Válófélben – búcsúzik a Fidesz a balra sodródott Európai Néppárttól

Kacsoh Dániel és Szalai Laura írása a Mandiner hetilapban.

Végéhez közeledik a Fidesz és az Európai Néppárt több mint húszéves kapcsolata: múlt héten a magyar kormánypárt kilépett az EPP európai parlamenti képviselőcsoportjából, miután a néppárti frakció elfogadta alapszabályának módosítását, amelynek értelmében már nemcsak egyes képviselőket, hanem csoportjaikat is ki lehet zárni, illetve fel lehet függeszteni.

Változás, hogy amennyiben a pártcsalád már kizárta vagy felfüggesztette az érintett pártot, a képviselők csoportjával szembeni lépéshez elegendő az egyszerű többséget igénylő frakciódöntés – ez az a kritikus pont, ami miatt nehéz nem úgy értelmezni a döntést, hogy a Fideszre lett szabva. A Fidesz tagsága ugyanis éppen fel van függesztve. A szavazók több mint 84 százaléka a változtatás mellett döntött. Milyen folyamat vezetett a szakításhoz? Távozik-e a Fidesz a pártcsaládból is? Mi vár az európai jobboldalra? A Mandiner politikusok és elemzők segítségével tárta fel a néppártügy hátterét.

A néppárti aranykor
Európa, ahogy Közép-Európa jövője is, a munka, a család és a nagyobb közösség, a nemzet pillérein nyugszik, a nemzet erejét a család összetartása adja – hangsúlyozta Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Néppárt 2001 januárjában tartott kongresszusán. A Fidesz nem sokkal korábban, az előző év novemberében lépett be az Európai Parlament legnagyobb, akkor 233 fős frakcióját adó pártszövetségbe, hátrahagyva a Liberális Internacionálét s benne többek között a maffiakormányozó SZDSZ-t.

A berlini kongresszuson tagként először vehetett részt a kormánypárt delegációja. A Magyar Nemzet beszámolója szerint az 1978-ban alakult EPP tanácskozását Angela Merkel, a német Kereszténydemokrata Unió elnöke nyitotta meg, s beszédet mondott Wilfried Martens, a pártcsalád vezetője is. Orbán Viktor Helmut Kohl volt német kancellár mellett ülhetett a kongresszuson, akinek a hívására a Fidesz megérkezett az EPP-be. 2004-ben, hazánk uniós csatlakozását és az első magyarországi európai parlamenti választást követően bekerültek a frakcióba a fideszes képviselők, ám Orbán már előzőleg, 2002-ben elfoglalhatta az Európai Néppárt alelnöki székét.

A gyakran elhangzó 2001-es orbáni mondatokat akkoriban elismerés övezte a pártcsaládban, ami a mai viszonyokat tekintve arra utal, hogy a Fidesz értékrendje bizonyosan kevesebbet változott, mint a néppárté. Minapi, Manfred Weber frakcióvezetőnek írt levelében éppen erre az időszakra utalt a kormányfő. Mint írta, az Európai Néppárt huzamosabb ideje vezetői és politikai válsággal küzd, hozzátéve: „mi azt javasoljuk, hogy térjünk vissza a martensi örökséghez”. Wilfried Martens ugyanis sikerrel egyesítette a jobbközép és a jobboldal különböző gyökerű és földrajzi hátterű pártjait. Szövetséget kötött a hagyományos, kontinentális keresztény­demokraták és az északi konzervatívok között, offenzív bővítési politikájával bevonta a volt kommunista országok keresztény, jobboldali, nemzeti irányultságú pártjait az EPP-be – sorolta a Fidesz elnöke.

Valóban: alighanem a martensi időszak volt a pártcsalád aranykora. 2004-ben a 732 fős EP-ben 282 helyet szereztek a hozzá tartozó pártok, 2009-ben a már 736 fős testületben 265-öt, 2014-ben a 751-ből már csak 221-et. A 2019-ben alakult, a britek távozásával 704 fősre csökkent parlamentben mindössze 187 képviselőt adott az EPP – a Fidesszel együtt. S ki tudja, folytatódik-e a tendencia.

A legnagyobb, ám az utóbbi évtizedben egyre zsugorodó pártcsaládot huszonhárom éven át vezette a 2013-ban elhunyt Martens, ahogy a magyar kormányfő mondta róla: „Magyarország nagy barátja”. Belga miniszterelnökként már a rendszerváltozáskor fontosnak tartotta hazánkat, egy alkalommal felidézte, hogy szalámit evett Antall Józseffel és Helmut Kohllal, amikor Budapesten járt a kereszténydemokraták kongresszusán. Azt is mindvégig egyértelműsítette: Orbán Viktort támogatja a választási küzdelmekben, több fideszes rendezvényen is felszólalt.

