Az LMP-s Károlyi Attila szerint a kanizsai baloldal a nemzeti válogatott, a helyi Fidesz pedig olyan, mint egy „falusi klub”. Nagy a szellemi szintkülönbség a javunkra – nyugtázza. Riportunk Nagykanizsáról.
Joó István írása a Mandiner hetilapban.
Nagykanizsa történelmi belvárosában ambivalens kép tárul elénk, amikor a városháza melletti Erzsébet térre érkezünk. Egyfelől gyönyörködtet a késő eklektikus épületekkel körbevett, tágas, rendezett főtér, másfelől valami homályos rossz előérzetet kelt bennünk egy csellengő figura, aki a parkban felállított városnév-installáció ember nagyságú betűit rugdossa. Sejtésünk sajnos beigazolódik, riportunk során veszekedős helyi politikát tapasztalunk, ami aligha válik a csaknem félszázezres lélekszámú megyei jogú város javára. Az eklektika korábbi építészeti korstílusok jegyeit vegyíti nagy harmóniában, a városvezetési megosztottság viszont egymásnak feszülést, civakodást takar. Ez persze nem csoda: a 2019. őszi helyhatósági választás az ellenzék minimális győzelmét hozta. A négy baloldali párt és a Jobbik koalíciója nyolc városatyát foglal magában, a Fidesz–KDNP képviselőcsoportja hetet. Az új polgármester azonban – ahogy 2006 óta minden kanizsai vezető – most is fideszes, tehát kisebbségben kénytelen működni.
Politikai vígjáték pandémia idején
Ilyen helyzet – kisebbségben kínlódó kormánypárti polgármester, őt ellehetetleníteni próbáló többség – még két megyei jogú városban alakult ki tavalyelőtt: Szekszárdon és Szolnokon, igaz, utóbbi nagyvárosban elég hamar megszűnt az ellenzék többsége. Kanizsán sok más településhez képest szilárdnak látszik a szivárványkoalíció, amely két-két DK-, MSZP-, Jobbik-, illetve egy-egy Momentum- és LMP-képviselőből áll. Erősíti összetartásukat a billegő helyzet, amely egyúttal kíméletlenségre is sarkallja őket – legalábbis Balogh László fidesz–KDNP-s polgármester szavai szerint: „A baloldaliak a képviselő-testület megalakulása után szavazati fölényük birtokában nyomban lefejezték az önkormányzati cégeket, kilencből nyolc vezetőt azonnali hatállyal leváltottak, és saját embereiket ültették a helyükre.” A korábban a Batthyány Lajos Gimnázium fizikatanáraként és igazgatójaként tevékenykedő városvezető folyamatos nyomásnak van kitéve. A ciklus kezdetén megfosztották hatás- és jogköreinek nagyobb részétől, és többször leszavazták a fideszes Bizzer András alpolgármesteri kinevezését, ez ügyben Balogh László két alpolgármesterről szóló ajánlatát is lesöpörték az asztalról.
A vírushelyzet miatt kétszer is bevezetett rendkívüli jogrend feltámasztotta a városvezetőt a tetszhalálból. „Azóta igazi polgármesternek érezhetem magam” – árulja el. Mivel a pandémiára tekintettel szükséges és arányos módon egyszemélyi döntéseket hozhat a nem ülésező közgyűlés helyett, márciusban – megszüntetve a törvénysértő helyzetet – kinevezte alpolgármesternek Bizzer Andrást, a korábbi önkormányzati testület fideszes frakcióvezetőjét. A helyi koalíció másik nagy fájdalmára szintén az első hullám idején felfüggesztette a bizottsági elnöki és tanácsnoki posztokkal járó többlettiszteletdíjakat is, hiszen azok a munkavégzések kiestek.
A baloldaliak a képviselő-testület megalakulása után nyomban lefejezték az önkormányzati cégeket, és saját embereiket ültették be”
A ciklus közelmúltbeli történetéből különben politikai vígjátékot lehetne írni. A polgármestertől megtudjuk, a baloldali koalíció nyáron, a két vészhelyzet között amit csak lehetett, visszaállított közgyűlési döntéseivel. Ám ősszel ismét kihirdették a rendkívüli jogrendet, Balogh László pedig újra döntési helyzetbe került, és nem habozott megakasztani a status quóra irányuló kísérleteket. Ráadásul a Kúria neki adott igazat a baloldallal szemben. A koalíció ugyanis az alpolgármester semlegesítésére a szervezeti és működési szabályzatot – törvénytelenül – úgy módosította, hogy ne ő, hanem valamelyik bizottsági elnök helyettesíthesse a polgármestert akadályoztatása esetén.
