A Kárpát-medencei magyar református egyház magyarországi területén általános tisztújításra készülünk. Magánügy, mondhatná bárki, aki nem tagja a mintegy ezerkétszáz gyülekezet valamelyikében az irányító testületnek, melyet presbitériumnak nevezünk (görög eredetű kifejezés, az eredetiben olyasmit jelent, mint „vének, tekintélyesek tanácsa”). Emlékszem az 1990-es évek közepi vitára a Fiatal Demokraták Szövetségében arról, hogyan határozzuk meg a vallást a párt egyházpolitikai programjában. Nekem mint párton kívüli ifjú református lelkész szakértőnek nem sok esélyem lett volna „a vallás magánügy” harcos liberálisaival szemben, ha Sasvári Szilárd, Németh Zsolt és Tirts Tamás nem támogatja azt a megfogalmazást, hogy „a vallás az egyik legszemélyesebb közügy”.
Igaz ez az állítás az egyházi választásokra is, melyek egy kereszt(y)én(y) közösség arcát, hangját, megjelenését a tágabb közösségen, a társadalmon és a nemzet életén belül határozzák meg. Ez a furcsa és helyesírási szempontból helytelen írásmód jelzi, hogy a keresztény egyházon belül különböző hagyományok léteznek, nemcsak az önmegjelölésre (magyarban a keresztyén a régebbi, inkább protestáns, a keresztény a későbbi, inkább katolikus használat), hanem a vezetők kiválasztásának, kijelölésének módjára is.
A római katolikus világegyház választási rendjében a pápaválasztás jelentőségben és közérdeklődésben is mindent visz. A helyi vezetőket, a püspököt viszont Rómából nevezik ki. A protestánsok nem szerveződnek világegyházba, világszövetségeik élére a tagegyházak küldöttei elnököt és főtitkárt választanak, akiknek szinte semmi beleszólásuk nincs a nemzeti, lokális egyháztestek életébe. Ezek vezetőit maga a helyi közösség, az egyházmegye, a kerület, a régió választja. Református püspök csak a magyar egyházak élén áll. A világban másutt egyházelnököt, moderátort, prézeszt, elöljárót választanak. A mi református püspöki hagyományunk a sajátos magyar katolikus–református együttélés történelmi következménye. Vannak is újra és újra, akik vehemensen a megszüntetését követelik. De talán ez is „magánügy”, egy egyházi közösség belügye?
Neves szaklapban jelent meg egy cikk, ami eddig elképzelhetetlen mélységben elemzi az avarok genetikáját, rokonsági és társadalmi viszonyait, akik makacsul ragaszkodtak hitükhöz, gyökereikhez.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Legalábbis emiatt aggódnak a CNN-nél.
A kormányzó Skót Nemzeti Párt válságba került, a mélypont pedig azt is jelenti, hogy maga a nagy politikai cél, a nemzeti függetlenedés is távolra kerülhet.