Aztán következett a kétharmados győzelem, majd az új alaptörvény és a médiatörvény körüli nemzetközi kritika­özön. Wilfried Martens ezekben a vitákban is kiállt a magyar kormány mellett. Alelnökével, későbbi pártelnöki utódjával, Joseph Daullal közösen jegyzett közleményükben aláhúzták: az új magyar alkotmány tartalmazza az uniós alapjogi charta előírásait. Daul 2014-ben, már elnökként ugyancsak kampányolt a Fidesz győzelméért. Pedig a nyomás igencsak nagy volt az EP baloldali és liberális oldaláról az EPP vezetésére, hogy rendszabályozza meg a renitensnek bélyegzett tagpártot. Ez csak erősödött az egyes néppártiak által is megszavazott 2013-as Tavares-jelentéssel, majd következett a 2015-ös bevándorlási hullám.

Folyamatos sodródás balra
Érdemes megjegyezni, hogy bizonyos, főleg skandináv jobboldali tagpártok középre húzódása már korábban elkezdődött. Mint arra kormányzati forrásunk rámutat: az, hogy az európai jobboldali formációk közt domináns szerepet betöltő német kereszténydemokrata pártok ugyanebbe az irányba indultak el – pláne, hogy Franciaországban a republikánusok teret veszítettek –, már a migrációs válságot megelőző egy-két évben elkezdődött. Akkoriban vetődött fel az egyre tisztábban baloldali politikát képviselő zöldekkel való együttműködés lehetősége.

A 2010-es évek elején-közepén ezek az erők realizálták, hogy az új korszellem baloldali, ebből pedig arra jutottak, hogy pozíciójuk megőrzése érdekében a jobboldali pártoknak balra kell tolódniuk. „Ez a helyzetértékelés azóta csak felerősödött Európában, és a jobboldali erők úgy próbálják megcélozni a centrumot, hogy egyre inkább baloldali politikát folytatnak. A Fidesz azonban másképp látja: szerinte a korszellem pont hogy jobbra tolódik, Közép-Európában is ez a jellemző” – mutat rá forrásunk.

Jöhet az elválás
Két éve, amikor felfüggesztettük a Fidesz EPP-tagságát, úgy fogalmaztam, hogy szétköltöztünk, de még nem váltunk el. Már akkor is nyilvánvaló volt, hogy több az, ami elválaszt bennünket, mint ami összeköt” – vázolja a mostanra kialakult helyzetet lapunknak Novák Katalin, a Fidesz külügyekért felelős alelnöke. Úgy véli, az Európai Néppárt céljává vált, hogy nyisson a baloldal felé, aminek az a garanciája, ha nem képviseli többé a demokratikus jobboldal értékeit, hátat fordít olyan alapvető értékeknek, mint a nemzetállami szuverenitás, a biztonság, a keresztény kultúra, a hagyományos családok.

„Ez az elfordulás megnehezítette az együttműködésünket, hiszen a Fidesz továbbra is határozott maradt ezekben a kérdésekben. A kapcsolat romlásához ez az értékrendbeli eltolódás vezetett elsősorban, és nem segített az sem, hogy a magukat liberálisnak nevező, elsősorban észak-európai tagpártok nem bírták elviselni, hogy nem egyformán látjuk a világot, és elkezdték nyíltan támadni Magyarországot, amihez az EPP új vezetőiben, Donald Tuskban és Manfred Weberben partnerre leltek. A történet tehát nem tegnap kezdődött, és mára az is kiderült, a szétköltözés nem segített abban, hogy visszataláljunk egymáshoz. Most tehát válunk” – fogalmaz Novák, hozzátéve, bízik benne, hogy kulturált válás lesz, szavai szerint a Fideszen nem fog múlni.

A körülmények ellenére fontosnak tartja hangsúlyozni: a tagság az örökségük, ráadásul vannak tagpártok szép számmal, amelyek saját országukban kiállnak a jobboldali demokratikus értékek mellett, akár kormányon, akár ellenzékben dolgoznak. Mint mondja, a velük való szakítás fájdalmas.

„Amiben ma már leginkább eltér a Fidesz és az Európai Néppárt, az az ambíció, a jövőkép, a motiváció. Mi nem megalkudni akarunk, nem megúszni akarjuk valahogy a jelent, a jövőt, még csak nem is pusztán átélni, de alakítani is. Hiszünk abban, hogy a választók azért szavaztak nekünk bizalmat, hogy hallassuk a hangunkat, amely valójában az ő hangjuk, s hogy képviseljük a magyar emberek érdekeit, álljunk ki értük akkor is, amikor ez nehéz vagy látszólag népszerűtlen” – sorolja.

