Elképesztő: józan résztvevőkre költene milliókat a hetente csőddel riogató budapesti városvezetés
A terv totálisan ellentmond a Magyarországon hatályos törvényeknek.
A régi időkben a szemét fogalma nem is létezett, de a modern nagyvárosok – köztük Budapest – már másfél évszázada küzdenek az egyre sokasodó hulladékkal.
Nizalowski Attila írása a Mandiner hetilapban.
Zoli bácsi jogtanácsosi pályája az ötvenes években indult. Ám a polgári törvény szürkesége nem volt hozzá való, mivel kívül-belül Walter Matthau amerikai komikusra hajazott. Családi ünnepekkor elég volt felnéznie a tányérból, máris mindenki röhögött. Holott fél lábbal élt, pontosabban az egyik nyikorgott. Apja ugyanis szemetesfuvarozó volt, mint Schneider Mátyás nagyságos úr a Hyppolit, a lakájból, ő pedig tizenéves „csöngettyűsként” beesett a lovak közé, a szemeteskocsi vaskos fakereke alá. Régen csengő jelezte, hogy megérkezett a kocsi a ház elé, és az asszonyok hozhatják teli kosaraikat.
Mostanában nem ennyire vidám népség a tisztaságügyi. Az utcánk végében mellig ér a gaz, mellette kilométer hosszan hulladékból épített „villasor”, a csemegebolt bejáratánál pedig mintha kötelező lenne a vizelet és/vagy a hányadék. Hogyan jutottunk ide?
A paraszti és majorsági portákon még mindennek célja, rendeltetése volt, szemét fogalmilag nem létezett. Kukori, Kotkoda és csinos kis birodalmuk, a szemétdomb a városiasodással tűnt el. Első szemetes rendeletünk 1830-ból való, de igazából csak az 1870-es évektől, a gangos házak és a gyártelepek szaporodásával vált fontos közösségi kérdéssé a szemét elszállítása. Ami másféle matéria volt, mint a mai, hiszen nem voltak még mérgek, sem műanyag.
A fővárosi szemétügy első meghatározó alakja Cséry Lajos vállalkozó lett. Szabadalmaztatott ötlete alapján lovas kocsival és vasúttal a fővárosi szemetet pestszentimrei birtokára szállította. Itt vegyi anyagok hozzáadásával gyors bomlásnak indította, majd a gazdag, értékes humuszt fővárosi kertészeteknek visszaszállította jó pénzért. Ezek emlékét őrzi többek közt a Kertész, a Kis és a Nagy Diófa utca. Vállalkozása két évtizeden át működött, sok irigyet és ellenséget, no meg halhatatlanságot szerezve neki. 1913-ban ment tönkre, akkor a főváros és az 1895-ben megalakult Köztisztasági Hivatal vette át az üzletet. Addigra a hírhedt Cséry-telepen 1,5 kilométer hosszú, 100–800 méter széles, 20-25 méter magas hegy nőtt.