Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
Mernyei Ákos és Orbán Balázs írása a Mandiner hetilapban.
Bárkivel megeshet, hogy belefeledkezik valamibe. Ez az élmény új szintre lép, ha munka közben ér el minket a – modern kifejezéssel – flow-élmény. Azt mondják, hogy egy úszó verseny közben csak saját teljesítményére koncentrálhat, ha a medencében az ellenfeleit figyeli, biztosan veszít. Persze verseny előtt az úszó és edzője elvégzi a szükséges elemzéseket, kiszámol minden egyes karcsapást, tempót, taktikát és stratégiát, de a medencében csak a víz, az úszó és a feladat létezik.
Az utóbbi években hazánk közjogi, társadalmi, gazdasági és kulturális környezete is gyökeres átalakításon esett át. Az elmúlt tíz év kormányzati építkezése sajátos korszak is egyben, hiszen a törvényhozó szinte mindvégig kétharmados támogatással bírt, ami lehetővé tette számára – legalábbis alkotmányjogi értelemben –, hogy megvalósítsa elképzeléseit. Az építkezés azonban nem a világtól elzártan történt: a nemzetközi politikai és gazdasági események, a hozzánk is begyűrűző válságok, az európai uniós tagságunkból származó kötelezettségeink és a nagyhatalmak lépései természetszerűen kijelölték a mozgásteret, amelynek keretei között Magyarország ebben az évtizedben tevékenykedni tudott. Ilyen körülmények között, vagyis a rendkívül egységes magyar kormányzati erő adta lehetőségek, illetve a világ- és európai politika hányatott viszonyai között telt el az elmúlt évtized Magyarországon. S akárcsak a versenyúszónak, nekünk sem volt időnk körbenézni, merre tartunk, távol-e még a cél. De egy ország kormányzása mégiscsak önreflexív tevékenység. Folyamatosan számot kell vetni azzal, hogy honnan jövünk, merre tartunk, mit értünk vagy vétettünk el. Korrigálni kell az irányt, mert – nem úgy, mint a medencében – a pálya nincs előre kijelölve.
Ezzel a szándékkal fogtunk neki a Magyarország 2020 címet viselő, a jövő év elején megjelenő tanulmánykötet szerkesztéséhez. Ezen elhatározásunkban megerősített bennünket, hogy noha az elmúlt évtizedben számos munka született a tárgykörben, jelentős részük vagy pontszerűen egy-egy szakkérdésre fókuszált, vagy az átfogóbb igényű művek esetében csak a legritkább esetben sikerült túllépni a politikai típusú véleménynyilvánításon. Kötetünket olyan logika mentén építettük fel, hogy helyet kapjanak benne szép számban elméleti munkák és azon szakpolitikai területek is, amelyek leginkább meghatározzák mindennapjainkat. A kötet alcíme: 50 tanulmány az elmúlt 10 évről – már ebből is látszik, hogy a mű igen ambiciózus. Azért döntöttünk a tanulmánykötet műfaja mellett, mert szerettünk volna minél több szempontot megjelentetni. A dilemma adja magát. Ha elvi, magas absztrakciós szintű folyamatokra koncentrálunk, a nagy merítésben kihullanak ujjaink közül az egyes konkrét intézkedések vagy az egyes alrendszereket érintő szakmai átalakítások. Ha pedig a részletek szintjén vizsgáljuk a folyamatokat, a túl közelről szemlélt összkép kikerül a fókuszból.