Röviden megjegyzem

Novák Katalin leszögezi: nem azért léptek ki a frakcióból, hogy ezzel lavinát indítsanak el, de szerinte téved, aki azt hiszi, hogy a néppárt nem fog meggyengülni a Fidesz elvesztése után. „Mi adtuk a frakció legerősebb pártját, hiszen arányosan a legtöbb szavazatot a Fidesz kapta az EP-választáson. Sokak számára ráadásul kényelmes volt, hogy mi kimondtuk helyettük is azt, amit nehéz volt kimondani, képviselőink bátran küzdenek Brüsszelben és Strasbourgban. Közben a választók sok európai országban figyelik elégedetlenséggel a pártok határozatlanságát, döntésképtelenségét, nemzeti érdekektől való elfordulását, és olvassák közben a magyar miniszterelnök határozott kiállását, ami minimum elgondolkodtatja őket. Így a magyarokkal való szakítást ovációval fogadja ugyan a nemzetközi média, testvérpártjaink szavazói között azonban vegyes érzelmeket ébreszt” – mutat rá.

Nincs még döntés a jövőről
A pártcsaládból való távozás ténye, illetve menetrendje még a jövő kérdése, a Fidesz elnöksége és választmánya dönt majd. Kétségtelen, a frakcióval való szakítás volt az első fontos lépés – mondja lapunk érdeklődésére Schaller-Baross Ernő, a kormánypárt EP-képviselője. Hangsúlyozza, hogy önszántukból hagyták el a frakciót. Emlékeztet: az eredeti cél az volt, hogy az EPP egyben maradjon, úgy, hogy a konzervatív-kereszténydemokrata szárny is megjeleníthesse arculatát, érvényesíthesse politikai krédóját. Ő is úgy látja, hogy az Európai Néppárt sosem volt koherens pártcsalád, ám még tizenöt éve, Wilfried Martens idején is mélyen gyökereztek benne a konzervatív értékek. „Mostanra ezek szinte kivesztek, és egyes tagpártok a liberális világnézetüket próbálják ráerőszakolni másokra, immár a vezetés segítségével. A néppárt liberális önszalámizásba kezdett, hogy mindenáron megfeleljen a baloldali pártoknak és médiatúlsúlynak, szövetségeket is csak ebbe az irányba kíván építeni” – fogalmaz.

A Fidesz európai politikán belüli jövőjével kapcsolatban többféle forgatókönyv van, ahogy a néppárti tagságról, úgy a továbbiakról is később születik majd döntés, a kormánypárt tizenkét EP-képviselője egyelőre függetlenként folytatja a munkáját. Napirenden volt egyfajta frakciószövetségi konstrukció is, aminek lehetőségét Orbán Viktor már tavaly felvetette. Schaller-Baross emlékeztet, hogy e megoldás korábban jól működött a brit konzervatívokkal. A politikus fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a Fideszé nagyon erős delegáció. „Nyilvánvaló, hogy más pártcsaládok, frakciók örülnének a csatlakozásunknak, ám a Fidesz ezt az erőt függetlenként is meg tudja jeleníteni” – jelenti ki.

Szó sincs az uniós kilépésről
Schaller-Baross Ernő elismeri, hogy a sajtóban napvilágot látott híreknek megfelelően van kapcsolatuk az Európai Konzervatívok és Reformisták csoporttal, ez természetes, hiszen hazafias, patrióta és konzervatív pártok alakítják, de nyomatékosítja: egyelőre korai a jövőről beszélni. „Olyan politikai közösségre van szükségünk, ahol elsősorban a magyar, aztán az európai érdekeket érvényesíthetjük” – hívja fel a figyelmet.

A képviselő nevetségesnek tartja a baloldali vádakat a magyar kormány EU-ellenességéről. „Mind a Fidesz szavazótáborában, mind a magyar társadalomban arányaiban sokkal magasabb az unió elfogadottsága, mint sok nyugat-európai országban. A Fidesz mindig a tagság mellett foglalt állást, és soha nem merült fel, hogy ellene dolgozna – nem úgy, mint a most a baloldallal szövetségre lépő, egykor radikálisan EU-ellenes Jobbik” – mondja. Megjegyzi: attól még, hogy valaki nem a föderalistákkal ül egy csónakban, lehet elkötelezett európai, sőt. Hangsúlyozza azt is, hogy a Fidesz szerint uniós tagságunk nem cél, hanem eszköz a magyar érdek sikerre viteléhez.

Kérdésünkre, hogy a magyar kormánypárt a mostani lépésével elszigetelődhet-e az euró­pai politikában, Schaller-Baross megerősíti: nem tartanak ettől. Ráadásul a néppártnak talán nagyobb veszteség a távozás, mint fordítva, az EPP-frakció ugyanis így175 fősre csökkent, folytatódik az évek óta tartó erodálódás. „Bizonyos értékalapú ügyekben úgy sem volt meg a jobboldali többség, hogy a néppárttól jobbra lévő erők támogatták az adott döntést. Ha az új felállás szerint immár független fideszes képviselők döntő kérdésekben nem állnak majd az EPP mellé, végleg elveszíti a lehetőségét arra, hogy megszervezze a többséget.”

Schaller-Baross Ernő kitért arra is, hogy az a módosítás, amelyet most elfogadott az EPP-frakció, s amelyet követően a Fidesz bejelentette a távozását, lényegében házszabályellenes – ráadásul visszamenőleges hatályú. A politikus megjegyzi: érdekes módon ezt az európai sajtó nem tartja problémásnak; ebből az következik, hogy immár nem lehetnek különböző politikai vélemények, egyetlen narratíva létezhet.

