Hajrá! Váljunk a testileg kigyúrt Hunyadit nézve lelkileg-önfegyelmileg a kereszténység szilárd, újkori védőbástyájává!

„Allah befolyásos influenszerei” címmel jelent meg a napokban egy osztrák szerzőpáros könyve

azzal a megállapítással, hogy mára az iszlám szélsőséges értelmezése teljességgel mainstreammé vált – pont jó a megjelenés időzítése így, a ramadán kellős közepén, amikor osztrák és német pedagógusok épp tömegével töprengenek azon, hogyan is adják le a tananyagot, miközben a padokban ülő vagy a tornateremben felsorakozó muszlim diákok böjtölnek. Ami ott ugye azt jelenti, hogy napkeltétől naplementéig (azaz Bécsben ilyentájt reggel hattól este hatig) egy falatot se vesznek a szájukba, de ráadásul egy csepp vizet sem isznak.

Az Ausztriában élő mintegy 750 ezer muszlimnak 70 százaléka tartja a ramadánt;

(a városi átlag a kisdiákok körében 35 százalék muszlim, 26 százalék vallástalan, 21 százalék katolikus és 13 százalék ortodox). És bár a szabályok szerint a 12–15 év alattiakra semmiféle böjt nem vonatkozik, a tanárok és tanítók egyöntetű beszámolója szerint egyre tömegesebb jelenség, hogy akár már a kis elsősök is vasszigorral tartják magukat az iszlám előírásaihoz.

emellett a nagyok utánzása önmagában is sokak számára elegendő motiváció a teljes koplalásra; plusz ott vannak az internetes prédikátorok is.

Grazban és környékén visszatérően igényként merül fel, hogy a dolgozatokat halasszák el a ramadán hónapja utánra – a megkérdezett szakszervezeti vezető elmondása szerint az ő középiskolájukban „szervezési okokból” nem tesznek eleget ennek a kérésnek, viszont mindent, ami testileg megerőltető, de ráér, későbbre ütemeznek át.

– ha ez nem megy, szólnak a rendőrségnek és a gyámügynek. Az intézkedés elég hatásosnak bizonyul: az első tapasztalatok szerint megint egyre több muszlim kisdiákkal küldenek a szülei valami kis tízórait, aminek köszönhetően a gyerekek mindjárt fittebbek lettek.

Egy tanítónő arról számolt be, hogy náluk, a bécsi Favoriten negyedben

– a nyolcévesek ámulva hallgatták, amikor ramadán elején arról beszélt nekik, hogy „a keresztényeknél mindenki szabadon eldöntheti, hogy böjtöl-e, és nem dől össze a világ, ha valaki a 40 nap alatt eszik húst”. Egy nyolcéves Tahira erre határozottan kijelentette, hogy ő márpedig se enni, se inni nem fog napközben semmit.

– pedig a most megjelent könyv a gyerekek radikalizálódásának egyik lehetséges ellenszereként egyenesen azt javasolja, hogy 14 éves koráig egyáltalán ne kapjon senki a kezébe TikTokot és általában véve okostelefont.

Hogy a megkeresztelt osztrákoknál miként alakul a nagyböjtöt tartók aránya, arra csak tippelhetünk azon adat alapján, hogy 2024-ben (a muszlimokat is beleértve) az Ausztria-szerte megkérdezettek egyharmada mondott le ételről bármikor is az év valamely napján:

– a vallási értelemben vett böjtölést mint indokot nem is találjuk a felmérés pontjai között, amelyet egyébként a Mönchhof (Barátudvar) nevű település „Marienkron” (azaz Máriakoronája) nevű wellnessközpontja készíttet el évről évre.

Mindenesetre tavaly, amikor egy bájos osztrák kistelepülésen ért a hamvazószerda, az hagyján, hogy a misén alig lézengtünk (a fülöp-szigeteki takarítónők szépítettek némileg a létszámon), de

körülnézve pedig megállapíthattam, hogy a zömében osztrák vendégekkel aznap is megtelt helyiségben rajtam és egy ateista vegán kollégán kívül mindenkinek a tányérján hús figyel. Igaz, naplemente után voltunk – talán valamiféle szinkretizmusként terjed az a nézet, hogy sötétben a katolikus is falhatja a Schnitzelt.

Márpedig innen nézve nem túl extrém, hogy Berlin Neukölln negyedében az egyik állami középiskola már egyenesen kötelezővé tette volna a hetedikeseknek, hogy idén egy márciusi (azaz nagyböjti) péntek estéjén közös rituális iftár vacsorán vegyenek részt, belekóstolva mintegy a ramadánba.

mondván, a karácsonyt és a húsvétot sem ünneplik a gyerekek kötelező jelleggel közösen az iskolában – így a városi szenátus hatalmi szóval eldöntötte, hogy a részvétel önkéntes lesz. Idén egyetlen berlini katolikusnak sem kell Allah tiszteletére nagyböjt péntekjén halal lakomát ülnie, megnyugodhatunk.

A történet további fejezeteit egyrészről a már türelmetlenül koplalni vágyó nyolcéves Tahira,

Na meg a magyar, aki az idei nagyböjtben a testileg kigyúrt Hunyadit nézve edzheti magát lelkileg-önfegyelmileg a kereszténység szilárd, újkori védőbástyájává.

***

(Nyitókép: Magyar Nemzet / G.N.K.)