Emlékezz, ember!

Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban.

Létezik egy emlékezési forma, amely csak az emberekre jellemző, az állatok nem képesek rá: elménk képes hosszú távon, akár évtizedek múltán is felidézni egyedi formában egy rég átélt eseményt. Ilyen lehet egy emlékezetes születésnapi családi összejövetel, amelyről élénken él bennünk az ajándékba kapott virág kellemes illata vagy a születésnapi torta íze. Ezt hívja a memóriakutatás élményszerű emlékezésnek. Mi kell ahhoz, hogy ne csak arra emlékezzünk vissza, mi történt korábban, hanem az esemény apró részleteire is – aminek következtében mintegy újra átéljük a múltat? E kérdésre keresi a választ a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kognitív Tudományi Tanszékén, valamint az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Természettudományi Kutatóközpontjában működő Tanulás és Emlékezeti Zavarok Kutatócsoport.Az emberi agy hippokampusznak nevezett területe teszi lehetővé az élményszerű emlékezést, a múlt újra­tapasztalását. E terület sérülése visszafordíthatatlan emlékezeti nehézségekhez, amnéziához vezet. Évtizedek óta foglalkoztatja a memóriakutatókat a kérdés, vajon miként képes megőrizni egyedi formában, részletgazdagon bizonyos emlékeket az emberi elme, míg más események a felejtés homályába vesznek, és mi ebben a hippokampusz szerepe.

Amint információ jut az agyba, a hippokampusz rögtön feltérképezi, hogyan tudná rendszerezni az új halmazt. Elkülöníti azokat az élményeket, amelyek részben, de nem egészben hasonlítanak egymásra. Ahogy Szőllősi Ágnes, a Tanulás és Emlékezeti Zavarok Kutatócsoport munkatársa lapunknak kifejti: „Sok év elteltével az egyik családi összejövetel olyannak tűnik, mint a másik: ugyanazok a helyszínek és emberek, ugyanazon kedvenc ételek kerülnek az asztalra. Mégis, a sok összejövetel közül kiemelkedik néhány, amelyre élénken emlékezünk akár hosszú évek távlatából is.” Ehhez a hippokampusz már az információ kódolásakor, tehát az esemény megtörténésének idején bizonyos számításokat végez. Megpróbálja csökkenteni az egymáshoz nagyon hasonló események közötti átfedéseket, feloldani a zavaró hatásokat. Így lesz egy esemény megkülönböztethető, egyedi. Ezt hívja az idegtudomány mintázatelkülönítésnek. A mindennapokban, bár észre sem vesszük, folyamatosan mintázatelkülönítési műveletek zajlanak elménkben.