.„Pedig a Fidesz képviselői mögött kétmillió szavazó felhatalmazása áll, ők a magyar kormánypárt által képviselt világkép érvényesülését várnák el az uniós döntéshozatalban” – fogalmaz. Ezzel szemben az EPP részéről most az látszik, hogy a tőle balra lévők, legyenek akár zöldek, kommunisták vagy liberálisok, valójában velük egyező vonalon mozognak, a jobbszárnyon lévőket, a konzervatívokat pedig Európa-ellenesnek nyilvánítják. „Ehhez a hazugsághoz a Fidesz hosszú távon amúgy sem adhatja a nevét, az EPP jobboldali pártjainak pedig el kellene gondolkodniuk azon, milyen képet szeretnének magukról alkotni. Kétség ne legyen: a magyarokkal kezdték, s hamarosan következhetnek a szlovének és az olaszok, aztán ki tudja, hol lesz a vége”– jelenti ki Schaller-Baross.

Szerinte bizonyosan akad még olyan párt a frakcióban, amely szintén felvállalja a hagyományos családmodellt és a konzervatív értékeket, s a kereszténydemokráciát szeretné képviselni, ezek egyre inkább azt fogják látni, hogy szűkülnek a lehetőségeik a néppárton belül. „Szükség lehet valamilyen összefogásra a jobboldalon az Európai Parlamentben, bízom benne, hogy lesz is” – fogalmaz. Azt elismeri a képviselő, hogy egy nagy EP-frakció infrastruktúrája és szervezettsége erős szakmai hátteret tudott biztosítani.

Annak kapcsán, hogy az új helyzet hogyan befolyásolhatja a Fidesz és a CDU viszonyát, Schaller-Baross Ernő optimista, hiszen a Fidesz és EP-delegációjának vezetése minden alkalommal megerősítette: „Nekünk egyetlenegy politikai partnerünk van Németországban, az pedig a CDU–CSU, és a visszajelzések alapján ez kölcsönös.” A CDU–CSU vezető tisztségviselőivel folyamatos a párbeszéd. „Soha nem a CDU volt a Fidesz ellehetetlenítésének motorja az Európai Néppártban vagy az európai parlamenti munkában. Az együttműködést tehát folytatni kell” – hangsúlyozza a képviselő, megjegyezve, a minap a CSU Bundestag-beli parlamenti frakcióvezetője, Alexander Dobrindt is nehezményezte az EPP-frakció eljárását, szerinte igenis szüksége van konzervatív véleményekre a néppártnak, a CDU–CSU-nak is.

Akár új frakcióis alakulhat
Kormányzati forrásunk szerint fontos körülmény, hogy a németeknél hatalmi vákuum alakult ki, amit a „bosszúszomjas brüsszeli vezetés” most kihasznált. Ennek lényege, hogy Berlinben a frissen megválasztott CDU-elnök, Armin Laschet még új szereplő, nem látszik, Markus Söder CSU-vezér erős, Merkel viszont már gyenge.

Fontos választások következnek Németországban, az ottani médiánál pedig jó pontot jelent, ha „kirakják a Fideszt”. Ettől függetlenül a valódi kérdés nem az, hogy végül kilép-e a kormánypárt az EPP-ből, hanem hogy a mostani lépéssel végre el tud-e indulni egy átrendeződés az európai jobboldalon belül.

Forrásunk szerint párbeszédnek kell kezdődnie a komolyan vehető politikai szereplőkkel arról, hogy mik az együttműködéshez szükséges közös pontok. Nyilvánvalóan az olaszok és a lengyelek lesznek még fontos szereplői ennek a folyamatnak, akik most különböző frakciókban vannak.

Informátorunk összességében úgy látja, a cél az, hogy „jöjjön létre a menthetetlenül balra csúszó EPP-től jobbra egy hiteles, egységes politikai tábor”. Úgy tudjuk, jelen állás szerint kisebb esély van arra, hogy a Fidesz csatlakozik az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójához, a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy egy évig független marad, s közben egy új, közös platform kialakításán dolgozik.

Ez lehet akár egy új frakció is – veti fel forrásunk, hozzátéve: kapkodásra semmi szükség. Az EP-ciklus félidejében kerül majd sor egyébként a pozíciók újraosztására, ez is alkalom lehet „némi mozgolódásra”. A VoteWatch Europe nevű portál is ezt az időpontot jelöli meg elemzésében annak kapcsán, hogy tovább csökkenhet a különbség az EPP és riválisai, az akár új pártokat is igazolni képes szocdemek és a liberálisok között, még közelebb hozva egymáshoz e három szereplőt. Mindez geopolitikai átrendeződéssel is járhat, növekedhet a nyugati és az „új Európa” közötti ellentét.

