszerezni, vagy a szenátusit is. A választási matematikával foglalkozó FiveThirtyEight portál szerint mintegy ötven körzetben nagyon szoros a verseny az alsóházi többségért, és sok múlik néhány kulcsfontosságú helyen, ilyen Iowa 3., Észak-Karolina 13. és Colorado 8. számú kerülete, valamint az utóbbi időben jobbra tolódott három választókerület Texas mexikói határvidékén.
Ami a szenátust illeti, kilenc-tíz nagy küzdelem zajlik. A FiveThirtyEight szerint az a párt nyerheti el a többséget, amelyik a három legszorosabb versenyt mutató tagállamból kettőben győzedelmeskedik. A republikánusoknak Nevadában és Georgiában van nagy esélyük, és Észak-Karolinában, Ohióban és Wisconsinban is nyerhetnek egy mandátumot, a demokraták pedig egy pennsylvaniai szenátusi szék megszerzésében reménykednek, illetve Arizonában és New Hampshire-ben is vezetnek.
A félidős választás intézménye lehetőség a szavazóknak, hogy kifejezzék véleményüket az elnök és a kormánypárt teljesítményéről. A ciklus első felében könnyű helyzetben volt a kormányzat, a kérdés az, hogy mit tudott elérni, jó irányba halad-e az ország, illetve hogy ezt miként érzik a választói tömegek.
Az AP-NORC július végi felmérése szerint
és 14 százalékuk mondta jónak, az október elején végzett közvélemény-kutatás pedig azt mutatta, hogy a negatív tendenciákat látó szavazók aránya 70, az elégedetteké 17 százalékos. Joe Biden teljesítményét a válaszadók 52 százaléka érezte rossznak, 46 százaléka jónak; a gazdaság kezelését illetően a legrosszabb a tetszési indexe: csupán 36 százalékos.
Hatvanszázalékos a benzinár-emelkedés, tizenkét amerikai metropoliszban rekordnagyságúra nőtt a gyilkosságok száma, a kábítószer-túladagolásban elhunytaké szintén csúcsot dönt, az ország területére három és fél millió bevándorló jutott be illegálisan, krízisben van a közoktatási rendszer. A katasztrofális afganisztáni kivonulás, a közel-keleti passzivitás, valamint a nyilvánvalóan fűtött, gazdasági világválságot is okozó ukrajnai háború tükrében a külpolitika szintén kudarcosnak nevezhető. Ezek a meghatározó elemei a Biden-kormányzat kétéves mérlegének. Az elnök az inflációt természetesen az ukrajnai háború következtében beálló energia- és élelmiszerár-növekedésre fogja, ám az a bírálók szerint már korábban, a félrecsúszott járványkezeléssel megindult, a többi témáról pedig egyszerűen kerüli a vitát a kormányzat.
Joe Biden 2020-ban azzal az ígérettel nyerte meg az elnökválasztást, hogy véget vet a nemzet megosztottságának – 2022-ig ezt az ígéretét nem tudta teljesíteni,
Bakijai, elszólásai, fura magatartása miatt pedig rendre felmerül, hogy kora, egészségi és mentális állapota miatt meddig alkalmas még az Egyesült Államok elnöki posztjának betöltésére. A Demokrata Párt tetszési indexe viszont Joe Biden megítélésétől függetlenül elfogadható: a The New York Times és a Siena College közös felmérése szerint a regisztrált szavazók 41 százaléka azt szeretné, ha a kongresszusban megmaradna a Demokrata Párt többsége, és csupán 40 százalékuk kívánna váltást, vagyis republikánus törvényhozási többséget.
November 8-a lényegében a 2020-as elnökválasztás folytatása és a 2024-es elnökválasztás nagy tesztje – ebben az amerikai elemzők többsége egyetért, folyamatos kampányüzemmódban látják Donald Trump körét. A volt elnök még nem jelentette be, de minden jel szerint a visszatérésre készül; ha november 8-án előretörnek a republikánusok, az lökést adhat neki, hogy 2024-ben újra elinduljon.
