Nem lehet Afganisztán mai állapotában olyan magasra tenni a mércét, amit csak a modern nyugati demokráciák tudnak megugrani.
„Megkérdeztem egy asszonyt a sátrában, hogy miként bánnak vele. Diszkriminálják? A gyerekei iskolában vannak? Ő bámult rám, és csupán annyit mondott: »Csak két dolog miatt aggódunk: hogy ne fagyjunk halálra és ne haljunk éhen ezen a télen«” – így számol be Jan Egeland, a Norwegian Refugee Council főtitkára egy korábbi afganisztáni látogatásáról. E példa jól adja vissza a valóságot. Miközben a közép-ázsiai ország kapcsán a Nyugat továbbra is az emberi jogokat akarja érvényesíteni, az ottani embereknek a túlélés a kérdés. A helyzet már a tálibok augusztusi győzelme előtt kritikus volt, de azóta a segélyek befagyasztása miatt Afganisztán mélyrepülésben van. A 38 milliós lakosság szinte egészének gondot jelent az ennivalóhoz jutás, az ENSZ adatai szerint milliók vannak az éhhalál szélén.
Ázsia legszegényebb országa szélsőségesen segélyfüggő, a tálibok győzelme előtt a bruttó hazai össztermék negyven, a kormányzati kiadások nyolcvan százalékát jelentették a nyugati támogatások. Miután a tálibok vereséget mértek az USA-ra és a 2001-ben importált demokratikus állammodellre, a segélycsapokat értelem szerűen elzárták, és az afgán gazdaság összeomlott.
A dilemmát most az jelenti, hogyan mentsük meg az afgánokat az éhhaláltól, miközben a hatalmon levő rezsimet elutasítjuk. Az Európai Unió külügyminiszterei szeptember 21-én döntöttek a követendő útról: egyfelől humanitárius segélyt fognak adni az afgán embereknek a tálibok kikerülésével mintegy egymilliárd euró értékben, másfelől feltételek teljesülését várják el a jövőbeni együttműködés kritériumaiként. Ezek közé tartozik például, hogy „védeni kell és tiszteletben kell tartani valamennyi emberi jogot, […] biztosítani kell a nők és a lányok, valamint a gyermekek és a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak teljes körű érvényesülését, továbbá tiszteletben kell tartani a jogállamiságot, a szólásszabadságot és a tömegtájékoztatás szabadságát”, illetve tárgyalások útján „inkluzív és reprezentatív kormányt” kell alakítaniuk a táliboknak.
Ukrajnában mind a hadsereg, mind a munkaerőpiac katasztrofális létszámhiánnyal küzd. Zelenszkij mindent megtesz, hogy hazacsábítsa vagy hazakényszerítse a menekülteket, de igyekezete a jelek szerint a jövőben sem vezet eredményre.
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Egyáltalán nem volt törvényszerű, hogy Dietz Gusztáv eljut idáig. Jövőre a Kabul művelet című, nagyszabású katonai drámában láthatjuk. Interjúnk.
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
Kötelesek elrejteni hangjukat, arcukat és testüket tetőtől talpig. Visszaállították a házasságtörő nők megkorbácsolását és megkövezését is.
A felhasználók nem győznek köszönetet mondani a szervezőknek és a beszélgetésben résztvevőknek, hogy mertek vitázni Európa békéjéről.
