Nem fogyókúra, nem éhségsztrájk, hanem a lelked összegyűjtése, az életed középpontjának keresése és megtalálása. Ha naponta a fürdőszobai mérlegre állsz, és csalódottan vagy büszkén nyugtázod az aznapi eredményt, akkor még nem böjtölsz, akkor sem, ha a táplálkozásodban következetesen önmegtartóztató vagy.
A lemondásból csak akkor lesz igazi böjt, ha nem akörül forognak a gondolataink, hogy mi hiányzik, hanem arra figyelünk, amit a megüresedő helyre, időbe tehetünk. Az életünkben időt, teret szabaddá tenni lemondással és elengedéssel jár. El kell engedni valamit – azt, ami a mindennapokban kiszorítja, elhomályosítja az életünk valóságos erőforrását, hogy újra és újra létrejöjjön a szükséges minősített idő, amikor közelebb kerülhetünk ehhez az erőforráshoz. Kereshetünk neki különböző neveket, de a végállomás úgysem lesz más, mint Isten. Ő az erőforrás, Hozzá visz a böjt.