Az, hogy párás szemmel hangoztatjuk, mennyire fontos a borkultúra, nem visz előre – Laposa Bence a Mandinernek

Szalai Laura és Kacsoh Dániel interjúja a Mandiner-hetilapban

Milyen volt az idei balatoni nyár? 
Hektikus. Mostanra egyértelmű lett, hogy a Balaton hétvégi desztinációvá vált. A nyári hónapokban talán két-három héten voltak erősek a hétköznapok, a hétvégék viszont – az időjárás függvényében – szépen működnek. Ehhez alkalmazkodnunk kell. Badacsonynak az a szerencséje, hogy bár nyáron messze nem a leglátogatottabb hely a tó körül, tavasszal és ősszel kiemelkedően népszerű – az itteni környezet meg persze a bor év közben is meg tudja mozgatni az embereket. Erős vendégkörünk van ezekben az időszakokban. Mindezzel együtt nehézségekkel küzdünk. 

Két narratíva van: egyik oldalról balatoni reneszánszról, felfelé ívelő turizmusról hallani, a másik optika szerint évek óta hanyatlik az idegenforgalom a tónál, kihalt Balatonról olvasni a sajtó egy részében. Mi az igazság? 
Sajnos, mint szinte minden, mára a balatoni nyaralás is politikai kérdés lett. Ez drámai! De hogy maradjunk a tényeknél: két trend tapasztalható az idei nyár alapján. A szállodák nem panaszkodnak, az árazás helyrebillent, és náluk van egy olyan pluszszolgáltatás-kínálat, ami jól megy. Ezzel szemben azt látom, hogy a magánszálláshelyek rosszabbul, a kis panziók pedig közepesen teljesítenek. A másik trend, hogy a jó vendéglátóhelyek viszonylag elégedettek. Itt a környéken azok a helyek, ahol színvonalas a szolgáltatás, megtalálták a közönségüket, és tudták hozni a tavalyi számokat, nem volt gyengülés. Ezzel párhuzamosan tény: az alapembertömeg bántóan hiányzott. Esténként gyakran nincs élet a településen, nyáron volt, hogy heten-nyolcan sétáltak a mólón. Nem volt meg az a fajta érzet, hogy egy nyüzsgő nyaralóhelyen van az ember. Ennek nem tudom az okát, de az biztos, hogy nem jó, s félek, hogy lefelé tartó spirál indul el. Ebből következik a feladat: el kell felejteni azt, hogy a Balatonnal nyáron nem kell foglalkozni. Idáig mindig azt mondtuk, hogy az egész éves Balaton koncepciójának megteremtéséhez koncentráljunk a tavaszra meg az őszre, de idén kimondhatjuk, hogy a nyári marketing ugyanolyan fontos. 

Ez nem azt jelenti, hogy ne menjen máshova nyaralni, csak legyen a Balaton a kiindulópont. Legyen olyan érzése, hogy szinte hazajön, mert ismeri a strandpénztárost, a boltost, megvannak a kedvenc beszerzőhelyei. Mindenkinek legyen meg a sztorija a Balatonnal! Elkövettünk egy hibát, és van egy generáció, amelynek ezt az érzetet nem tudtuk átadni. 

Rátérve a borra: a Z generáció más attitűddel fordul a bor felé, mint a korábbi nemzedékek, többek között a borivás „komolyan vett” jellege is elriasztja. 
Az, hogy párás szemmel hangoztatjuk, mennyire fontos a borkultúra, nem visz előre. Generális kijelentésekkel nem tudunk átadni egy üzenetet. Attól még, hogy azt mondjuk, a színház jó, nem fognak többen előadásokra járni. Azzal, ha a mai kor eszközeivel egy-egy színészből filmsztárt, influenszert csinálnak, ízesítik a kommunikációt az egyes platformokon, vagyis indirekt módon megvannak az átkötések, már hatást érhetünk el. Ugyanez a helyzet a borral is. Meg kell találni azokat az utakat, amelyeken közel tudjuk hozni az embereket a borhoz. El kell őket hívni újra szüretelni, hogy megfogják a szőlőt a két kezükkel, lássák, mi az a must, és sorolhatnám. Most az óvodásoknak szervezünk gyerekszüretet – csepp a tengerben, de jó lépés afelé, hogy a fogékony korosztályt korán bevonjuk. Élményalapúvá kell tenni az egészet, minél több kapcsolatot kell találni a fogyasztóval. Ez óriási feladat, de nem magyar jelenségről van szó, világszerte csökken a borfogyasztás. Mindenhol küzdelmes a borkommunikáció. 

Nehézséget jelent az is, hogy az egészségesebb életmód népszerűsítése nyomot hagyott a bor renoméján. 
Valóban létezik egy lobbi, amely az egészségre hivatkozva az ellen dolgozik, hogy az emberek bort fogyasszanak. Itthon is vannak már önjelölt életmódguruk, akik ezt hirdetik. Egyébként sok megállapítással egyet lehet érteni, hiszen az egészséges életmód összetett dolog: a mozgás, a táplálkozás, a lelki egészség mind hozzájárul a jólléthez. De vannak nonszensz méricskélések: például valaki arról beszél, hogy a fővárosi lét 20 százalékkal rontja az egészséges élet esélyeit a vidéki élethez képest – na de ha például valaki vidéken megiszik egy pohár bort, akkor már nem is annyira egészséges? Abszurd! Az efféle lobbi is hozzájárult ahhoz, hogy az italpiac brutális pezsgésben van. 