Trump tevőlegesen részt vett a kampányban: az általa támogatott konzervatív jelöltek kampányrendezvényein a „korrupt Joe Bidenről” és a „szélsőséges Demokrata Pártról” szóló referendumnak nevezte a voksolást, és erősítette a 2020-as választási csalás narratíváját. Élesen bírálta az adott körzetek demokrata jelöltjeit, illetve magánvagyonából jelentős összeget áldozott patronáltjai kampányának segítésére. Két év telt el, mióta távoznia kellett a Fehér Házból,
Négyéves kormányzásának vitathatatlan gazdasági és társadalompolitikai eredményei vannak, erős vezetőnek bizonyult, és megnövelte az USA tekintélyét a világpolitikában. Ráadásul a konzervatívoknál 2020 óta nem nőtt ki egy egyértelműen erős vezető sem, aki riválisa lehetne majd az elnökjelöltségért folyó versenyben.
Újbóli indulása ellen szól azonban, hogy az ő népszerűségi mutatói sem túl acélosak: felmérések szerint az amerikai szavazók kétharmada nem szeretné, hogy 2024-ben Trump és Biden közül kelljen megválasztania az Egyesült Államok új elnökét.
A Republikánus Párt előválasztásán nagy verseny zajlott a képviselő- és szenátorjelöltségért: sok helyen a régi, neokonzervatív elit embere nézett szembe egy trumpistával. Utóbbiak többsége kifejezte kételyeit a 2020-as elnökválasztás tisztaságát illetően, amiért a baloldal és a főáramú média választástagadónak nevezte el őket, nem adva semmiféle hitelt az aggodalmaknak. A szenátusi, képviselőházi és kormányzói posztokért induló 496 republikánus jelöltből 185 hangoztatja erős kételyeit ezzel kapcsolatban. (A 2020-as elnökválasztás tisztaságáról külön cikkeinkben olvashat.)
A FiveThirtyEight szerint
így a november 8-án törvényhozói pozícióba kerülő konzervatívok között jelentősen nőni fog a trumpisták aránya. A képviselőházi aspiránsoknak nagyobb esélyük van, mint a szenátor- és a kormányzójelölteknek, így elsősorban az alsóházi frakcióban várható trumpista többség. A hét „választástagadó” republikánus kormányzójelöltből csak az alabamai Kay Ivey-nak és az idahói Brad Little-nek vehető biztosra a győzelme. A nyolc hasonló meggyőződésű szenátorjelöltből pedig csak három – az alabamai Katie Britt, a missouri Eric Schmitt és az oklahomai Markwayne Mullin – nyerési esélye közelít a száz százalékhoz.
Az adatokból jól látszik, hogy a volt elnök beágyazottsága mind a pártban, mind a szavazóbázisban erősebb, mint azt házon belüli ellenfelei remélték. Trump hűséges támogatói a jobboldali szavazóbázis mintegy harmadát teszik ki, nélkülük a Grand Old Party nem tud győzni sem országos, sem tagállami szinten. A republikánus jelöltek előválasztásain és a félidős választást megelőző felmérésekben is kiemelkedően jól szerepelnek azok a jelöltek, akik kiálltak Donald Trump mellett, és akiket támogat a volt elnök.
A 2020-as választási vereség után, különösen a Capitolium ostroma, a választási csalás vádja, majd az ezekből kibontakozó politikai-jogi fiaskó miatt a párt intézményi funkcionáriusai, régi motorosai abban reménykedtek, hogy megszabadulnak Trumptól. Nem így lett. Azokat a republikánus képviselőket, akik arra szavaztak, hogy indítsanak alkotmányos felelősségre vonási eljárást az elnökkel szemben, a szavazóbázis azonnal megbüntette, támogatottságuk visszaesett, egy részük pedig már vissza is vonult a politikától. A republikánus politikusok más része pedig belátta, hogy Donald Trump az erős ember; kormányzati teljesítménye, vezetői képességei és az igazi rivális hiánya miatt a pártnak ugyanúgy szüksége van rá, mint politikai ambícióinak megvalósításához neki is a pártra.
Az Egyesült Államok évtizedek óta nem volt annyira megosztott, mint 2022-ben – politikai elemzők szerint
A két tábor a saját belvilágát érzi valóságnak, a másik érveit, valóságértelmezéseit egyre inkább csak a sztereotípiák, az előítéletek szemüvegén keresztül látja.
Ebből kifolyólag elég sajátos a 2022-es kongresszusi választás. A korábbi évtizedekkel ellentétben nem arról szól a kampány, hogy a kiemelt társadalmi, gazdasági kérdésekben miként válik el markánsan a két párt álláspontja, hanem arról, hogy a két erő két teljesen különböző valóságot vázol fel saját szavazótáborának: saját ügyeiket kommunikálják, az ellenfél témáiról pedig nem beszélnek.
