Falu a városban

Takács Zsolt interjúja a Mandiner hetilapban.

Honnan jött a Falu megnyitásának ötlete?
Mindig is vállalkozó típus voltam, nem szerettem másoknak dolgozni. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogyan tudnám létrehozni a saját üzletemet. Korábban dolgoztam a vendéglátásban és a kereskedelemben is, tudtam, hogy ez az én utam.

A vendéglátásban mivel foglalkozott?
Egy Káli-medencében található étteremnek voltam a főpincére, majd a Pannonhalmi Főapátságban dolgoztam értékesítőként.

A Balaton után miért pont Budapest?
Budapesti vagyok, és mindig vidékre vágytam, de végül úgy alakult, hogy a Falu miatt a vidéket hozom a fővárosba.Mi az alapvető filozófia az üzlet mögött?Egy piacteret biztosítok a kisvállalkozóknak és a termelőknek, ahol a budapesti közönség megismerheti és hozzájuthat az őszinte vidéki ízekhez, ezzel támogatva a szereplőket a mostani nehéz helyzetben is. Hiszem, hogy a hazainak tényleg nincs párja. A Falu fő profilja, hogy csak magyar, kézműves- és családi vállalkozások termékei kaphatók.

Milyen volt a bolt fogadtatása?
Nem végeztem előtte piackutatást, mivel hittem az eszmében. Szerencsére mind a szakma, mind a vásárló­közönség jól fogadta. Az idősebb korosztály azért jön, mert újra hozzájuthat a gyerekkor ízeihez, a fiatalokat pedig érdeklik az egyedi kézműves-újdonságok. Úgy érzem, kezd kialakulni egy közösség a Faluban, ahol mindenki jól érzi magát. Fontos, hogy a vevők könnyen találkozhatnak a beszállítókkal, mivel személyesen hozzák az árut; már többször előfordult, hogy ilyenkor értékes beszélgetés vagy teljesen véletlenszerű kóstoló kerekedett ki.

Honnan szerzi be az alapanyagokat, mi alapján válogatja a beszállítókat?
Járom az országot, és ha megtetszik egy termék, akkor megegyezünk. Most már a termelők is szép számban keresnek meg. Lényeges kritérium, hogy hazai forrásból származzon az áru, és ne legyen kapható multinál – természetesen mindez kimagasló íz mellett.

Miért kizáró ok, ha a termék kapható multinál?
Mert úgy gondolom, ha valaki képes kiszolgálni egy multit, az már nem tud kellőképpen figyelni a manufakturális jellegre.

Miért képvisel értéket a manufakturális jelleg? Magasabb minőségi színvonalat jelent?
Inkább csak hozzáállásbéli különbségek vannak. Nem feltétlenül a minőségről van szó, hiszen beállított gépekkel mindig ugyanolyan színvonalon lehet gyártani. Többletet jelent, hogy a kézzel gyártott termékeknek egyediségük van.

A vásárlók részéről mekkora az igény a kistermelők termékeire?
A termelők egyre jobb minőséget állítanak elő, és a vásárlók is mindinkább keresik a hazai termékeket. Ennek a szakmának jót tett a vírushelyzet, mert a külföldi élelmiszerek egy része elérhetetlenné vált, és célba ért a kommunikáció, hogy támogassuk a hazai termelőket, gazdákat. A pandémia idején induló kezdeményezések, mint a „vegyél hazait” vagy a „csemege a közért”, ugyancsak sokat segítettek. Ezzel együtt még van hová fejlődni. Örülnék, ha tovább csökkenne azon termékcsoportok importja, amelyeket itthon sokkal jobb minőségben tudunk előállítani.

Valóban olyan jelentős a minőségbeli különbség a hazai és az importtermékek között?
Természetesen a külföldi is lehet jó, de ha már van hazai, miért ne azt válasszuk? A legnagyobb különbség egyébként az árban van. Az olcsó, tömeggyártott, multiknál kapható termékek elárasztották a piacot; ez rosszat tett a hazai termelőknek, akik nem tudnak, és sokszor nem is akarnak versenyezni az árakkal, minőségben viszont jóval a tömeg­gyártó cégek fölött állnak. Mint minden szektorban, itt is találunk olyanokat, akik évek óta megbízható minőséget képviselnek. A hazai kistermelők között vannak a „szemlélet­váltó” városi megmondók, akik belefognak a termelésbe, de szakértelem és tapasztalat híján belebuknak a víziójuk megvalósításába. Mások ügyesen kezdik, aztán kapzsiságból túlnőnek magukon, bekerülnek esetleg egy multihoz, és a gyorsan jött siker rossz kezelése miatt a szememben elveszíti varázsát a termékük. Tudásra, alázatra, türelemre és tenni akarásra van szükség. Valakiben ez megvan, másban nincs. Sokszor azt is tapasztalom, hogy aki egyszemélyes projektként termel, hiába állít elő kiváló portékát, már nem marad ideje marketingre, új vevők felkutatására. Nekik szeretnék a Faluban támogatást nyújtani.

Jó ideje ismert probléma, hogy a magyar termelők nem tudnak bejutni a nemzetközi cégek polcaira. Ennek mi az oka?
Ennek van üzletpolitikai oka is, hiszen aki kielégíti egy multi mennyiségi elvárásait, az már nem tud az egyediségre, a kézművesjellegre koncentrálni. Itthon nincsenek akkora manufaktúrák, amelyek fel tudják venni a versenyt a külföldi termékekkel. Amikor egy viszonylag kicsi cég termékét próbáltam bevinni multikhoz, azzal szembesültem, hogy nagyon lenyomják az árat, és még polcpénzt is kérnek. Ráadásul szinte teljesíthetetlen szállítási feltételeket szabnak meg, akadályozva a kistermelők felemelkedését. A multik általában elvárják az egész éves egyenletes gyártást és szállítást, a kézművestermékekre pedig sokkal inkább jellemző a szezonalitás.

