Teljes hülyeség, hogy ellopták volna az állami vagyont a kekvák

Számba vette a HVG, hogy mekkora vagyonuk van az épp felszámolás alatt álló, nem egyetemi kekváknak, szám szerint tizenötnek, s hogy abból mennyi marad meg az előd-utódoknak, illetve hogy tovább kívánnak-e működni. 

A kérdés, hogy a kekvás források megszűntével melyik alapítvány s egyéb szervezet miből tud fennmaradni. Szerintem például eléggé nagy szégyen lenne, ha a Terror Háza, ami 2002-ben jött létre, és az ország egyik legjobb múzeuma, kénytelen lenne bezárni csak azért, mert az előző években egy kekva részeként működött;

Egyes visszaszármaztatott vagyonelemek (alapítványok és általuk fenntartott intézmények) tovább kívánnak működni, van, akinek van miből, van, akinél ez kérdéses, mások megszűnnek. 

Tetszenek a kekvák vagy sem, két dolgot kifejtenék a védelmükben – már csak azért is, mert az egyetemi kekváknak még van egy évük, hátha.

A kekvák értékőrző, értékteremtő, értékmentő és fenntartó tevékenységet végeztek. Hogy korábban állami vagyon volt annak egy része, amit megkaptak? Igen. De miért lenne kötelező eme dolgokat az államnak fenntartani, üzemeltetni?

Különösen visszatetsző olyan felületekről kritizálni a kekvákat, illetve az állam ezenfajta némi tehermentesítését, mint az intrazingensen kekva-ellenes Válasz Online, ami elvileg piacbarát. Ha megnézzük az MCC-t fenntartó kekvát, az számos, eddig felújítatlan maradt vidéki, városközpontban álló, reprezentatív épületet kezdett el felújítani, hogy abban oktassa ingyen a diákjait, és tartson amúgy nyilvános rendezvényeket is.

A másik érvem összefügg ezzel, és főleg az egyetemi kekvákra vonatkozik.

Igen, jól látja az olvasó, a két érv üti egymást, de kétségtelen, hogy nem ugyanazok az emberek fogalmazták meg őket, szóval senki nem gyanúsítható inkonzisztens érveléssel; ám ugyanazok a körök fogalmazták meg mind a kettőt. 

Az államosítási vád eleve hülyeség, hiszen ezen egyetemek állami, állam által fenntartott egyetemek voltak a kekvák előtt is. Itt szeretném jelezni, hogy tévedés az egykori SZFE-s, illetve nem annyira egykori momés (MOME Frontos) érvelés, hogy az egyetem az oktatóké és hallgatóké, akiknek a fejére odaültettek valamiféle pöffeszkedő politikai komisszárokat. Az egyetem ugyanis, akadémiai autonómiájával együtt, elsősorban az államé, ha az állam tartja fenn. 

Ez azonban az egyetemek esetében ez legkésőbb az EU kérésére megszűnt, bár egyébként bevett nyugati gyakorlat is (vessünk egy pillantást a német egyetemek vezetőségére…). A lényeg viszont: eleve állami egyetemeket nem lehet államosítani. 

De magánosítani lehet, nem? Bizonyára, de ez is ostoba érv. Emlékeim szerint a Corvinuson a oktatók marxoid szekciója kiakadt, hogy akkor most szegény hallgatóknak majd tandíjat kell fizetni az egyetemért. Tévedtek.

és a repülőjegyekre sem kell kiírni közbeszerzési pályázatot, azaz olcsóbban is lehet venni, illetve szükség esetén utolsó pillanatban, hogy ide tudjon repülni a nagy nevű külföldi professzor.

A kekva, minthogy közalapítvány, nem állami és nem magán, hanem valahol a kettő között lebeg – erre utal a „köz” jelző a nevében. Az egyetemek esetében a kekvák egyszerűen nagyobb manőverezési lehetőséget biztosítanak az intézménynek, mint a szigorúbb állami szabályok.

Meg hát a Corvinus esetében mégis csak jogos felvetés, hogy a közgazdaságtani egyetem a létével, működésével is demonstrálja közgazdaságtani hitelességét… 

Szóval a kekvákkal nem lettek az egyetemek magánosítva – és más, korábban állami vagyonelemek sem vesztek el az állam és a nemzet számára. 

Nyitókép: MCC/Facebook