Megjelentek alternatív alkoholos italok, bor­koktélok. Mi a véleménye a jelenségről? 
Irdatlan mennyiségű termékkel találkozunk az innováció jegyében. A szeszesital-gyártók belépnek az alkoholmentes italok piacára, az alkoholmentes italok gyártói pedig alkoholhelyettesítő fermentált italokkal állnak elő. Mindenki piacot akar szerezni. Szerencsétlen bor pedig középen áll. Némi iróniával élve, 

Az alternatív termékekkel lehet próbálkozni, de miről is szól a borkultúra: egy természetes italról, nincs tehát nagy mozgástér. Az a szépsége, hogy az ember érzi az évjáratot, a szőlőfajtát, a borászat jellegét. Ám ezek olyan mikrokülönbségek, amelyeket azok vesznek észre, akik legalább egy minimális tudással, érdeklődéssel viszonyulnak a borhoz. Ez jelenti a kihívást: az embereket el kell juttatni oda, hogy értsenek kicsit a borhoz. 

A borászoknak nagy fenyegetést jelent az amerikai szőlőkabóca által terjesztett aranyszínű sárgaság. Mekkora a kár az egyik leginkább érintett régiónak számító Badacsonyban? 
Extrém kihívást jelent a szőlőtermesztésben, jelen tudásunk szerint nincs rá igazi megoldás. Egyelőre kizárólag a kabóca elleni védekezés tudja lassítani a fitoplazma terjedését. Én gazdasági oldalról közelítenék a kérdéshez: az biztos, hogy a pedáns, jól művelt borvidékeken kisebb problémát okoz a betegség, mint ott, ahol sok a felhagyott szőlőterület, az elhanyagolt szőlő, a kistermelő. Zala volt a gócpont, amely korábban az egyik legnagyobb borvidékünk volt, és lassan megszűnik a térségben a szőlőtermelés. Sajnos hiába gondoljuk, hogy a borászat a Balatonnál sikerágazat, bizony 

Becsődölnek, vagy csak egyszerűen abbahagyják? 
Aki otthon, háztájiban csinálja, rájön arra, hogy gazdaságilag nem működik, minden hétvégét meg nem akar ezzel töltetni – merthogy rengeteg munka a szőlőt megművelni. Vannak sikeres borászatok, de legyünk őszinték, maga az ágazat nincs jó állapotban. A piaci körülmények és a borfogyasztás csökkenése ezt drasztikusabbá teszi. Ráadásul jött az említett baktérium is, és nem tudjuk, hol a vége. Várjuk, hogy legyen egy biológiai megoldás, amellyel kezelni tudjuk. 

Hogyan értékeli a magyar bor korábbi reneszánszát? Gellert kapott a folyamat, vagy még mondhatjuk, hogy van egy brand, amely itthon és külföldön is tartja magát? 
Nehéz vonalat húzni. A piaci zsugorodást gyakorlatilag leköveti a szőlőterület csökkenése, a termelés alkalmazkodik a piaci viszonyokhoz. A borászatok megpróbálnak olyan fajtákkal dolgozni, olyan termékeket készíteni, amelyek jobban eladhatók. Mostanság a könnyedebb fehérborok például jobban mennek, a nehéz vörösborok kevésbé – de ezek átmeneti trendek. Van egyfajta ciklikusság, hullámzás, ami termelői oldalon nagy kihívást jelent, néhány év alatt rendkívül nehéz átalakítani a kínálatot. 

Van azért ok az optimizmusra? 
Budapesten születtem és nőttem fel, édesanyám révén kerültünk Badacsonyba, akkoriban kezdett el édesapám komolyabban borral foglalkozni, szakíró is volt. Ennek köszönhetően már tizenéves koromban jártam vele a borvidékeket. A könnyebb oldalról csöppentem bele a borkészítésbe, nem az volt, hogy tizenévesen kizavartak a szőlőbe. Volt tehát időm megszeretni az egészet, mielőtt át kellett vennem a szőlőművelést. Sokáig az egyetlen motivációm az volt, hogy minél jobb borokat készítsünk, és ebben ki tudjak teljesedni. Aztán amikor ideköltöztem, ez határozottan kezdett átalakulni, és ma már egyértelmű: az, hogy Badacsonyban, a Balatonnál élek, sokkal fontosabbá vált – a bor pedig kiegészíti ezt az identitást. A fő misszióm, hogy olyan régiót építsünk, ahol megteremthető a jó életminőség az embereknek. Ehhez szeretnénk hozzárakni a saját részünket. Meg kell találni a bor helyét és szerepét az életünkben, s ezt a kommunikációba is át kellene ültetni. Tudomásul kell venni, nem arról szól az emberek élete, hogy bort igyanak, hanem hogy jól érezzék magukat – amihez pedig fogyasszanak minőségi bort!

Nyitókép: Mandiner-archív