Bár a CDU-val kormányzati forrásunk is kvázi lehetetlennek tartja a jelentősebb összekülönbözést, a bajor CSU-val más a helyzet. Horst Seehofer volt bajor miniszterelnök nem tudta szavazatokra váltani, hogy „ők a német Fidesz”, hiába támadta a bevándorlást, s fogadta látványosan Orbán Viktort, végül elment Berlinbe belügyminiszternek. Utódja, a napokban a Fidesszel szemben fellépő Markus Söder szakított a korábbi politikával, és azt mondta: nem az Alternatíva Németországért szavazóit és a jobboldaliakat kell visszaszerezni, hanem a CDU – és az Európai Néppárt – stratégiájához hasonlóan középről érdemes szavazókat elhódítani. Így hirtelen a magyar kormányfő már más színben tűnt fel. A háttérben azonban továbbra is kiválók a kapcsolatok, a tagság pedig egyáltalán nem tapsol ennek a fordulatnak – tudjuk meg.

„A néppártban mindenki szomorú a Fidesz döntése miatt. Lehet, hogy az északiak átmenetileg örülnek, de rá fognak jönni, hogy ezzel csak folytatódik majd az EPP-előny erodálódása” – fogalmaz informátorunk.A Fideszben nem tartják reálisnak, nem is várják el, hogy velük szolidaritást vállalva további tagpártok lépjenek ki. Az viszont borítékolható, hogy lesznek hasonló problémák, folytatódik a jobboldali erők kiszorítása.

Érdekérvényesítés a tanácsban
A globalisták és a patrióták közötti törésvonal az EPP-n belül is végigfut – egyszerűsíti le a konfliktust Kiszelly Zoltán, a Századvég Politikai Elemzések Központjának igazgatója. Kifejti: a viszony drasztikus elmérgesedése az előző EP-választás körüli időszakhoz köthető, egész konkrétan azokhoz a plakátokhoz, amelyeken együtt szerepelt Jean-Claude Juncker néppárti európai bizottsági elnök és Soros György. A közvetlen kiváltó ok Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő nyilatkozata lehetett arról, hogy Manfred Weberék eljárása a Gestapóra emlékezteti, majd jött a sértődés és a bocsánatkérés, ám ez csak hab volt a tortán, a kérdés már eldőlt.

Kiszelly szerint a finn, holland és egyéb nyugati, hatvannyolcas tagpártok részesei a Brüsszelben alapvetően meghatározó globalista elitnek, a hozzájuk közel álló erők pedig meggyengültek az EPP-n belül, részben a protestpártok előretörése miatt. Az elemző úgy látja, az Európai Néppárt régóta már csupán hatalomtechnikai formáció, és egyre inkább veszít a súlyából.

Ami a lehetséges folytatást illeti: ahol becsukódik egy ajtó, ott kinyílik egy másik. Kiszelly szerint a kormány európai érdekérvényesítése az utóbbi években már nem az Európai Parlamenten, hanem az Európai Tanácson keresztül valósult meg, nem is akárhogyan.

Az európai és a világsajtó Ursula von der Leyen bizottsági elnökké választásánál, a hétéves költségvetés és a Next Generation EU gazdaságélénkítő csomag tárgyalásainál vagy éppen a jogállamisági mechanizmus kérdésénél is Orbán Viktort tartotta a tárgyalásokra egyik legnagyobb hatással lévő politikusnak. Márpedig ezek a döntések az európai politikára jellemző mozgó, a néppárton átnyúló szövetségekben születtek. Kiszelly Zoltán szerint ez a folyamat az EP további leértékelődését, az állam- és kormányfők tanácsának felértékelődését vetíti előre.

„Látszólag persze most azok nyertek, akik már régóta próbálták elidegeníteni egymástól a Fideszt és a néppártot, ám a frakcióból való távozással európai szinten is esély nyílik egy olyan politikai keret kialakítására, amely karakteres alternatívát mutat a bevándorláspárti erők politikájával szemben” – magyarázza az elemző.

Ő is úgy véli, hogy itthon az ellenzék majd az unióból való kilépés lehetőségét kommunikálja, ám ez a felvetés logikailag sem stimmel, hiszen eközben arról is beszél az ellenzék, hogy az EU-s pénzek tartják életben a kormányt. Szerinte legfeljebb Orbán Viktor következő európai sikeréig lehet hatása ennek a szövegnek.

Amennyiben nem sikerül az Európai Néppárton belül kompromisszumot találni, úgy a magyar miniszterelnök korábbi nyilatkozatai alapján első útja Varsóba fog vezetni, ahol a lengyel kormányzó Jog és Igazságosság párt vezetőivel egyeztet. A Fidesz elnöke egy korábbi beszédében felvetette egy közép-európai, „régi vágású kereszténydemokrata” európai pártcsalád életre hívását is – mutat rá gyorselemzésében a Századvég.

