Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
A világháló nem forradalmi találmány, valójában már háromszáz évvel ezelőtt megálmodta egy német filozófus-matematikus. Ám az ő koncepciója nem tartalmazta az emberi gondolkodás mint a kiválóság legfőbb eszközének leépítését, amire mai algoritmusaink épülnek. A Facebook helyett a Wikipédia az internet helyes jövőképe.
E heti recenziómat az Egyesült Államok kutatás-fejlesztési és innovációs központjában, a kaliforniai Szilícium-völgyben írom. A térségben dolgozó magyar mérnökök meghívására a napokban itt is bemutatkozott a rovat cikkeiből készült Nonkonform – A jövő olvasókönyve. Nagy örömöt jelentett a meghívás, hiszen a könyvben jelentős hangsúlyt kap a Szilícium-völgy, a techóriások és az internetkultúra kritikája, amelynek dolgában számos ponton egyetértettünk vendéglátóimmal. A digitalizáció szerepe és ígéretei mindennapi életünkben, tűnjenek is bármennyire magától értetődőnek az Y és a Z generáció számára, ma már innovációs és filozófiai megközelítésben is izgalmas viták tárgyai. Mindent elárul erről, hogy ittlétem alatt Az önvezető technológia a semmibe tart főcímmel jelent meg a világ legolvasottabb üzleti magazinjának számító Businessweek, és a könyvesboltok polcaira került egy Párizsban oktató fiatal tudománytörténész, Justin Smith új kötete is The Internet Is Not What You Think It Is (az internet nem az, aminek gondolod) címmel.
Smith nem óvatoskodik. Azzal kezdi, hogy a világháló minden, csak nem új és forradalmi koncepció – koncepcionális alapjai csaknem háromszáz éve jelentek meg az emberi gondolkodásban. Ennél is fontosabb, hogy az internethez kötődő magasztos törekvések és álmok, amelyek szerint az információs ellátottság növelésével javítani fogja a társadalmat, mára mind elhaltak. Az állandó kapcsolódás ehelyett leépítette az emberi gondolkodás minőségét, s közben kollektív függőséghez és szellemi korlátoltsághoz vezetett.