Április 8-án véget ért a digitális böjt, melyre négy iskola több mint 120 tanulója vállalkozott. A szervezőket a több mint 30 napos kihívás tapasztalatairól és a program tervezett utóéletéről kérdeztük.
Persze nem az erdőről volt és van szó, hanem magamról. Nem az erdőt érzem majd nyomasztónak, hanem magamat. (Nagyböjti sorozatunk III. része.) Győrffy Ákos írása.
Berlin Neukölln negyedében az egyik állami középiskola már egyenesen kötelezővé tette volna a hetedikeseknek, hogy idén márciusban mintegy belekóstoljanak a ramadánba.
„Nincs hiúság, ami úgy ártana egy ember jellemének, mint a saját jócselekedetén érzett büszkeség!” (Nagyböjti sorozatunk I. része.) Vizvári Soma írása.
Négy iskola több mint száz diákja arra vállalkozott, hogy a következő hetekben száműzi a mindennapjaiból a közösségi médiát és a különféle szórakoztató tartalmakat. A Magyarországon egyedül álló kihívásból tanulmány is készül majd. A digitális böjt kezdőprogramján jártunk. Összeállításunk.
„A böjtölés tisztítja a szívet, megvilágítja az értelmet, erősíti az akaratot, gyöngíti az érzékiséget, megfékezi a vágyakat, a szenvedélyek fáklyáit eloltja, és meggyújtja a tisztaság világosságát.”
A Semmelweis Egyetem adjunktusa fontos részletekre mutatott rá.
Fontos felfedezést tettek a Semmelweis Egyetem kutatói.
Húsvéti beszélgetés békekeresésről, a papi szolgálatot otthagyókról, a biztatás lelkületéről és a balról jövő kritikákról.