***

Boris Kálnoky, a Mathias Corvinus Collegium Média Iskolájának vezetője
Közös érdek és kölcsönös bizalom – erre épül minden hosszú távú politikai együttműködés. Nem volt ez másként a Fidesz és a CDU–CSU relációjában sem, most azonban a pártszövetség részéről megtört a bizalom. A német konzervatív uniópártoknak a közelgő szövetségi választási küzdelemre készülve fontosabbá vált, hogy megfeleljenek a potenciális koalíciós partner Zöldeknek annál, hogy a magyar kereszténydemokratákat védelmezzék. Megszavazták az alapszabály-módosítást, amely távozásra kényszerítette a Fideszt az EPP-frakcióból, a magyar kormánypárt inkább önként távozott. Ezt követően a szövetség jelezte, hogy Magyarországot természetesen a néppártban akarják tudni – ami nyilvánvalóan álszentség. Az azonos érdekek megmaradtak, ám a közös munka a jövőben minden bizonnyal távolságtartóbb és érdekorientáltabb lesz: ha valamit megteszel nekem, cserébe én is neked.

A Fidesz szabaddá vált, hogy a saját útját járja. Orbán Viktor miniszterelnök új, demokratikus jobboldal felépítéséről beszélt a napokban, amire most rendelkezésre áll a mozgástér. Az újrakezdés lehetőséget, de egyúttal kockázatot is rejt. A Fidesz a mozgatórugója lehet egy új konzervatív pártszövetségnek, ám odáig aknamezőn keresztül vezet az út. Az együttműködést a Marine Le Pen vezette, szélsőjobboldali Nemzeti Tömörüléssel biztosan nem nézné jó szemmel Emmanuel Macron francia elnök, ahogyan a Fidesz hűséges szövetségesei, a francia republikánusok sem. Na és az Alternatíva Németországért? Az esetleges közeledést a német–magyar kapcsolatok bánnák. Ha pedig az Osztrák Szabadságpárttal kerülne szorosabb kapcsolatba a magyar kormánypárt, a Béccsel való viszony hidegülne el.

A megoldást a lengyelek, esetleg az olaszok, a spanyolok jelenthetik, és még néhányan. Esetükben olyan politikai erőkről van szó, amelyek az egyre baloldalibb, liberálisabb EPP számára túlságosan konzervatívok, ám az együttműködést még elképzelhetőnek tartja velük. Így tudná a Fidesz a maximumra járatni a befolyását az EU-ban.

Ez mind pártpolitika. Stratégiai szempontból az EPP-ből való távozás nem tud ártani Magyarországnak. Az ország sorsa nem a pártokkal való kapcsolatoktól függ, hanem attól, hogy a magyar kabinet milyen viszonyra törekszik más államok kormányaival.

Közös érdek és kölcsönös bizalom – erre épül minden hosszú távú politikai együttműködés. Nem volt ez másként a Fidesz és a CDU–CSU relációjában sem, most azonban a pártszövetség részéről megtört a bizalom. A német konzervatív uniópártoknak a közelgő szövetségi választási küzdelemre készülve fontosabbá vált, hogy megfeleljenek a potenciális koalíciós partner Zöldeknek annál, hogy a magyar kereszténydemokratákat védelmezzék. Megszavazták az alapszabály-módosítást, amely távozásra kényszerítette a Fideszt az EPP-frakcióból, a magyar kormánypárt inkább önként távozott. Ezt követően a szövetség jelezte, hogy Magyarországot természetesen a néppártban akarják tudni – ami nyilvánvalóan álszentség. Az azonos érdekek megmaradtak, ám a közös munka a jövőben minden bizonnyal távolságtartóbb és érdekorientáltabb lesz: ha valamit megteszel nekem, cserébe én is neked. A Fidesz szabaddá vált, hogy a saját útját járja. Orbán Viktor miniszterelnök új, demokratikus jobboldal felépítéséről beszélt a napokban, amire most rendelkezésre áll a mozgástér. Az újrakezdés lehetőséget, de egyúttal kockázatot is rejt. A Fidesz a mozgatórugója lehet egy új konzervatív pártszövetségnek, ám odáig aknamezőn keresztül vezet az út. Az együttműködést a Marine Le Pen vezette, szélsőjobboldali Nemzeti Tömörüléssel biztosan nem nézné jó szemmel Emmanuel Macron francia elnök, ahogyan a Fidesz hűséges szövetségesei, a francia republikánusok sem. Na és az Alternatíva Németországért? Az esetleges közeledést a német–magyar kapcsolatok bánnák. Ha pedig az Osztrák Szabadságpárttal kerülne szorosabb kapcsolatba a magyar kormánypárt, a Béccsel való viszony hidegülne el. A megoldást a lengyelek, esetleg az olaszok, a spanyolok jelenthetik, és még néhányan. Esetükben olyan politikai erőkről van szó, amelyek az egyre baloldalibb, liberálisabb EPP számára túlságosan konzervatívok, ám az együttműködést még elképzelhetőnek tartja velük. Így tudná a Fidesz a maximumra járatni a befolyását az EU-ban. Ez mind pártpolitika. Stratégiai szempontból az EPP-ből való távozás nem tud ártani Magyarországnak. Az ország sorsa nem a pártokkal való kapcsolatoktól függ, hanem attól, hogy a magyar kabinet milyen viszonyra törekszik más államok kormányaival.

