Kedves olvasóink! Kellemes szezonális ünnepeket kívánunk!

(Nyitókép forrása: Facebook)

„Ez az ember vagy uralkodik, vagy meghal”, mondta Antoine de Saint-Just, amikor XVI. Lajost a Konvent halálra ítélte. Valahogy így gondoltuk mi is, amikor 

Abban is bíztunk, hogy a marxizmus-szenilizmus áporodott levegőjét elfújja a szabad magyar keresztény orkán. Nem óvatosan körülsandítva kell majd templomba és hittanra járni; Krisztus király győzedelmeskedik, miután kikergette házából a kufárokat. Ja, és visszacsatoljuk Erdélyt.

Az utóbbi ügy nem csak rajtunk múlt, a másik kettő talán inkább, de érezhető nyomás érkezett kívülről mind az igazságtétel megakadályozására (sikerrel), mind a hit és az egyház diadalának késleltetésére.

Az csak egy megnyilvánulása volt az ellenségnek, katonai megszállással. (Ami mögött nyugati felhatalmazás állt; akik most néhány négyzetkilométer ukrán földért a világháborúval kacérkodnak, 1945-ben fél Európát lökték oda a mostaninál brutálisabb, aljasabb és veszélyesebb keleti birodalomnak).

Rosszul láttuk, a bolsevik istentelenségnek nem ellenpontja, hanem csak egy másik arca volt a Nyugat jólétbe fulladt szabadsága.

Az elvileg keresztény kultúrkör önmaga felszámolására tör; egy hangos, kirekesztő kisebbség megpróbálja elvenni a karácsony, a húsvét vagy éppenséggel a mindenszentek értelmét; harcot indít a hit, Krisztus és Európa népei ellen.

Csak úgy ízelítőül: a svédeknél egy állami cégnél éppen betiltják a „boldog karácsonyt" köszöntést.

Mi, akik végre kikeveredtünk a kommunizmus „kellemes karácsonyából” és fenyőünnepéből, most döbbenten látjuk, hogy egy ugyanolyan szélsőségesen gondolatterrorista, ateista közegbe kerültünk. „Szezonális ünnepek”-et kell kívánni,

Bármennyire is próbálják elszabotálni – az angoloknál Krisztus neve is benne van a szóban, ezért egy X-szel helyettesítik, mint Voldemortot –, egyszerűen nem lehet egy állami ukázzal eltörölni több évszázad képzőművészetét, zenéjét, kifejezéseit és szokásait.

Az olaszok helyi elmebetegei pedig a betlehemállítást törölnék el; az első ilyen kis jászolt még Szent Ferenc készítette, talán ezért is Itáliában ennek nagy kultusza van. Újabb és újabb figurákat vesznek, gyártanak évről évre, családok építgetik, fejlesztgetik emberöltőkön át a maguk kis betlehemét. Identitásuk, kultúrájuk egyik lényeges eleme; erre jön valami balos újság, és közli, hogy

Észre sem veszik, mennyire árulkodó a szóhasználatuk, hiszen éppen ők a kirekesztők, akik képtelenek a másikat meghallgatni; Betlehem nem tiltást jelent, hanem éppen a befogadást; az örömhírt mindenkinek, hogy megszületett a Megváltó. Aki csak egy kis életképet lát benne, azt sem fogja a kisded felrobbantani, lefejezni vagy ötven fekvőtámaszra kötelezni. 

Valami vagy semmi. Tervezés vagy vak véletlen. Építés vagy rombolás.

Krisztus követése azonban nem fanfáros, hedonista diadalmenet. Az ő születésének ünnepe ezért nem is kellemes, hanem áldott és boldog. Mert az oroszlánok szájában bizonyára senki sem érezte magát kellemesen.

„(…) kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért (…) Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket.” (Lk. 21, 12; 16-17) A jutalom azonban nem marad el, és ez ad erőt nekünk a bajban:

Mert ma a világban (és igen, Európában is) keresztényüldözés folyik. Paradox módon a kommunizmus elnyomása talán jobban megerősítette a hívőket, mint a fogyasztói szabadság. Mostanra nálunk is felváltotta a politikai üldözést valamifajta kulturális háború; a normává vált ateizmus, a sikké lett egyházellenesség, a civilek (értsd a nem hívők) fórumain a hit teljes kirekesztése. Folyamatos harcban állunk az identitásunkért; hitért, nyelvért, történelemért. Ma ismét az a lázadás, ha keresztények vagyunk;

A védekezést vagy a hagyományaink, hitünk gyakorlását pedig valamifajta agresszív, kirekesztő magatartásnak veszik.

Ez nálunk szerencsére törvénnyé még nem válik (mert ritka kivételként az államhatalom legfelső szintje legalább nem ellenséges), de nyugati balos kormányok alatt már vannak rá kísérletek.

Na jó, ez elsősorban a muszlimon miatt van – mert ők még nem tunyultak el teljesen, nem érzik cikinek a dolgot, és a hitük áthatja az életük teljességét, amiként valamikor a keresztény európaiakét is –, de sújt minden vallást. Egyébként ha annyira zavarja őket az iszlám imádkozás, ne engedjék be őket az országba, de ha már tárt karokkal fogadják az idegen kultúrát, hát legyenek kissé megértőbbek.

A nagy toleranciában a karácsonyt és a betlehemet be lehet tiltani, de azt nem mondhatják ki, hogy egy keresztény kultúrájú államban a nyilvános muszlim ima tilos. 

Mert az olyan kirekesztő.

***