A mai nappal pont hat éve vezetem az MCC Közgazdasági Iskoláját

„A mai nappal pont hat éve vezetem az MCC Közgazdasági Iskoláját. Érdemes megismerni, mit is csinálunk: ez segíthet megítélni, hogy az elvégzett munkánk fontos és hasznos része-e a magyar szellemi életnek vagy nem. 

A médiát átnézve az MCC egy ideológiai luxusprojektnek tűnik. Nagyon kevés olyan írást lehet találni, amely az intézmény valós tevékenységét, a szervezet működési logikáját elemzi. A politikához köthető események jelennek meg a sajtóban. Érthető: ez a klikkékony, a megértés, az értelmezés nem vonzza a figyelmet. Pedig érdemes lenne azzal is foglalkozni, mit is csinálunk az MCC-ben. Ez segíthet megalapozottan véleményt formálni, segíthet, hogy ne hitek és jelszavak alapján dőljön el, mit kell beszántani és mit lenne érdemes megtartani abból, amit felépítettünk.

A szellemi műhelyek a politikailag érdekes dolgokkal kerülnek be a hírekbe: a közíró professzorok írásaival, a közéleti celebeket felvonultató tanácskozásokkal, a politikai felhanggal is bíró szaftos botrányokkal. Ez a világ természete: a tanítás a kívülállóknak unalmas, az absztrakt szakkérdések hosszú írásai és vitái hiába fontosak, kevés embert érdekelnek. Az értelmiségi és egyetemista közösségek élete igazán úgy izgalmas, ha az ember éppen benne van. Rendben is van ez mindaddig, amíg képes a világ a média teremtette valóságfelszín alá nézve megítélni ezeket a műhelyeket, tartalmi alapon dönteni sorsukról. 

Most, hogy a ’lenni vagy nem lenni’ a kérdés az MCC kapcsán, érdemes talán az életünknek arról a 90-95 százalékáról is beszélni, ami a közélethez a politika felől közelítők számára láthatatlanul unalmas. 

Miben más az MCC-s lét, mint egy tipikus szakkollégiumban és miben ugyanaz? Luxus-e, ami itt folyik? Miért jó ez az egész? Néhány gondolat erről.

Egyetemistaként Rajk szakkollégista voltam. Az elmúlt évtizedekben sokszor tanítottam ott, emellett a Széchenyi István Szakkollégiumban és az azóta megszűnt Debreceni Közgazdász Szakkollégiumban. Mélyen ismerem ezt a világot, amit az MCC-ben csináltam erősen épít ezekre a tapasztalatokra - van, amiben tudatosan követve és van, amiben tudatosan eltérve a szakkollégiumi modelltől.

Mi az, ami ugyanaz a szakkollégiumokban és az MCC-ben?

1. Alapvető cél a közösséget szolgáló elit képzése, a minőségi közgondolkozás erősítése.
2. A tevékenység alapja a hallgatók önkéntes, egész embert kívánó részvétele az egyetemi tanulmányok mellett.
3. Az intézmény tevékenységének formálásában, kitalálásában meghatározó a diákok szerepe.
4. A szellemi irányvonal formálásában meghatározó szerepe van néhány tanárnak.
5. A közösség és a kultúra fontosabb, mint a szervezet.
6. Az intézmény létrejöttében fontos elem volt a politika.

Mi az, amiben az MCC más, mint a szakkollégiumok?

1. Az MCC a budapesti, a vidéki és a külhoni hallgatókat integráló közösség.
2. Az MCC a hallgatóit nem akarja átformálni, nem egy adott gondolkozási keretbe akarja őket integrálni, hanem saját erősségeik, motivációk alapján segít erős karakterré válniuk.  
3. Az MCC nem diákköztársaság, hanem a diákok, tanárok és szervezők három rendjéből álló rendszer. A diákok hozzák a dinamikát, a tanárok adják a szellemi alapokat, a szervezők teremtik meg a stabil, hosszú távú működőképességet.
4. Az MCC szerves része a főállású oktatók kutatómunkája. Ez a tanításhoz szükséges ismereteket, a hallgatói gyakorlatszerzéshez terepet biztosít.
5. Az MCC-ben a különböző korosztályok, városok és iskolák szellemi tevékenységei összefonódnak, hogy ezzel gazdagabb és színesebb szellemi teret teremtsünk.
6. Az intézmény nem fokozatosan, a folyamatos forráshiány korlátai között fejlődött, hanem az alapítói vagyonjuttatásnak köszönhetően gyorsan, anyagi gondok nélkül épült ki. 

Ha valakit érdekel, szívesen kifejtem részletesen ezeket a pontokat.  A lényeg annyi, hogy az MCC hat év, gyors építkezés után szélesebb körűvé és országosan elérhetővé teszi azt a tevékenységet, amit a szak- és elitkollégiumok kicsi és finom világai, az elitkarok és iskolák exkluzív körei csak pár száz embernek tudnak nyújtani. 

Itt egy lista miért is kerül ez sokba: kollégiumi helyek, a sok MCC-s program időigényét kompenzáló ösztöndíj, a sok működési helyszín közötti kapcsolat megteremtése, külföldi tanulmányi utak és ösztöndíjak, saját, főállású tanárok és kutatók, az elitéletmód egyes formáiba (pl. vitorlázás, síelés) a nem onnan származóknak is belépőt nyújtó lehetőségek. 

Mindez a jelenleg is nagyrészt a civil kurázsira épülő kis elitképző szigetecskék perspektívájából luxus. Ha onnan nézzük, hogy szükség van egy széles és erős, nem csak örökléses alapon feltöltődő, az országért elkötelezett elitre, mert enélkül Magyarország fejlődése megreked, akkor szükséges beruházás.

Lehet-e jobban csinálni? Érdemes-e a szervezeti modellen igazítani? Mennyire szabad az elitképzést más célokkal (pl. közbeszéd aktív formálása, a vidéki városközpontok ikonikus épületeinek megújítása) összekapcsolni? Mennyire keveredjen vagy váljon szét a jövő elitjének képzése és a politika?

Fontos, folytonos és széles vitát érdemlő kérdések. Jó lenne ezekről beszélni a dühös adok-kapok helyett.

Napra hat éve érkeztem az MCC-be, azóta építjük a közgazdasági iskolát. Ez a 150 tagú közösség egy kicsi és szerves része az MCC körülbelül tízezres világának. Rengeteg a munka benne és már érződik mennyi eredményt értünk el közösségépítésben, tananyagfejlesztésben kutatásban, nevelésben. Nem nagyon foglalkozunk napi politikával, hosszabb távú és mélyebb témák fontosak a sikerünkhöz. 

Remélem pár évtized múlva olyan elismert részei leszünk a magyar elitképzésnek, mint a fiatalabb koromban megélt szakkollégiumok. Sokat segítene ebben, ha nem főnixmadárként kellene újraélednünk és nem hosszú évek lassú és szívós munkájával kellene újra felépítenünk azt, ami most is működik. 

(A fotó az MCC Közgazdasági Iskola és a kolozsvári közgazdasági diákszervezetek közös rendezvényén, a Torockói Közgazdász Találkozón készült 2024-ben)”

Nyitókép: Facebook