***

***

Egyházi körök maradásra biztatták a KDNP-t

Hölvényi György, a Keresztény­demokrata Néppárt EP-képviselője a Mandinernek.

Maráczi Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.

Miért marad a KDNP az Európai Néppárt frakciójában?
A KDNP-nek mélyek a gyökerei az európai politikában. Több mint három évtizeddel ezelőtt Antall József és Helmut Kohl meghívására lépett be az Európai Néppárt elődjébe, a Kereszténydemokraták Európai Uniójába és az Európai Demokrata Unióba. Ez alapján döntött a KDNP úgy, hogy vállalja a maradást.

Igaz, hogy vatikáni körök is kérték önöket a maradásra?
A KDNP-nek több évtizedes, széles nemzetközi társadalmi kapcsolatai vannak, ebbe természetesen az egyházak képviselői is beletartoznak. Több olyan magas rangú egyházi személyiség volt, aki maradásra biztatta a pártot.

A vallásszabadságért, az üldözött keresztényekért, az európai fejlesztéspolitikáért megkezdett munkát függetlenként vagy esetleg egy új pártszövetség részeként nem tudta volna ellátni?
Függetlenként semmiképp. Az EPP-é az egyetlen olyan 
európai parlamenti frakció, amelyben a vallásközi párbeszéd erősítésére – sok évvel ezelőtt – külön munkacsoportot hoztak létre, ennek jelenleg a társelnöke vagyok. Ez a feladat kiemelten fontos – nem a személyem, hanem az ügy miatt –, így ameddig ezt a munkát a jelenlegi keretek között lehet, addig kell is végezni. Ugyanezt lehet elmondani az 
európai szintű, újszerű fejlesztéspolitikai munkámmal kapcsolatban is. A helyben segítés kultúrájának hiánya az európai szintű külpolitika egyik legnagyobb adóssága. Az előbbiekért végezhető munka személyesen is nagyon fontos érv volt számomra a frakcióban való maradás mellett.

Konkrét praktikus előnyökkel jár egy nagy pártcsalád frakciójában lenni az EP-képviselői munkában?
Itt több évtizedes hagyományról, építkezésről van szó, amely az Európai Parlament semelyik más frakciójában nincs meg. A vallásszabadságról, a keresztények üldözéséről minden más parlamenti képviselőcsoportban csak egyénileg lehet beszélni, ha egyáltalán lehet, a néppárti frakcióban több mint harminc képviselő különböző formában ugyan, de professzio­nális keretek között foglalkozhat ezekkel a kérdésekkel.

A saját maradásukról még a végső döntése előtt egyeztettek a Fidesszel?
Az egyeztetés megtörtént. A Fidesz teljes megértéssel fogadta a KDNP elnökségének döntését, hiszen, ahogy említettem, a KDNP az EPP jogelődjének az egyik legelső közép-európai tagpártja volt. Ez kivételes helyzet sajátos lehetőségekkel. Emellett azt is hangsúlyozni kell, hogy a KDNP az Európai Néppártban nincs felfüggesztve, továbbra is teljes jogú tagsággal bír.

Hogyan látja: az EPP-frakció alapszabály-módosítása – amely végül kiváltotta a Fidesz döntését – egyértelműen a magyar kormánypárt felfüggesztésére irányult?
A szövegjavaslat először nem kimondva, de utána teljesen nyilvánvalóan a Fidesz felfüggesztésére irányult. Mindenki láthatta, hogy ez egy jogi elemeket tartalmazó politikai akció volt. Nagyon méltánytalanul alakult a helyzet.

Miért éppen most fogyott el a levegő a Fidesz körül? A néppárti frakció eddig nem vitte kenyértörésre a konfliktust, most igen.
Legrövidebben ezt úgy lehet összefoglalni, hogy a Fidesz által ajánlott politikai jövőképet az EPP-frakció többsége elutasította. Ebben benne van az utóbbi évek mindenféle konfliktusa.

Melyikük változott meg a pártcsalád alapvető értékeihez képest, melyikük nem áll már az eredeti, kereszténydemokrata alapokon: a Fidesz vagy az Európai Néppárt?
Az Európai Néppárt balratolódása egyértelmű. A kérdés az, hogy a folyamat végleges vagy visszafordítható. Még szélesebb értelemben az a kérdés, hogy ki képes a kereszténydemokrata értékrend alapján hiteles, az európai polgárokat meggyőző választ adni. Ez ma már nyílt versenyhelyzet. Lássuk meg!