Levetkőzött nézetkülönbségek
A baloldal egyik helyi erős embere mégis a saját frakcióját magasztalja fel a Mandinernek. „Sporthasonlattal élve
a DK–MSZP–Jobbik–LMP–Momentum-koalíciót úgy kell elképzelni, mint egy nemzeti válogatottat, a Fidesz–KDNP képviselőcsoportját meg úgy, mint egy falusi klubot. Higgyék el, nagy a szellemi szintkülönbség a javunkra, ők csak sértegetni tudnak. Olyan csapat, mint mi, még nem állt a város élén, levetkőztük a politikai nézetkülönbségeket, és csak az önkormányzatiságra koncentrálunk” – nyilatkozza az LMP-s Károlyi Attila. Az exszocialista politikus-jogász, aki a városban az ügyrendi, jogi, nemzetpolitikai és közrendi bizottság elnöke, leszögezi: nincs kizárva, hogy fegyelmi eljárást indítanak a polgármesterrel szemben a rendkívüli jogrend idején hozott döntései miatt. Sőt ahogy az első veszélyhelyzet után nyáron korrigálták Balogh László lépéseit, úgy a második járványhullám elmúltával is hasonlóan fognak tenni. „Ha vége lesz a covidnak, a polgármester minden olyan döntését, amely politikai okból született, nem pedig a szükségesség, arányosság jegyében, eltöröljük, és visszaállítjuk a régi rendet” – ígéri. Károlyi felrója a városvezetőnek, hogy megszüntette a bizottságelnöki és tanácsnoki jogkörökkel járó tiszteletdíjakat, így az érintettek csak a képviselői alaphonoráriumot kapják, holott szerinte „egy bizottságelnöki pozíció huszonnégy órás munka”.
Kérdésünkre, helyes volt-e annak idején a városi cégeket egy kivétellel mind új vezetés alá helyezni, úgy reagál: „Jellemzően szerény képességű és a kormánypárt haveri köréhez tartozó cégvezetők voltak a korábbiak, jó okunk volt tehát a választási győzelmünk után azonnal megválni tőlük. Nem lakájokat ültettünk a helyükbe, hanem másutt már bizonyító, diplomás szakembereket, akiknek meg kell felelniük kutya kemény elvárásainknak.”
Károlyi Attila meggyőződése, hogy a 2019-ig regnáló Fidesz nem hozott érdemi működő beruházásokat Kanizsára. Azt feltételezi, hogy egy klikk, amely a miniszterelnök környezetében a zalai ügyeket eldönti, mindig a megyeszékhelyet kedvezményezi, így aztán Kanizsán nem bővülhetnek a munkalehetőségek. „Hogy lenne véletlen – érvel –, hogy Zalaegerszegen épül például egy német–magyar vegyesvállalat hadiüzeme, oda települ a járműipari tesztpálya, nekünk meg jobbára csak az jutott, hogy elvonják még az iparűzési adót is, s nem szedhetünk parkolási díjat?” Úgy látja, emiatt a koalíciónak főleg csak arra fog telni „a 2022-es ellenzéki győzelemig”, hogy a kötelező szolgáltatásokat lehetőség szerint alaposan és szakszerűen ellássa.
Természetesen másképp látja a város helyzetét a kormánypárti oldal. „Nem történt érdemi munkahelyteremtés Kanizsán? Aki nyitott szemmel jár a városban, látja a fejlődést” – reagál Károlyi Attila szavaira Cseresnyés Péter, a Zala megyei 3. választókerület fideszes parlamenti képviselője, az Innovációs és Technológiai Minisztérium parlamenti államtitkára, aki 2010 és 2014 között kanizsai polgármester volt. Emlékeztet, hogy 2010-ben a városban az országos átlagnál jóval magasabb, csaknem 14 százalékos volt a munkanélküliség, ma viszont alig valamivel több, mint 4 százalék. Ebben része van azoknak az utóbbi tíz évben végrehajtott közmű- és útfejlesztéseknek, amelyek az elődöktől megörökölt ipari parkot – két egykori laktanya területét – alkalmassá tették beruházások fogadására. Mára el is fogytak az értékesíthető területek. „Az ipari parkban több mint ezer fővel bővült a foglalkoztatás az utóbbi tíz évben” – ismerteti Cseresnyés Péter.
A rendkívüli jogrendben igazi polgármesternek érezhetem magam”
Maga is odacsalogatott már egy olasz céget, a szivattyúgyártó DAB-ot. További pozitív példaként említi, hogy az ipari parkban működik hagyományosan a Tungsram kétezer fővel, a fémipari Ruget ideköltöztette egy leányvállalatát, amelyben több százan dolgoznak, továbbá száz-kétszáz főt foglalkoztató középcégek bővültek a kétszeresükre a közelmúltban. „Már fél évtizede észleltük, hogy a benépesülés miatt szükség van az ipari park nagyarányú bővítésére. Ez zajlik javában a Kanizsának szánt, 2,5 milliárdos uniós forrásból, illetve a Modern városok program 3 milliárdos keretéből” – mutat rá. Hozzáteszi, csaknem száz hektárt vontak be a fejlesztésbe, a megközelíthetőséget egy tavaly átadott nagy körforgalom könnyíti meg.