A magyar gasztronómia is képes a kistermelőkkel együtt fejlődni?
Lelkes rajongója vagyok a gasztronómiának, és olyan helyeket keresek fel, ahol tudom, hogy a tulajdonos szívvel-lélekkel teszi a dolgát, nem csak befektetésként tekint a projektjére. El kell ismerni, hogy a koronavírus-járvány előtt felhígult a gasztropiac. Sok indokolatlanul túlárazott, felkapott hely nyílt, amelynek nincs ténylegesen keresnivalója a piacon. Remélem, a járvány piactisztító hatása jól fog működni.

Nem is érdemes minden céget megmenteni?
Nem érdemes. Két bankár a hobbiétterme bezárása után is folytathatja a rendes munkáját, legfeljebb máshová fekteti a pénzét. A másik oldalon viszont azok vannak, akik mindent beleadnak, és a vendéglátás az életük – ők vannak a legnagyobb bajban. Úgy gondolom azonban, hogy az igazi, hithű vendéglátósok nem fogják elhagyni a szakmájukat.

Egyetért a fokozódó nyitási szándékkal, tüntetésekkel, mozgalmakkal?
A jelenség elkerülhetetlen, és természetes velejárója annak, hogy lassan egy éve vitatható logikájú korlátozások között élünk. Örömmel hallom, hogy felgyorsítják a bértámogatás kifizetését, de ez sokak szerint nem elég.

Mit gondol, megérett az idő a nyitásra?
Nem bagatellizálom el a járvány jelentőségét, de azzal egyetértek, hogy ha a plázákban, tömegközlekedési eszközökön sokan lehetnek, akkor az éttermeket is engedni kellene működni a megfelelő intézkedések mellett.

A koronavírus-járvány milyen hatással volt a Falu működésére?
Amikor az első korlátozó intézkedéseket bejelentették, egyik napról a másikra negyedére esett vissza a forgalmunk; ez vállalkozóként ijesztő időszak volt. Nem tudtam, hogy be kell-e zárnunk, vagy meg tudjuk-e tartani a munkavállalókat, és persze féltettem a pár hónapja nyitott üzletemet. Alkalmazkodtunk a szabályokhoz, elhagytuk a bolt vendéglátós részét, hogy kizárólag a kereskedelemre fókuszáljunk, mert élelmiszerüzletként gyakorlatilag korlátozások nélkül működhetünk. Ezenfelül átalakítottuk termékportfóliónkat: maradt a különleges minőség, de a napi fogyasztási cikkekre helyeztük a hangsúlyt. Nagy divat volt tavasszal a kenyérsütés, így sok, jó fajta hazai lisztet szereztünk be. Érthető módon a luxuscikkek, mint például a ginek, a drága pezsgők háttérbe szorultak. Volt olyan vevőnk, aki egy hónapig naponta támogatott minket a vásárlásával.

Házhoz szállítással foglalkoznak?
Igen, és saját erőből oldjuk meg. Hetente kétszer az autómmal viszem ki a termékeket, az első lezáráskor ez volt az egyetlen igazi bevételi forrás. Úgy látom, hogy az emberek megtanultak együtt élni a kialakult helyzettel, már inkább személyesen jönnek vásárolni.

2020 volt az induló éve, minden a nyakába zúdult, ami egy vállalkozást érhet. Milyen esztendőt zártak?
Nem volt viszonyítási alapunk, és egyből a mély vízbe kerültünk, ezért nem okozott akkora érvágást az alkalmazkodási kényszer. Persze az előzetes számításaim nem jöttek be, hiányoztak a külföldi turisták, és a hazai fogyasztók is bátortalanul költekeztek. A novemberi korlátozások miatt sok előzetesen megrendelt céges karácsonyi csomagot mondtak vissza, de még így is nullszaldós, élményekben kicsit pozitív évet zártunk.

Mik a tervei erre az évre?
Rengeteg ötletem van. Az üzlethelyiség adottságai nincsenek teljesen kihasználva; szeretnék a kínálaton, a nyitvatartáson és a létszámon is bővíteni. Az egyik barátommal Budaörsön nyitottunk egy Falu popup üzletet. Ő éttermet szeretett volna indítani, de a vírushelyzetben át kellett gondolni a lehetőségeket, és amíg nincsenek bent az asztalok, addig az elvitelre berendezkedett étterem mellett egy Falu Delikát üzemel. Csak kreativitással lehet kimászni a jelenlegi helyzetből, szerintem ezért volt könnyebb induló vállalkozásként alkalmazkodnunk. Sokkal rugalmasabbak vagyunk, mint egy tíz-húsz éves rendszerben működő cég. Azok a delikátboltok tudnak fejlődni, amelyek tulajdonosai eltökéltek, ötletelnek, és sokszor a határokat feszegetve küzdenek az életben maradásért.

Csatlakoztak a Munch ételmentő kezdeményezéshez, illetve újrahasznosítható és lebomló csomagolóanyagokkal dolgoznak. Ennyire fontos önök számára a társadalmi felelősségvállalás?
Magánemberként és vállalkozóként egyaránt fontos. Vallom, hogy egy földünk van, és az ember nem piszkít oda, ahonnan eszik. A mai világban kis odafigyeléssel könnyen kivitelezhető, hogy csökkentsük az ökolábnyomunkat. Többek között ezért nem importálunk. Egyenek brazil almát a brazilok, igyanak chilei bort a chileiek, mi magyar kisvállalkozásként hazait szeretnénk értékesíteni.

Nyitókép: Ficsor Márton