Az EPP frakciójának sajtófőnöke szerint az alap­szabály-módosítás részben azért történt, hogy szinkronba hozzák a Fidesz pártbeli és frakcióbeli státuszát. A KDNP nincs felfüggesztve – vagyis önök nincsenek veszélyben sem a pártban, sem a frakcióban?
A mostani események ismeretében ez elvileg bárkivel bármikor megtörténhet. A KDNP azonban a párton és a frakción belüli helyzetének stabilizálására és nem a vitákból adódó konfliktusok kiélezésére törekszik.

Ha a 2024-es EP-választáson ismét a Fidesszel közös listán indul a KDNP, nem lesz furcsa jogi-politikai helyzet, hogy önök az EPP frakciójába, a Fidesz képviselői pedig valamilyen másik frakcióba ülnek be?
Messze nem ez a legfurcsább a mai Európai Parlamentben. 2024-ről beszélni még korai; senki sem tudja, hogy addig mi fog történni. A mai helyzetben az biztos, hogy a KDNP marad az EPP-ben és a frakciójában. Ismétlem, ez a döntés vállalás, amely abban a reményben gyökerezik, hogy az európai kereszténydemokrácia nem a végét járja, hanem 21. századi megújulás előtt áll. 

A KDNP-nek mélyek a gyökerei az európai politikában. Több mint három évtizeddel ezelőtt Antall József és Helmut Kohl meghívására lépett be az Európai Néppárt elődjébe, a Kereszténydemokraták Európai Uniójába és az Európai Demokrata Unióba. Ez alapján döntött a KDNP úgy, hogy vállalja a maradást. A KDNP-nek több évtizedes, széles nemzetközi társadalmi kapcsolatai vannak, ebbe természetesen az egyházak képviselői is beletartoznak. Több olyan magas rangú egyházi személyiség volt, aki maradásra biztatta a pártot. Függetlenként semmiképp. Az EPP-é az egyetlen olyan  európai parlamenti frakció, amelyben a vallásközi párbeszéd erősítésére – sok évvel ezelőtt – külön munkacsoportot hoztak létre, ennek jelenleg a társelnöke vagyok. Ez a feladat kiemelten fontos – nem a személyem, hanem az ügy miatt –, így ameddig ezt a munkát a jelenlegi keretek között lehet, addig kell is végezni. Ugyanezt lehet elmondani az  európai szintű, újszerű fejlesztéspolitikai munkámmal kapcsolatban is. A helyben segítés kultúrájának hiánya az európai szintű külpolitika egyik legnagyobb adóssága. Az előbbiekért végezhető munka személyesen is nagyon fontos érv volt számomra a frakcióban való maradás mellett. Itt több évtizedes hagyományról, építkezésről van szó, amely az Európai Parlament semelyik más frakciójában nincs meg. A vallásszabadságról, a keresztények üldözéséről minden más parlamenti képviselőcsoportban csak egyénileg lehet beszélni, ha egyáltalán lehet, a néppárti frakcióban több mint harminc képviselő különböző formában ugyan, de professzio­nális keretek között foglalkozhat ezekkel a kérdésekkel. Az egyeztetés megtörtént. A Fidesz teljes megértéssel fogadta a KDNP elnökségének döntését, hiszen, ahogy említettem, a KDNP az EPP jogelődjének az egyik legelső közép-európai tagpártja volt. Ez kivételes helyzet sajátos lehetőségekkel. Emellett azt is hangsúlyozni kell, hogy a KDNP az Európai Néppártban nincs felfüggesztve, továbbra is teljes jogú tagsággal bír. A szövegjavaslat először nem kimondva, de utána teljesen nyilvánvalóan a Fidesz felfüggesztésére irányult. Mindenki láthatta, hogy ez egy jogi elemeket tartalmazó politikai akció volt. Nagyon méltánytalanul alakult a helyzet. Legrövidebben ezt úgy lehet összefoglalni, hogy a Fidesz által ajánlott politikai jövőképet az EPP-frakció többsége elutasította. Ebben benne van az utóbbi évek mindenféle konfliktusa. Az Európai Néppárt balratolódása egyértelmű. A kérdés az, hogy a folyamat végleges vagy visszafordítható. Még szélesebb értelemben az a kérdés, hogy ki képes a kereszténydemokrata értékrend alapján hiteles, az európai polgárokat meggyőző választ adni. Ez ma már nyílt versenyhelyzet. Lássuk meg! A mostani események ismeretében ez elvileg bárkivel bármikor megtörténhet. A KDNP azonban a párton és a frakción belüli helyzetének stabilizálására és nem a vitákból adódó konfliktusok kiélezésére törekszik. Messze nem ez a legfurcsább a mai Európai Parlamentben. 2024-ről beszélni még korai; senki sem tudja, hogy addig mi fog történni. A mai helyzetben az biztos, hogy a KDNP marad az EPP-ben és a frakciójában. Ismétlem, ez a döntés vállalás, amely abban a reményben gyökerezik, hogy az európai kereszténydemokrácia nem a végét járja, hanem 21. századi megújulás előtt áll. 

Nyitókép: Reuters / Lehtikuva