(Nyitókép: MTI)
„Keresztényként szabad préda vagyok a menekültszálláson” – ezzel a címmel mutatja be a német liberális-konzervatív Cicero decemberi száma „a német menekültpolitika egyik legnagyobb árnyoldalát”.
45 éves iráni riportalanyuk 2023-ban az észak-rajna–vesztfáliai Hamm egyik menekültszállására bekerülve, frissen megkeresztelkedve úgy vélte, most aztán új életet kezdhet ott, Teherántól 5000 kilométerre – csakhogy lakótársai hamarosan felfigyeltek a nyakában viselt keresztre.
A nyakláncot letépték, őt pedig eleinte csak leköpdösték és megfenyegették, aztán össze is verték;
azóta a nyakláncát összeragasztgatta, de már gondosan elrejtve hordja.
Az iráni férfi története nem egyedi: egy berlini evangélikus lelkész perzsa nyelven tart istentiszteletet, az ő közösségébe több mint 1300 áttért iráni, illetve afgán hívő jár, akik közül több tucatnyian vannak hasonló helyzetben. Egy 2016-os tanulmány szerint abban az évben
a keresztény menedékkérők több mint 80 százaléka szenvedett el zaklatást a német befogadóközpontokban
– bár a tanulmányt többen vitatják, az evangélikus lelkész szerint az már önmagában sokat elárul a problémáról, hogy nem léteznek aktuálisabb felmérések.
Egy 26 éves afgánt a felkarjára tetovált kereszt miatt halálosan megfenyegettek, aztán amikor a Facebookon elítélte a 2023. október 7-i vérontást, összeverték – szerinte a németek időzített bombát vittek be az országukba. Konkrét példaként nem kis keserűséggel említi meg, hogy
az őt halálosan megfenyegetők egyikének menedékkérelmét már jóváhagyták, ő viszont még mindig küzd a maradás jogáért
– a tálib rezsim ugyanis a muszlim pastuk számára hamarabb állítja ki a német hatóságok által kért dokumentumokat.
A berlini menekültügyi hivatal közlése szerint erőszak esetén az elkövetőt haladéktalanul áthelyezik egy másik szállásra, keresztény menedékkérők azonban úgy tapasztalják, sokszor maguk a biztonságiak is előítéletes muszlimok, ráadásul az eleve megfélemlített áldozatok inkább visszavonják feljelentésüket, tartva a többi radikális lakótárs bosszújától. Az evangélikus lelkész még a keresztény egyházak által üzemeltetett szállások lakóitól is hall panaszokat:
A németországi egyházak cserbenhagyják a menekültszállásokon fenyegetett keresztényeket.
Túlságosan tartanak attól, hogy az AfD hasznot húzhat a dologból” – állítja.
Tény, hogy a németországi evangélikus egyház új vezetője, Kirsten Fehrs püspök asszony egy minapi interjújában (elődeinek önsorsrontó hozzáállását követve) általában véve a migránsok és a hajléktalanok támogatását nevezte az egyházak lényegi feladatának,
nem nevesítve kiemelten fontos küldetésként az igehirdetést
– joggal veti fel a liberális-konzervatív Cicero egy kapcsolódó cikkében, hogy ez a „gyáva és végső soron nem keresztényi” hozzáállás még igazságtalan is a hozzájuk valóban menekülő, de tényleges biztonságot nem lelő üldözött keresztényekkel szemben.
De egy ateista egyiptomi Mohamed is kész kálváriáról számol be: ő 2018-ban hazájában szerepelt egy beszélgetős műsorban, ahol ateizmusa miatt nekiestek és kiüldözték a stúdióból – a felvétel elterjedt az arab világban, így miután Németországba érkezett, hiába titkolta a menekültszálláson, hogy mi is volt esetében az üldöztetés oka, lakótársai az interneten rátaláltak a 2018-as videóra.
Még aznap éjjel az ablakon keresztül menekült el a hesseni befogadóközpontból.
Állítása szerint folyamatosan könyörög a hivatalnak, hogy ne tegyék újra és újra arabokkal egy fedél alá, kérése azonban nem nyer meghallgatást.
A tavaly keresztelt 45 éves iráni szintén továbbra is a hammi szálláson él, ő azonban egész derűsen mondja: ha túlélte a teheráni Evin negyed hírhedt börtönét, akkor Hammot is ki fogja bírni.
***