A polgári eljárásjog általános szabályai szerint a „köztudomású tényeket” nem kell bizonyítani, s azokat a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha a felek nem hivatkozzák. És igazából azzal is akartam kezdeni ezt a cikket, hogy amint az köztudomású, a baloldal – köztük olyan pártok, amelyeknek nincs okuk arra, hogy létezzenek – hónapok óta a kínai és az orosz vakcinákkal szemben táplált kételyeinek mámorában él. Ha az ember végignézi az ügyben tett megnyilatkozásokat „emberkísérletekről”, „orosz rulettről”, „kínai cuccokról”; ha figyelembe veszi, hogy az oltóanyagok betiltását kérve az Európai Bizottsághoz fordultak, petíciót indítottak és egy vonatkozó, jelenleg is „élő” határozati javaslatuk fekszik a parlament asztalán, akkor nem érzi szükségét bizonygatásnak, és ha egyáltalán felmerül kérdés az ügyben, talán nem is hivatkozná ezeket, hisz annyira nyilvánvaló az egész.
Mégis, az idő múlása nem adhat helyt a feledésnek – és a hallgatásnak sem. Azért sem, mert a baloldal megint csak halad a korral, és eladja a lelkiismeretét is. Gyurcsány Ferenc a múlt héten egy süketnéma óriás orgazmikus nyögésével már arról beszélt, hogy nem ők az oltásellenesek, hanem a kormány volt képtelen megvédeni a magyarokat, „hozzájárultak ahhoz, hogy százak haljanak meg, és ezért maguk lesznek a felelősök. Önök ölték meg őket”. A fenyegető erkölcsi felháborodás főleg annak tekintetében visszás, hogy a baloldal már korábban sem volt hajlandó kompromisszumot kötni a valósággal, és a járványt, illetve annak kezelését kifejezett politikai kérdésként kezelte – mégpedig a másodosztályú akadékoskodást feltételező percpolitikai értelmében.