A böjt láthatatlan fűszere

A böjt láthatatlan fűszere

Hamvazószerdával megkezdődött a negyvennapos nagyböjt, amely az egyházi év során a húsvétot megelőző időszak.

A böjt lényege és egyben üzenete is az, hogy képes-e az egyes ember visszanyerni a lélek és a szellem uralmát? Képes-e arra, hogy ebben az időszakban a saját lelki megerősödése érdekében lemondjon a testi kísértésekről, szokásokról, ételekről? A böjt nemcsak tanít és személyiséget formál, erősít, hanem képes visszaadni emberségünket, méltóságunkat és önmagunkba vetett hitünket is. A böjti időszak megerősíti a lelket.

Sokszor hallani, hogy a mai rohanó világban különösen nehéz elcsendesedni és befelé figyelni, számot vetni azzal, hogy az adott ember mit is szeretne, hol tart az önmaga felé vállalt célkitűzéseivel és a feladatainak megvalósításával. Az egyházi év során az adventi időszak mellett éppen a negyvennapos böjti időszak az, amely jellegét tekintve picit más, ugyanakkor mégis van egy közös pont a két időszak vonatkozásában: ez a közös pont a várakozás.

Robert Sarah bíboros, guineai főpap 2018. március 12-én beszédet tartott a Torontói Egyetemen. Beszédének fő üzenete a csend értéke. A csend felbecsülhetetlen érték a zaj diktatúrájával szemben. Talán ezért is látni azt, hogy a nyugati világ szépen lassan elveszik, hiszen hiányzik a valódi csend. A zajmentesség pedig nem a csend hiányát jelenti, sokkal inkább a csend megélését, amely inspirál, cselekvésre sarkall és megnyugvást hoz.

A csend azért is fontos, mert értékes, mégsem vesszük észre. Nem foglalkozunk vele a mindennapok során, csak akkor, ha már nagyon, úgy igazán elkezd hiányozni. A valódi dolgok csendben születnek meg, az ember pedig hajlamos elfelejteni, milyen is »csendben« lenni. Csendben lenni lelki és intellektuális értelemben. Befelé figyelni. Advent időszaka a várakozásról szól és arról, hogy elcsendesedik a világ, elcsendesedik egy picit a lelkünk. Megállunk egy picit. A számvetésnek, a lelki egyensúly megtalálásának és a belső kérdések valódi megválaszolásának időszaka az advent. És ezen a ponton vonható párhuzam a negyven napos böjti időszak és az advent között: az igazi böjthöz is szükség van egyfajta csendre. A böjt »sikerének« láthatatlan fűszere a csend.

Máté evangéliumában azt olvashatjuk, hogy: »Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.« (Mt 6, 16-18)

Az igazi dolgok, amelyek képesek elindítani valamilyen változást a lélekben, csendben, láthatatlanul történnek meg. A csend táplálék lehet a lélek számára.

Tehát elcsendesedni, számot vetni és megállni. Megbánni bűneinket. Rátalálni arra, mit is üzen számunkra Jézus. Ez a böjti időszak egyik fő üzenete. Egy titok van csupán: a csend és a hit, amelyek minden láthatatlan dolog sikerének fűszerei. Ha egyszer rátalál erre a lélek, megerősödik.

Felelősségünkre, az elmúlásra, életünk törékenységére és a bűnök megbocsátására is felhívhatjuk a figyelmet a böjti időszakkal. Mindenki döntse el maga, mit jelent számára ez az időszak és mit vállal önmaga felé. A böjt csakis pozitív hozadékkal járhat, hiszen az egyéni megerősödés és számvetés képes erősíteni a közösséget és az egyes ember által vállalt »próbatételen« keresztül a társadalmat is. Az, hogy ki és milyen fogadalmat tesz nagyböjt idejére, hit és egyéni döntés kérdése.

Tisóczki Flóra

A szerző az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség alelnöke”