Nem lehet Afganisztán mai állapotában olyan magasra tenni a mércét, amit csak a modern nyugati demokráciák tudnak megugrani.
„Megkérdeztem egy asszonyt a sátrában, hogy miként bánnak vele. Diszkriminálják? A gyerekei iskolában vannak? Ő bámult rám, és csupán annyit mondott: »Csak két dolog miatt aggódunk: hogy ne fagyjunk halálra és ne haljunk éhen ezen a télen«” – így számol be Jan Egeland, a Norwegian Refugee Council főtitkára egy korábbi afganisztáni látogatásáról. E példa jól adja vissza a valóságot. Miközben a közép-ázsiai ország kapcsán a Nyugat továbbra is az emberi jogokat akarja érvényesíteni, az ottani embereknek a túlélés a kérdés. A helyzet már a tálibok augusztusi győzelme előtt kritikus volt, de azóta a segélyek befagyasztása miatt Afganisztán mélyrepülésben van. A 38 milliós lakosság szinte egészének gondot jelent az ennivalóhoz jutás, az ENSZ adatai szerint milliók vannak az éhhalál szélén.
Ázsia legszegényebb országa szélsőségesen segélyfüggő, a tálibok győzelme előtt a bruttó hazai össztermék negyven, a kormányzati kiadások nyolcvan százalékát jelentették a nyugati támogatások. Miután a tálibok vereséget mértek az USA-ra és a 2001-ben importált demokratikus állammodellre, a segélycsapokat értelem szerűen elzárták, és az afgán gazdaság összeomlott.
A dilemmát most az jelenti, hogyan mentsük meg az afgánokat az éhhaláltól, miközben a hatalmon levő rezsimet elutasítjuk. Az Európai Unió külügyminiszterei szeptember 21-én döntöttek a követendő útról: egyfelől humanitárius segélyt fognak adni az afgán embereknek a tálibok kikerülésével mintegy egymilliárd euró értékben, másfelől feltételek teljesülését várják el a jövőbeni együttműködés kritériumaiként. Ezek közé tartozik például, hogy „védeni kell és tiszteletben kell tartani valamennyi emberi jogot, […] biztosítani kell a nők és a lányok, valamint a gyermekek és a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak teljes körű érvényesülését, továbbá tiszteletben kell tartani a jogállamiságot, a szólásszabadságot és a tömegtájékoztatás szabadságát”, illetve tárgyalások útján „inkluzív és reprezentatív kormányt” kell alakítaniuk a táliboknak.
A Trump–Orbán találkozó után látványosan stabilizálódott a forint, és ezzel a magyar gazdaság egész dinamikája megváltozott. Palóc André szerint az amerikai jelenlét nem gesztus, hanem valós pénzügyi tényező, amely azonnal megjelenik a piacokon.
Ukrajna őszinte és jó tanács helyett illuzórikus reményt kapott nyugati szövetségeseitől.
A Mandinernél pár éve nem járt sikerrel, amikor igyekezett „kicsit pozitívabbra hangolni” a vele készült interjút.
Pityinger László, ismertebb nevén Dopeman volt az eheti Reakció vendége Kacsoh Dániel műsorában.
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
A tálibok sem akadály, ha a hazai ízekre vágyik a brit honba szakadt afgán menedékkérő, és erről büszkén posztolgatott is - vesztére.
Máshonnan kirakták őket, váratlan irányból próbálkoznak.
A belgák közben továbbra sem engedik, hogy az Európai Bizottság a befagyasztott orosz vagyonból finanszírozza Ukrajnát.
