Kéri Gáspár írása a Mandiner hetilapban.
Autóval érkezünk a nyílegyenes Kőérberki úton a repülőtér jellegzetes fogadóépületéhez. Már a hatalmas füves kifutópálya mellett haladva megérint bennünket a szabadságnak az a különös érzése, amelyet bármely repülőtér atmoszférája elő tud hívni az emberben. A rendszerváltozás előtti időkre visszanyúló gyerekkoromban kicsit ilyen volt Ferihegy élménye, de a mai napig ez a szuverén impulzus ragad magával, amikor egy-egy séta erejéig az innen valamelyest távolabbi hármashatár-hegyi vitorlázórepülő-téren találom magam: tágas természeti tájban, hatalmas égbolt alatt kilépni a hétköznapok rögvalóságából. Főként így van ez, ha mindehhez a repülés, az utazás tényleges élménye is társul, mint évtizedek óta itt, Budapest peremén és Budaörs határában, a budaörsi repülőtéren.