Az emberek mindig gyorsan és csordában őrülnek meg, ám csak lassan és egyesével térnek magukhoz – írta 1841-ben egy skót haditudósító. Charles Mackay remekműve a népszerű mániákról a 2020-as évtizedben épp olyan érvényes, mint száznyolcvan esztendővel ezelőtt.
A modern ember csaknem minden, a civilizációval szemben támasztott elvárása azon a reménységen alapul, hogy a Homo sapiens tökéletesedik. Az egy-egy emberöltőn belül megélt technológiaváltások vagy éppen a sportteljesítmények folyamatos javulása a fejlődés illúzióját kelti, miközben mindennapi működésünk – kivált közösségi szinten – nem utal hasonló tendenciára. Bármely viselkedéstudományi tanulmánynál szórakoztatóbban mutatja be mindezt Charles Mackay skót költő, dalszerző, újságíró és haditudósító 1841-ben megjelent mesterműve. A háromkötetes munka csaknem hiánytalan bemutatását adja a tömegpszichológia hatásának az ember kultúrtörténetében. Mindemellett bravúros stílusgyakorlat is. „A Tévedés a legősibb az Idő összes ivadéka közül. Oly régen ismert ismerős, hogy az Igazság, amikor felfedezik, úgy tör legtöbbünkre, akár egy betolakodó. Ezért mindig a betolakodóknak járó fogadtatással találkozik.”
Ki is ez a már megjelenésében is karakteres, titokzatos, az olvasót híresen hosszú mondataival megbabonázó szerző? Kísérletet teszünk a válaszadásra. Győrffy Ákos írása.
Kína mérnöki állam, az USA jogászi társadalom, előbbi tudatosan, hosszú távra tervezi képességeit és kapacitásait, utóbbi egyre inkább elveszik a szabályozások körüli viták, jogi csatározások útvesztőiben – állítja Dan Wang gazdaságitechnológiai elemző.
A sikerhez nem kell kiemelkedően okosnak lenni, az akaraterőtől, a szorgalomtól, a kitartástól és a kudarcokon való felülemelkedni tudástól függ minden – vallja a magyar sakkozás máig egyetlen világbajnoka, aki Lázadó királynő címmel írta meg saját igaz történetét. Interjúnk.