Alapjogokért Központ: Tuskék lábbal tiporják a jogállamiságot
Az elemző- és kutatóintézet csokorba szedte a Tusk-kormány jogellenes lépéseit.
Múlt héten ünnepeltük államalapító Szent István királyt, Magyarország születésnapját. Az időjárási jóslatok miatt több rendezvény elmaradt, de így is volt, amibe megpróbált belekötni a baloldal. Volt szocialista politikusok azt tették szóvá, hogy a honvédelmi miniszter ünnepi beszédében azt mondta, a magyar katonanemzet. Igen, akkor háborodnak fel ezen a baloldalon, amikor a szomszédunkban háború dúl, ahol a támadó a világ egyik atomhatalma; amikor minden józan ember szeme előtt az ország biztonsága lebeg; amikor létkérdés a hadsereg felkészültsége, felszereltsége és a katonák mentális, lelkiállapota; és amikor különösen nagy jelentősége van annak, hogy egy nemzeti ünnepen mint nemzeti közösség fejezzük ki nagyrabecsülésünket mindazoknak, akik akár életüket is adják Magyarország szabadságáért és a biztonságunkért.
Ez csak egy példa abból a hosszú sorból, amikor a baloldalra nem lehetett számítani sem közös nemzeti ügyben, sem mindenkit érintő súlyos válságban – most, a háború idején sem. Mélyebb oka van a baloldal magatartásának, mint puszta pártpolitikai megfontolások.
A retró műfajában annyi jó bizonyosan van, hogy még az előző rendszer egy-egy mélyebb összefüggésére is képes rávilágítani. A minap az egyik televíziócsatorna egy korabeli felvételt sugározott, amelyen egy tanítónő nagy lelkesen mesélte a riporternek, hogy a kommunista iskolában tiszteletben tartják, ha egyes családok más hagyományokat, szokásokat követnek (értsd: hívő keresztények, ahogy az akkori társadalom jelentős része), de materialista felfogás szerint oktatják-nevelik a gyerekeket. Majd arról értekeztek a kisfilmben, hogy a szocializmusban akkor jó egy pap, ha nem beszél vallásról. Tömör foglalata ez annak, ahogyan a kommunista rendszer tudatosan és sajnos nem kevés sikerrel igyekezett átnevelni a magyarokat. Jól mutatja ezt, hogy a kommunizmus világképében csak egy materialista-anyagelvű igazság létezik, amely eleve kizár bármi másfajta világmagyarázatot, pláne olyat, amely a metafizikai valóságot is segítségül hívja.