„Megismerni a természetet és az összefüggéseket, ez a szőlőtermesztés legmagasabb foka” – vallja Bott Frigyes. Komáromba látogattunk, hogy termőhelyről és harmóniáról, nemzeti és közép-európai identitásról, családi örökségről és a hely szelleméről beszélgessünk a neves borásszal.
2021. július 17. 15:23
p
0
0
0
Mentés
Sámson Gergely írása a Mandiner különszámában.
Budapestről Komáromba az út vonattal alig egy óra, a hídon átsétálva izgatottan készítjük elő védettségi igazolványunkat, de a szlovákiai oldalon csak unottan intenek, hogy menjünk. Az interjút övező bizonytalanság szertefoszlik, a kettévágott város újra egynek tűnik, ráadásul kifogtuk a beltéri újranyitás napját. További pár perc sétával meg is érkezünk Komárom történelmi belvárosába, a Bottéka teraszára. A borbár tulajdonosa, Bott Frigyes tölt a palackból – a címkén a felirat: „Just Enjoy” –, mi pedig hátradőlünk, élvezzük a kora nyári napsütést, és beszélgetünk. „A borainkon keresztül, a borbárral közösségi teret akartunk kialakítani – kezd bele. – Szeretnénk visszaadni a közösségi borozás lehetőségét. Erőt ad a lelkemnek, amikor látom, hogy a borbárunk teraszán fiatalok natúr bort isznak, és beszélgetnek. Néhány évvel ezelőtt ezt még nem tudtuk elképzelni, de Magyarországhoz hasonlóan itt is erősödik a minőségi bor fogyasztása.”
Fotó: Kováts Gábor
A termőhely tükre
Bott Frigyes első generációs borász. Borszerelemből, ösztönből döntött úgy, hogy a szőlőtermesztésre és a borkészítésre teszi fel az életét. Családjában a mezőgazdaságnak volt hagyománya, de a szőlő csak mellékszerepet kapott benne. Tíz hektárt művel, de azt mondja, ha most kezdené, talán megállna ötnél. A termőterület a Garam menti hátság. A muzslai szőlőhegy egyházi birtok, az esztergomi bazilika szőlőskertje volt sok száz éven keresztül. Frigyesék a prímási levéltárban kutatták a borvidék hagyományait, így jutottak el azokhoz a szőlőfajtákhoz, amelyeket a környéken mára elfelejtettek. Ahogy fogalmaz: „jövőt csak múltra lehet építeni”.
Furmintot – régi nevén szigetit –, hárslevelűt, kadarkát telepítettek, mert ezeknek a fajtáknak mély történelmi beágyazottságuk van a vidéken, persze a téeszes időkben kikoptak. Frigyesék azokra a tradíciókra építenek, amelyeket megszakított egy másfajta rendszer. Mivel a borokat régen nem szűrték és derítették, a gyökerekhez való visszatérés logikus lépése, ha ebben is követik az ősöket. Úttörő munkát végeznek a borvidéken, és ma már követőik is vannak. „A furmint a termőhely tükre, mint Burgundiában a chardonnay – magyarázza. – Neutrális fajta, a kiemelkedő termőterületen kiemelkedő bort tud adni. A Kárpát-medencei furmintokat rendszeresen vakon kóstolva mindig megerősítést kapok, hogy kevés olyan karakteres és harmonikus furmintot találni, mint a muzslai.”
Amikor először néztem le a muzslai hegy tetejéről, éreztem: megjöttünk”
A borász Muzslát – akár élete párját – ösztönösen választotta. „Van egy komoly szomszédunk – meséli –, Egon Müller, aki világmárka: moseli borászként viszi a muzslai hegy hírnevét is. Az ő jelenléte nagy lehetőség a borvidékünknek, és számomra is megerősítő hatást jelent. Amikor először néztem le a muzslai hegy tetejéről, éreztem: megjöttünk.”
Apa és fia együtt vezetik a St. Andrea Szőlőbirtokot, munkálkodásukat az Istenbe vetett erős hittel végzik, boraik rendre rangos díjakat nyernek. Személyes indíttatásukról és hivatásuk megpróbáltatásairól kérdeztük őket.
Egyértelmű sikerként értékelték egy ukrán gazdasági lapban, hogy az elmúlt napok súlyos csapásai után emelkedésnek indult az olaj világpiaci ára. A drágulást márpedig mi is megérezzük majd előbb-utóbb, lehet, hogy az ukránok dróntámadásai miatt egy időre búcsút mondhatunk a 600 forint alatti üzemanyagáraknak