Így még sosem írták meg a magyar történelmet, a brit szerző valami egészen újat alkotott!

Adam LeBor író és újságíró új, formabontó kötetben dolgozta fel Budapest második világháborús történetét.

Az emberek mindig gyorsan és csordában őrülnek meg, ám csak lassan és egyesével térnek magukhoz – írta 1841-ben egy skót haditudósító. Charles Mackay remekműve a népszerű mániákról a 2020-as évtizedben épp olyan érvényes, mint száznyolcvan esztendővel ezelőtt.
A modern ember csaknem minden, a civilizációval szemben támasztott elvárása azon a reménységen alapul, hogy a Homo sapiens tökéletesedik. Az egy-egy emberöltőn belül megélt technológiaváltások vagy éppen a sportteljesítmények folyamatos javulása a fejlődés illúzióját kelti, miközben mindennapi működésünk – kivált közösségi szinten – nem utal hasonló tendenciára. Bármely viselkedéstudományi tanulmánynál szórakoztatóbban mutatja be mindezt Charles Mackay skót költő, dalszerző, újságíró és haditudósító 1841-ben megjelent mesterműve. A háromkötetes munka csaknem hiánytalan bemutatását adja a tömegpszichológia hatásának az ember kultúrtörténetében. Mindemellett bravúros stílusgyakorlat is. „A Tévedés a legősibb az Idő összes ivadéka közül. Oly régen ismert ismerős, hogy az Igazság, amikor felfedezik, úgy tör legtöbbünkre, akár egy betolakodó. Ezért mindig a betolakodóknak járó fogadtatással találkozik.”