A Demokrata Pártnak egyértelműen az abortusz ügye lett a fő kampánytémája. A legfelsőbb bíróság a nyáron felülírta a Roe kontra Wade-ügyben hozott 1973-as határozatát, vagyis a magzatelhajtáshoz való jog szabályozását szövetségi szintről tagállami hatáskörbe tette át. A Demokrata Párt megérezte a mozgósító erőt e megosztó témában, hiszen stratégái látták, hogy a bírósági döntés nagy társadalmi indulatokat szabadított fel, rengeteg nő regisztrált szavazónak. Ezért kommunikációja arra összpontosított, hogy meggyőzze a választópolgárokat arról: a novemberi voksolás az abortuszhoz való alapvető jog visszaállításának esélyéről szól.
A Republikánus Párt – ugyanazokat a felméréseket nézve – nem véletlenül messze elkerülte az abortusz témáját, ehelyett a saját jelöltjeinek pozícióját erősítő narratívát vitt, a kormányzó demokraták gyenge pontjait támadta. Ezek közül a legfontosabb a pénzromlás ügye: negyven éve nem tapasztalt mértéket ér el az infláció, a magas árak és adók miatt romlott az emberek életszínvonala. A konzervatívok azért irányították a figyelmet a pénztárcára, mert a gazdaság állapota, az életminőség érzete erősebb ütőkártya tud lenni, mint a jelenlegi trend sztártémája, az abortusz.
A The Washington Post elemzésében megvizsgálta a fizetett politikai hirdetések arányát, és a következőket állapította meg. A Demokrata Párt a központi üzenetén, az abortuszjog kiterjesztésén túl az egészségügy és a társadalombiztosítás témáját, a klímaváltozás elleni küzdelmet és a fegyvertartás szabályozását tartotta fontosnak, illetve jelentős helyi kampányokat vitt, ezek elsősorban a karaktergyilkosság határát súroló célzott politikai támadások voltak a helyi konzervatív jelöltek ellen.
A jobboldal hangsúlyosan nem helyi, hanem országos hirdetésekkel operált,
a hirdetések fő témái az elszabaduló infláció, a magas adók, az energiaválság, a bevándorlás és a romló közbiztonsági helyzet voltak. Amikor a Republikánus Párt nagy ritkán megszólalt az abortusz kérdésében, magát mérsékeltnek, ellenfelét pedig radikálisnak állította be.
A pártok által választott kampányüzenetek jó érzékkel azokat a területeket érintették, amelyekben kormányon már jól teljesítettek, vagy amely témákban a választók őket kompetensebbnek tartják. Az NBC megrendelésére készített Public Opinion Strategies-felmérésben a megkérdezettek 90 százaléka mondta azt, hogy egy republikánus kongresszusi többség jobb döntéseket hozna a bevándorlás kérdésében, 65 százalékuk szerint a bűnüldözés, 60 százalékuk szerint pedig a munkahelyteremtés és a gazdaságpolitika terén is.
Ugyanezen válaszadók vélekedtek úgy, hogy más ügyekben viszont jobb jogszabályokat alkotna egy demokrata többségű törvényhozás: 86 százalékuk a klímaharc, 74 százalékuk a fegyvertartás kontrollja, 71 százalékuk az abortusz szabályozása, 67 százalékuk pedig a demokratikus intézményrendszer tiszteletben tartása témájában látja alkalmasabbnak a baloldalt. Az AP-NORC felmérése megerősítette ezt a tendenciát: a választók a gazdaság és a bűnüldözés terén a republikánusok, az egészségügy és az abortusz kérdésében a demokraták kormányzását tartják hatékonyabbnak.
A megkérdezettek 71 százaléka gondolja úgy, hogy a közelgő félidős választásnak kiemelkedő jelentősége lesz az ország jövője szempontjából, és 84 százalék tartotta nagyon fontosnak, hogy minél többen elmenjenek szavazni. November 8-án megismerjük a részvételi adatokat, a voksok arányát és Amerika új döntéshozóit – és ebből élesen megmutatkozik majd, milyen irányt szabtak állampolgárai a világ egyelőre első számú hatalmának.
