Nincs lehetetlen!

Reggel van, felveszem a futócipőt, és nekiindulok a szokásos tíz kilométernek. Sok nap indult így idén, amikor hosszú hónapokig traumatizált minket szabadságunk hiánya – ám futni még a járvány elől is el lehetett. Aki fut, az tudja, sokszor a legnehezebb pillanat az edzőcipő felvétele. Nekiindulni az edzésnek esőben, fagyban, tikkasztó hőségben – nem éppen ideális szabadidős tevékenység.

Valahogy ilyen volt ez az évünk is, sokszor embert próbáló körülmények között kellett átfutnunk rajta. Egyre több lett a kérdés, a bizonytalanság, világunk minden eddiginél ingatagabbá vált. Lassan két esztendeje küzdünk a koronavírus-járvánnyal, és hiába van már a kezünkben a megoldás, dacára az oltásoknak még mindig nem kaptuk vissza a teljes szabadságunkat. Ráadásul sorra érkeznek a borús jóslatok – a vírus velünk marad, újabb járványok üthetik fel a fejüket. Lehet, az életünk már sosem lesz olyan, mint régen...

A közéleti vitáink sem csillapodtak, sőt. Európa ideológiai háborúban áll, amely kiterjed a szuverenitási kérdésektől a demográfiai problémákon át egészen a biológia újradefiniálására való törekvésig. Miközben itt, Közép-Európában néhány bajtárssal lázadó szövetséget építve igyekszünk a normalitás talaján maradni, erőszakosan zajlik egy új világrend kiépítése.