Csata az épülő aréna körül
Kiautózunk még a megyei jogú város húszezres lakótelepe mellett épülő Kanizsa Arénához, amelynek egyelőre a vasbeton szerkezetét látni. Ez a létesítmény sporteseményre háromezer, más rendezvényre ötezer látogatót lesz képes befogadni.
A közeli hipermarket parkolójában egy harmincas évei elején járó férfi szűkszavúan közli velünk, nem örül a multifunkciós csarnoknak, mert „elvették a zöldterületet”. Milyen zöld terület volt itt? – kérdezzük. Kutyafuttató – hangzik a válasz. Egy idősebb egyéni vállalkozó már névvel mondja el a véleményét. Fata Lajos két fiú apja, akik korábban birkóztak, újabban az ökölvívásra álltak át. Jól tudja hát, hogy a városban a kézilabdások mellett jó néhány olyan sportegyesület van, amely alig várja, hogy az arénában edzhessen. „Nem tudom, milyen problémája lehet azzal bárkinek, hogy tizenötmilliárd forintért multifunkciós csarnokot kap a városunk, amelyben országos bajnokságok, nemzetközi versenyek mellett még millió dolgot lehet tartani, nagy rendezvényeket, nemzetközi vásárokat például, amelyek hozzák a bevételt. Van egy gyönyörű belvárosunk, most már lesz egy szép csarnokunk is. Nem kell törődni a zsigerből ellenzőkkel, mindenkinek nem kell megfelelni!”
Érdekesség a Népszava esete a tizenötmilliárd forintos Kanizsa Aréna-kormányberuházással. A cikkben Fodor Csaba, a helyi baloldal frakcióvezetője azzal érvel: a bérlés, a működtetés egyaránt méregdrága lesz. Ami igazán érdekessé teszi a dolgot, az, hogy állítólag megszólal Farkas Tibor, a Tungsram SE Nagykanizsa kézilabdaklub elnöke is, holott – amint azt a Mandinerrel egyértelműen közli – ő nem nyilatkozott a baloldali napilapnak. A cikkben azt adják a szájába, hogy „a kézilabdások akkor sem hurcolkodnának át az arénába, ha anyagilag megtehetnék, mert van egy saját, taóból felújított munkacsarnokuk”. Farkas Tibor határozottan cáfol: „Attól félek, valamilyen napi politikai szándék igyekezett felhasználni a nevemet a kérdésben. Meggyőződésem: nem szabad, hogy a városi sport ügye áldozatul essék pártpolitikai csatározásoknak. Kifejezetten pozitívnak tartom a létesítmény épülését, mert gazdagítani fogja Nagykanizsát, amelyet méltán emlegetnek kézilabdavárosnak. Zala megyei viszonylatban a miénk a legerősebb kézilabda-egyesület. A többezres közönség befogadására alkalmas sportcsarnokot régóta várták sportolóink, ráadásul más sportágak utánpótlás-nevelésének is nagy lendületet adhat.”
Nem szabad, hogy a városi sport ügye áldozatul essék pártpolitikai csatározásoknak”
„Nagykanizsa a kormánytól kapott egy ajándékot a Modern városok program révén, amelyet saját erőből sosem tudott volna beszerezni – fűzi hozzá Balogh László polgármester. – 2019-ben a fideszes közgyűlési többség kidolgozta, hogyan lehet majd a gyönyörű csarnokot fenntarthatóan működtetni és egész évben kihasználttá tenni a meccsektől és edzőtáboroktól a kereskedelmi kiállításokon át a koncertekig és a színházi produkciókig. Ezzel Nagykanizsa rendezvényközponttá válhatna. Közel álltunk már egy nonprofit üzemeltető és szervező gazdasági társaság bejegyzéséhez, de az önkormányzati választás után többségbe kerülő ellenzék az egész ügyet alvó állapotba tette, nem foglalkozott az üzemeltetés várható kihívásával. Ahelyett, hogy a közös siker érdekében tevékenykednének velünk együtt, csak a pocskondiázás folyik, meg a siránkozás, hogy nem lesz pénz az üzemeltetésre. El akarják venni a lakosság kedvét, a késlekedéseik következményét pedig a jobboldalra kennék” – véli a városvezető.
Vajon hova vezetnek Nagykanizsán a politikai csatározások? Balogh László korábbi szakmájából vett képpel válaszol: „Tudom, vannak tehetetlenségi erők, s a gravitáció mindig lehúz. De még ha számolni kell is a közegellenállással, én hiszek a dinamikában, a sebességben és a lendületben.”
Címlapfotón: Károlyi Attila. Fotó: Kovács Krisztián