Jövőt csak múltra lehet építeni

Sámson Gergely írása a Mandiner különszámában.

Budapestről Komáromba az út vonattal alig egy óra, a hídon átsétálva izgatottan készítjük elő védettségi igazolványunkat, de a szlovákiai oldalon csak unottan intenek, hogy menjünk. Az interjút övező bizonytalanság szertefoszlik, a kettévágott város újra egynek tűnik, ráadásul kifogtuk a beltéri újranyitás napját. További pár perc sétával meg is érkezünk Komárom történelmi belvárosába, a Bottéka teraszára. A borbár tulajdonosa, Bott Frigyes tölt a palackból – a címkén a felirat: „Just Enjoy” –, mi pedig hátradőlünk, élvezzük a kora nyári napsütést, és beszélgetünk. „A borainkon keresztül, a borbárral közösségi teret akartunk kialakítani – kezd bele. – Szeretnénk visszaadni a közösségi borozás lehetőségét. Erőt ad a lelkemnek, amikor látom, hogy a borbárunk teraszán fiatalok natúr bort isznak, és beszélgetnek. Néhány évvel ezelőtt ezt még nem tudtuk elképzelni, de Magyarországhoz hasonlóan itt is erősödik a minőségi bor fogyasztása.”

A termőhely tükre
Bott Frigyes első generációs borász. Borszerelemből, ösztönből döntött úgy, hogy a szőlőtermesztésre és a borkészítésre teszi fel az életét. Családjában a mezőgazdaságnak volt hagyománya, de a szőlő csak mellékszerepet kapott benne. Tíz hektárt művel, de azt mondja, ha most kezdené, talán megállna ötnél. A termőterület a Garam menti hátság. A muzslai szőlőhegy egyházi birtok, az esztergomi bazilika szőlőskertje volt sok száz éven keresztül. Frigyesék a prímási levéltárban kutatták a borvidék hagyományait, így jutottak el azokhoz a szőlőfajtákhoz, amelyeket a környéken mára elfelejtettek. Ahogy fogalmaz: „jövőt csak múltra lehet építeni”.

Furmintot – régi nevén szigetit –, hárslevelűt, kadarkát telepítettek, mert ezeknek a fajtáknak mély történelmi beágyazottságuk van a vidéken, persze a téeszes időkben kikoptak. Frigyesék azokra a tradíciókra építenek, amelyeket megszakított egy másfajta rendszer. Mivel a borokat régen nem szűrték és derítették, a gyökerekhez való visszatérés logikus lépése, ha ebben is követik az ősöket. Úttörő munkát végeznek a borvidéken, és ma már követőik is vannak. „A furmint a termőhely tükre, mint Burgundiában a chardonnay – magyarázza. – Neutrális fajta, a kiemelkedő termőterületen kiemelkedő bort tud adni. A Kárpát-medencei furmintokat rendszeresen vakon kóstolva mindig megerősítést kapok, hogy kevés olyan karakteres és harmonikus furmintot találni, mint a muzslai.”

A borász Muzslát – akár élete párját – ösztönösen választotta. „Van egy komoly szomszédunk – meséli –, Egon Müller, aki világmárka: moseli borászként viszi a muzslai hegy hírnevét is. Az ő jelenléte nagy lehetőség a borvidékünknek, és számomra is megerősítő hatást jelent. Amikor először néztem le a muzslai hegy tetejéről, éreztem: megjöttünk.”