Berlin Neukölln negyedében az egyik állami középiskola már egyenesen kötelezővé tette volna a hetedikeseknek, hogy idén rituális iftár vacsorán vegyenek részt, belekóstolva mintegy a ramadánba.
„Allah befolyásos influenszerei” címmel jelent meg a napokban egy osztrák szerzőpáros könyve
a TikTokon fiatalokat radikalizáló iszlamistákról,
azzal a megállapítással, hogy mára az iszlám szélsőséges értelmezése teljességgel mainstreammé vált – pont jó a megjelenés időzítése így, a ramadán kellős közepén, amikor osztrák és német pedagógusok épp tömegével töprengenek azon, hogyan is adják le a tananyagot, miközben a padokban ülő vagy a tornateremben felsorakozó muszlim diákok böjtölnek. Ami ott ugye azt jelenti, hogy napkeltétől naplementéig (azaz Bécsben ilyentájt reggel hattól este hatig) egy falatot se vesznek a szájukba, de ráadásul egy csepp vizet sem isznak.
Aztán este rituálisan asztalhoz ülnek, adott esetben jó későn térve nyugovóra.
Az Ausztriában élő mintegy 750 ezer muszlimnak 70 százaléka tartja a ramadánt;
hat bécsi kerületben az alsósok 56–69 százaléka érkezik ilyen családból
(a városi átlag a kisdiákok körében 35 százalék muszlim, 26 százalék vallástalan, 21 százalék katolikus és 13 százalék ortodox). És bár a szabályok szerint a 12–15 év alattiakra semmiféle böjt nem vonatkozik, a tanárok és tanítók egyöntetű beszámolója szerint egyre tömegesebb jelenség, hogy akár már a kis elsősök is vasszigorral tartják magukat az iszlám előírásaihoz.
A csoportnyomás erős (akad, ahol az elcsábulókat társaik lúzereknek bélyegzik),
emellett a nagyok utánzása önmagában is sokak számára elegendő motiváció a teljes koplalásra; plusz ott vannak az internetes prédikátorok is.
Grazban és környékén visszatérően igényként merül fel, hogy a dolgozatokat halasszák el a ramadán hónapja utánra – a megkérdezett szakszervezeti vezető elmondása szerint az ő középiskolájukban „szervezési okokból” nem tesznek eleget ennek a kérésnek, viszont mindent, ami testileg megerőltető, de ráér, későbbre ütemeznek át.
Az egyik bécsi iskolában most az az új szabály, hogy amelyik gyerek már ülni is alig tud, azt a szüleinek haza kell vinnie
– ha ez nem megy, szólnak a rendőrségnek és a gyámügynek. Az intézkedés elég hatásosnak bizonyul: az első tapasztalatok szerint megint egyre több muszlim kisdiákkal küldenek a szülei valami kis tízórait, aminek köszönhetően a gyerekek mindjárt fittebbek lettek.
Egy tanítónő arról számolt be, hogy náluk, a bécsi Favoriten negyedben
a másodikosainak száz százaléka muszlim, közülük is koplalnak néhányan
– a nyolcévesek ámulva hallgatták, amikor ramadán elején arról beszélt nekik, hogy „a keresztényeknél mindenki szabadon eldöntheti, hogy böjtöl-e, és nem dől össze a világ, ha valaki a 40 nap alatt eszik húst”. Egy nyolcéves Tahira erre határozottan kijelentette, hogy ő márpedig se enni, se inni nem fog napközben semmit.
Arról nincs hír, hogy a pedagógusok arról próbálnák meggyőzni az összes kisdiákot, hogy a vízmegvonás helyett internetböjtöt tartsanak
– pedig a most megjelent könyv a gyerekek radikalizálódásának egyik lehetséges ellenszereként egyenesen azt javasolja, hogy 14 éves koráig egyáltalán ne kapjon senki a kezébe TikTokot és általában véve okostelefont.
