Reggel van, felveszem a futócipőt, és nekiindulok a szokásos tíz kilométernek. Sok nap indult így idén, amikor hosszú hónapokig traumatizált minket szabadságunk hiánya – ám futni még a járvány elől is el lehetett. Aki fut, az tudja, sokszor a legnehezebb pillanat az edzőcipő felvétele. Nekiindulni az edzésnek esőben, fagyban, tikkasztó hőségben – nem éppen ideális szabadidős tevékenység.
Valahogy ilyen volt ez az évünk is, sokszor embert próbáló körülmények között kellett átfutnunk rajta. Egyre több lett a kérdés, a bizonytalanság, világunk minden eddiginél ingatagabbá vált. Lassan két esztendeje küzdünk a koronavírus-járvánnyal, és hiába van már a kezünkben a megoldás, dacára az oltásoknak még mindig nem kaptuk vissza a teljes szabadságunkat. Ráadásul sorra érkeznek a borús jóslatok – a vírus velünk marad, újabb járványok üthetik fel a fejüket. Lehet, az életünk már sosem lesz olyan, mint régen...
A közéleti vitáink sem csillapodtak, sőt. Európa ideológiai háborúban áll, amely kiterjed a szuverenitási kérdésektől a demográfiai problémákon át egészen a biológia újradefiniálására való törekvésig. Miközben itt, Közép-Európában néhány bajtárssal lázadó szövetséget építve igyekszünk a normalitás talaján maradni, erőszakosan zajlik egy új világrend kiépítése.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Miközben fogy Európa, Strasbourg új irányt mutat.
Az IKSZ fiataljai nem ültek ölbe tett kézzel: országos akciót hirdettek, hogy a legnehezebb sorsú családoknak is szép legyen a karácsonya. Ruhák, élelmiszerek, cipősdobozok és szeretetvendégség – Egerből Pécsig mindenhol ott lesznek.
A politikai elemző a Kobak Klub rendezvényén arról is beszélt, hogy elmúlt „az újdonság varázsa, Magyar Péternek újítania kell”.
Lendvai az új próféta „legnagyobb erősségét” abban látja, hogy „képes uralni a politikai napirendet, és »hitből« politizál egy kifáradt, túlosztogatott országban”. Jelentsen ez bármit is. Ungváry Zsolt írása.
A Moldova keleti peremén több mint harminc éve létező orosz szeparatista területen ma is érvényes a mondás: vagy megszoksz, vagy megszöksz. Boris Kálnoky írása.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