A nagy párharcok
A részben rozsdaövezeti Pennsylvaniában a legnagyobb küzdelem egy korábban a republikánusok által birtokolt szenátori tisztségért folyik. A demokraták progresszív szárnyához tartozó John Fetterman kormányzóhelyettes a republikánus Mehmet Oz sebészorvossal mérkőzik meg. A hatalmas termetű Fettermannek májusban sztrókja volt, ami miatt nehezen beszél, a konzervatívok szerint állapota miatt nem is alkalmas szenátornak – a felmérések mégis az ő befutását jelzik. Nagyon szoros a verseny a nyugati prérin elterülő Nevadában is, ahol a baloldali Catherine Cortez Masto igyekszik megvédeni székét a republikánus állami főügyésszel, Adam Laxalttal szemben. Izgalmas lesz a választás a mély dél központjában elhelyezkedő Georgiában is, ahol jelenleg jobboldali trifecta van állami szinten – azaz a párt adja a kormányzót, és többséggel bír a helyi törvényhozás mindkét házában –, az elnökválasztáson azonban Joe Biden nyert, és az állam két szenátora is demokrata. Egyiküknek, a fekete Raphael Warnocknak a kihívója a szintén fekete Herschel Walker. A rozsdaövezeti Ohióban a visszavonuló republikánus szenátor, Rob Portman helyéért megy a verseny: a republikánus új fiú, a Vidéki ballada az Amerikai Álomról című könyv szerzője, J. D. Vance 2,5 százalékkal vezet Tim Ryan előtt.
***
Tagállami választások
Az Egyesült Államokban nagy jelentőségük van a tagállami kormányzó- és törvényhozási választásoknak is. A szövetségi félidős választással egy időben az összesen 99 alsó- és felsőházi tagállami törvényhozásból (Nebraskának egykamarás parlamentje van) 88-ban választás lesz, és 36 kormányzói mandátumról döntenek az állampolgárok. A magyar kétharmad helyi megfelelője a trifecta, ennek birtokában lényegében bármilyen törvényt el tudnak fogadtatni, nem fenyeget a kormányzói vétó és az ellenzék ellenállása. Ma 25 republikánus és 16 demokrata dominanciájú tagállam van, 23-ban, illetve 14-ben trifecta felállással. A Ballotpedia számításai szerint november 8-án 13 trifecta változhat meg, 7 demokrata és 6 republikánus.
Ami a kormányzóválasztásokat illeti: Georgiában a hivatalban lévő, republikánus Brian Kemp magabiztosan, 5,6 százalékkal vezet a demokrata örök kihívó, Stacey Abrams előtt, aki fel akarja lazítani az épp a 2020-as elnökválasztás után szigorított választási szabályokat. Szinte biztos, hogy Florida a republikánus sztárpolitikus, Ron DeSantis kezében marad, és Texasban is magabiztosan vezet a jobboldali kormányzó, Greg Abbott a demokraták magát centristának meghatározó jelöltje, Beto O’Rourke előtt. A republikánusoknak áll a zászló még Nevadában, Wisconsinban és Oregonban is, Massachusetts és Maryland kormányzói hivatalát pedig valószínűleg elhódítják a demokraták, s Pennsylvaniában is valószínűleg a demokrata Josh Shapiro államügyész nyer majd a „választástagadó” Doug Mastrianóval szemben.
Nyitóképen: Sötét fellegek: a scrantoni reptérre érkezik Joe Biden augusztus 30-án. Fotó: AFP / Jim Watson
A tagjelöltből uniós politikai célponttá avanzsált kaukázusi állam felett továbbra is Damoklész kardjaként lebeg az orosz fenyegetés, de legalább az amerikai viszony enyhülőfélben van.
Nem a közös védelem, hanem a behódolás a csúcstalálkozó új kulcsszava.
Magyarország példája tanulságos lehet az Egyesült Államok számára – állapította meg az amerikai lap.
Az elnök egy sajtótájékoztatón újra cáfolta az amerikai sajtóban megjelent Pentagon jelentést, mely szerint az iráni csapások sikertelenek voltak.
Erről beszélt Marco Rubio külügyminiszter a Politicónak adott interjúban.
A szakértők szerint mindkét oldal téved: túl korai még megállapításokat tenni.
Az elektromos autógyártó végre elindította hosszú ideje ígért önvezető taxi szolgáltatását Austinban, azonban nincs egyedül a piacon.
Megdöbbentő állítást fogalmazott meg a minap Magyar Péter.