Hogy a megkeresztelt osztrákoknál miként alakul a nagyböjtöt tartók aránya, arra csak tippelhetünk azon adat alapján, hogy 2024-ben (a muszlimokat is beleértve) az Ausztria-szerte megkérdezettek egyharmada mondott le ételről bármikor is az év valamely napján:
37,5 százalékuk elsősorban fogyás céljából, 46 százalék tisztítókúraként, egyharmad pedig az anyagcseréje kedvéért
– a vallási értelemben vett böjtölést mint indokot nem is találjuk a felmérés pontjai között, amelyet egyébként a Mönchhof (Barátudvar) nevű település „Marienkron” (azaz Máriakoronája) nevű wellnessközpontja készíttet el évről évre.
Mindenesetre tavaly, amikor egy bájos osztrák kistelepülésen ért a hamvazószerda, az hagyján, hogy a misén alig lézengtünk (a fülöp-szigeteki takarítónők szépítettek némileg a létszámon), de
a helyi étteremben a napi levesben marhahús volt, a séf ajánlata sertést tartalmazott,
körülnézve pedig megállapíthattam, hogy a zömében osztrák vendégekkel aznap is megtelt helyiségben rajtam és egy ateista vegán kollégán kívül mindenkinek a tányérján hús figyel. Igaz, naplemente után voltunk – talán valamiféle szinkretizmusként terjed az a nézet, hogy sötétben a katolikus is falhatja a Schnitzelt.
Márpedig innen nézve nem túl extrém, hogy Berlin Neukölln negyedében az egyik állami középiskola már egyenesen kötelezővé tette volna a hetedikeseknek, hogy idén egy márciusi (azaz nagyböjti) péntek estéjén közös rituális iftár vacsorán vegyenek részt, belekóstolva mintegy a ramadánba.
A hírek szerint nem a keresztények ellenállásán bukott meg végül a dolog: néhány vallástalan szülő emelte fel szavát,
mondván, a karácsonyt és a húsvétot sem ünneplik a gyerekek kötelező jelleggel közösen az iskolában – így a városi szenátus hatalmi szóval eldöntötte, hogy a részvétel önkéntes lesz. Idén egyetlen berlini katolikusnak sem kell Allah tiszteletére nagyböjt péntekjén halal lakomát ülnie, megnyugodhatunk.
A történet további fejezeteit egyrészről a már türelmetlenül koplalni vágyó nyolcéves Tahira,
másrészről a hamvazószerdát is semmibe vevő kultúrkeresztény osztrák írja majd.
Na meg a magyar, aki az idei nagyböjtben a testileg kigyúrt Hunyadit nézve edzheti magát lelkileg-önfegyelmileg a kereszténység szilárd, újkori védőbástyájává.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Mondja, kérem, ön is elhatározta, hogy a szentévben több hidrogénezett kókuszzsírt fog enni? Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: Magyar Nemzet / G.N.K.)
Ezt is ajánljuk a témában
Cserbenhagyva érzik magukat a keresztény és ateista menedékkérők. Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
Lélekemelőbb-e, amikor valaki pünkösdvasárnap emberséget és önmérsékletet prédikálva kiprovokálja, hogy féregnek és patkánynak nevezzék a fia keresztapját? Francesca Rivafinoli írása.
Heves tiltakozás bontakozott ki a főváros szívében.
Egyre több holland településen nő a feszültség az ideiglenes szálláshelyek kialakítása miatt, a helyiek több városban is utcára vonultak.
Ki a nagyobb „rendszerváltó”: aki mellébeszélve utasít, vagy aki a sajátjából ad a köznek? Francesca Rivafinoli írása.
A búcsú nemcsak vallási, hanem közösségmegtartó erejű esemény is.
A tömeges migráció költségei Németországban nem merülnek ki a hivatalos költségvetési tételekben. A szövetségi kiadások mellett a tartományok, városok és végső soron az adófizetők viselik a lakhatási, egészségügyi, közbiztonsági és társadalombiztosítási következmények jelentős részét is.
Két embert őrizetbe vettek, két rendfenntartó könnyebb sérüléseket szenvedett.
A kérdés innentől az, hogy a következő hónapokban (években?) milyen áron fogja megtanulni az ország, hogy egy két lábon járó pszichiátriai kórképet akkor sem választunk meg vezetőnek, ha nagyon utáljuk az ellenfelét.
